Tatai Péter: Nagy álmom, hogy adjak majd egy kapust a válogatottnak

Korábbi 87-szeres válogatott játékos a kapusedző az Alba Fehérvár KC csapatánál Tatai Péter személyében. A 38 éves szakember játékosként EHF-kupát, és KEK-et is nyert, két világ-, és egy Európa-bajnokságon vett részt Fazekas Nándor, illetve Mikler Roland mögött, mint második számú hálóőr. Pályáját a kétezres évek elején Győrben kezdte, első sikereit pedig a Veszprémmel érte el. A megyeszékhely csapatában két bajnoki cím, és egy Magyar Kupa-győzelem mellett magasba emelhette a KEK-serleget is. Később a Szegeddel, majd a Göppingen csapatával nyert EHF-kupát. Tapasztalatban tehát nincs hiány.

Kinek a döntése volt, hogy profi pályafutása után is a kézilabdában marad, és kapusokkal foglalkozik? Vagy nem is engedték, hogy mással foglalkozzon, mert ilyen tapasztalattal ezt a fiút mindenképpen használni kell? 

– Ezt én szerettem volna. Közeledett a profi pályafutásom vége - idén még játszom NB I/B-ben az Ajkában, de év végén ez is befejeződik -, és tudtam jól, hogy nem fogom elengedni a sportot. 30 éve ebben élek, nem szeretném elengedni. Nekem is vannak hobbijaim, ami nem a kézilabdával kapcsolatos, de a mindennapokban hiányozna. Ezért nem is gondolkodtam, mikor érkezett az Alba FKC megkeresése. Megtiszteltetés, hogy rám gondoltak a klubnál.

Mennyire más egy női vagy férfi csapatnál dolgozni?

– A fiúknál és a lányoknál is teljesen más feladata van egy kapusedzőnek. A lányoknál a szakmai munka mellett egy baráti viselkedés, pszichológusi végzettség sem feltétlenül ártana. Nyilván máshogy kell beszélni velük, meg kell érteni a bajaikat, sokkal türelmesebbnek kell lenni.

De ezek szerint megy? 

– Egyelőre megy. Az elmúlt 20-30 évben láttam mások hogyan oldják meg a problémákat. Most át is élem, megtapasztalom. Először én is próbálkoztam, hogy melyik a jó megoldás, de most már tisztában vagyok vele, mikor mit kell csinálni ahhoz, hogy minden zökkenőmentesen menjen. De ez csak az éppen aktuálisan itt lévő kapusokra érvényes.

Nagyon meg kellett ehhez változnia? 

– Nem, ez is én vagyok, de például Bíró Blanka egy interjúban velem kapcsolatban megjegyezte, hogy teljesen más kép volt benne rólam. Mintha nem is ugyanaz lenne a két ember, aki régen voltam kapusként és most kapusedzőként. Ezen kicsit megijedtem, és rögtön mondtam neki, hogy szóljon ha bármire szüksége van. Ha azt szeretné, hogy valaki lekiabálja a fejét, én itt vagyok. De én abban hiszek, hogy ennek jó kapcsolatnak, jó partneri viszonynak kell lennie.

Mennyire más a munka az Albánál és a válogatottnál?

– A válogatottnál kész kapusokat kapok, ott nem az az elsődleges cél, hogy bármire is neveljük őket, ők már kész játékosok. Persze ellenpéldának ott van Bukovszky Anna, aki a fiatal generációt képviseli, és tisztában van vele, hogy neki még van mit tanulnia, még rutint kell szereznie. De lényegében az a három kapus, aki most a gerincét alkotja a magyar válogatottnak, azoknak azért sok újdonságot már nem kell tanítani.

A mérkőzéseken mégis azt látjuk, hogy minden védés vagy gól után a kapus kijön az oldalvonalhoz. Ilyenkor mit tud mondani?

– Amit előtte a videózáson kielemeztünk. Minden ellenfél játékost megvizsgálunk, minden játékost nézünk, és nem csak egyes szituációkat. Általában három- vagy négyféleképpen elemzünk valakit: az átlövéseit, betöréseit, talajról történő lövéseit, és akik hetest is lőnek. Vagy van valami extra, ami kimondottan arra a játékosra jellemző. A kézilabda női- és férfi szinten is nagyon felgyorsult, olyan lövőerővel rendelkeznek a játékosok, hogy ma már nem lehet kivitelezni a csak reflexekre hagyatkozó védést. Ilyen is szokott lenni, de az egy nagyon nehezen mérhető időtartam, ami alatt nekünk el kell indulni egy oldalra.

Így akkor rögtön értelmet nyer, hogy miért cserélnek le egy kapust, aki fejben elfárad. 

– A kapusoknak folyamatosan pörög az agyában, hogy ez a játékos ha lő, akkor az esetek többségében hova dobja a labdát, és hova kell mozdulni. A kapusposzt ahol fejben leginkább ott kell lenni, pszichésen a legnehezebb. Én azt gondolom, hogy abból lesz jó kapus, aki fejben jó. Nyilván az alapképességek és az adottságok is fontosak, de azok a kapusok, akik fejben is nagyon erősek, belőlük lesznek a világklasszisok.

Ha már világklasszisok. Az olimpiai selejtezőn világklasszis teljesítményt nyújtott a válogatott. És adja magát a kérdés, hogy a kapusedzőnek mennyi szerepe van ebben? 

– Azt szeretném rögtön leszögezni, hogy nekem a mezőnyjátékosokhoz semmilyen közöm nincs egy felkészülés során. A szövetségi kapitány találja ki a taktikát, ő rakja össze a csapatot, minden az ő érdeme. Persze konstruktív a munka, de amikor megbeszélünk egy adott szituációt, mondjuk egy emberhátrányos játékot, hogy honnan engedjünk lövéseket, akkor nem a kapusedzőnek kell erre válaszolni, hanem a kapusoknak. Mert nem én állok a kapuban, hanem ők. Én megnézem az összes videót - szerintem többször is, mint kéne -, és van egy véleményem, de a végső döntést a kapusok hozzák meg. Nyilván ez alapján próbáljuk összehozni a stratégiát, hogy majd az adott pillanatban honnan engedjük lőni az ellenfelet. A csapat ezzel segít a kapusnak, és ha ezt mindenki meg tudja csinálni, akkor az jó teljesítményt eredményez.

Ennek a jó teljesítménynek köszönhetően lesz ott az olimpián a női válogatott. A pályafutása során játszott Franciaországban, de most nyáron egy kicsit más lesz. 

– Szerintem ez össze sem hasonlítható. Valahogy úgy képzelem, hogy Franciaország valami más színben fog pompázni, amikor elkezdődik ez az olimpia. Nagyon várom már, hogy ezt megtapasztaljam.

Ehhez a lehetőséghez viszont a kapusoknak is el kell kapnia a fonalat, és itt ismét előkerül a kapusedző feladata.

– A kapusedző látja, ha a kapus rajta van a mérkőzésen. Egymás után jönnek a jó védések, a jó ötletek, és erre rá tud erősíteni. De a szerepe kimerül annyiban, hogy ezt megerősítse, mert a védést a kapusnak kell végrehajtania. Amikor olyan helyre kapunk gólt, amit átbeszéltünk, akkor felhívom rá a figyelmét. Természetesen vannak ilyen szituációk is, de itt sem mindegy, hogy miért. Ha tisztában van vele, hogy hogy elkésett, vagy megtévesztette az utolsó mozdulat, az rendben van, mert akkor még mindig látod kapusedzőként, hogy rajta van a meccsen. Amikor viszont azt tapasztalod, hogy minden egyes lövésnél teljesen más oldalon vagyunk, elképzelés nincs, akkor kell váltani.

Mérkőzés közben ön jelzi a vezetőedzőnek, hogy kapust kéne cserélni? 

– A válogatottnál megbeszéltük, hogy jelzem mikor kezdjen melegíteni a második kapus, és felhívom a figyelmet, hogy ha nem jön a védés, akkor cserélni kell. Örülök, hogy ezt Vlagyimir Golovin elfogadja, mert ha ott üldögélek, és a pad végéből jelzem a javasolt kapuscserét, aztán két perc múlva megint, de nem történik semmi, akkor feltehetem magamnak a kérdést, hogy miért ülök ott?

Az Alba Fehérvárnál ez hogy működik?

– Itt az a jó, hogy hosszabb távon és intenzívebben megy minden, láthatom a munkám eredményét. Főleg úgy, hogy itt az utánpótlással is foglalkozom, és egyértelmű célom, vagy álmom, hogy mint kapusedző adjak majd egy kapust a válogatottnak. Most tartottunk kapustoborzót, és akik jelentkeztek, azokkal elégedett voltam. Inkább a létszámmal volt probléma. Nehéz versenyezni az akadémiai csapatokkal, tisztában vagyunk vele, hogy a legtehetségesebbek ott játszanak. De válogatott kapust kinevelni sehol sem egyszerű. Lehet, hogy 20 évig össze sem jön, aztán a 21. évben eljutok oda, hogy ott lesz az a kapus, akit kineveltem. Nyilván jó lenne, ha több lenne, de ennél nagyobb probléma, hogy a mostani kapusgeneráció után – ide véve Bukovszky Annát is - nehéz dolgunk lesz. Jelenleg mindenki azon dolgozik, hogy berobbanjon valahonnan valaki, és ő legyen az új Bíró, vagy Pálinger.

Mit keres egy kapusban? Mi az alap, aminek mindenképpen meg kell lennie?

– Nálam nagyban függ a gyerek természetétől. Nem érdekel, ha most nem tudja lefutni a Cooper-tesztet. Arra még ráérünk. Az fontosabb, hogy legyen vér a pucájában beállni a kapuba, és odaállni olyan lövések elé, ami elé valljuk be őszintén, kevesen állnának be. Legyen benne csibészség, őrültség, fanatizmus, és lezserség. Mindenből legalább egy csipetnyi. Legyen olyan, aki mellett elsétálsz az utcán, vagy ha beszélgetsz vele nem mondanád meg, hogy egy állat a pályán, aki ha véd egyet, még utána üvölt a játékosnak. Én az ilyeneket keresem. De ilyen igazi vagány kevés van.