A jók, és a legjobbak

Az Év Csapata: Bolla János (Sárosd, 5) – Végvári Ádám (Móri SE, 7), Juhász Márton (Lajoskomárom, 5), Kovács Krisztián (Lajoskomárom, 8), Villám Balázs (KK Grain KFT.-Mezőfalva, 5) – Horváth Benett (Tordas, 6), Horváth Ádám (Sárbogárd, 8), Mayer Dávid (Sárbogárd, 7), Adorján Gergő (MÁV Előre FC Főnix, 6) – Balogh László (MÁV Előre FC Főnix, 8), Victor Michel (Csór Truck-Trailer, 5)

Megjegyzés: a csapatnevek után a forduló válogatottjába történt beválasztás száma szerepel.

Az Év Játékosai megosztva a forduló válogatottjaiban történt jelölés alapján Kovács Krisztián (Lajoskomárom), Horváth Ádám (Sárbogárd), Balogh László (MÁV Előre FC Főnix) lettek.

Elsőként Kovács Krisztiánnal (1988. 05.12.) beszélgettünk, aki 26 bajnoki mérkőzésen 12 találatot ért el, de az Alba Ligában is 26 összecsapáson lépett pályára a Bádogos-Plár Kft. színeiben.

– Szerencsére a sérülések elkerültek, a csapat rendelkezésére tudtam állni, így lényegében végig tudtam játszani az egész szezont. Azt nem szabad elfelejteni, hogy betöltöttem a 36. életévemet, ezért aztán duplán örülök ennek. Kispályán pedig hét évvel ezelőtt kezdtem el játszani a Bádogos csapatában, azóta is ott vagyok, és nagyon szeretem, mert jó, családias a közösség, és nem utolsó sorban sikeresek is vagyunk, függetlenül attól, hogy idősebbek lettünk még felvesszük a versenyt a fiatalokkal. Többen kérdezték már korábban, hogy hogyan bírom ennyire, a válaszom egyszerű: ilyen a genetikám. Igazság szerint régi vágású vagyok, azt tartom, hogyha valamit csinálok, akkor azt kizárólag komolyan teszem. Karban tartom magam, a fiatalokkal ellentétben én edzések után is nyújtok, igyekszem odafigyelni magamra, mert tisztában vagyok azzal, hogyha kihagyom, akkor könnyebben jönnek a sérülések. Annak idején Gárdonyban kezdtem a focisuliban, onnan kerültem a Videotonhoz, ott végigjártam a szamárlétrát, szerződést is kaptam az U19-es korosztály befejezése után. A tulajdonos váltás után azonban néhány társammal együtt nem kaptunk meg a bizonyítási lehetőséget, és máshogy alakult a karrierem, mint elképzeltem. Több csapatnál megfordultam, de utólag nem bánom, mert olyan közösségekbe, csapatokba kerültem, ahol jó volt ott lenni, és olyan eredményeket értünk el, amelyekre büszkék lehettünk. – hangsúlyozta.
A Lajoskomárom együttesével remek tavaszt futottak, és amennyiben még néhány fordulóval hosszabb az idény, akkor a legjobb hatban zárnak.

Beszélgettük a srácokkal, hogy a tavaszi idény jól sikerült, ez alapján az első háromban lett volna a helyünk. Sajnos körülbelül 9 pont ragadt bent, ami a végelszámolásnál nem hiányzott, viszont voltak olyan győzelmek, amelyekre előzetesen nem lehetett számítani. Ilyen volt a MÁV Előre Főnix FC elleni idegenbeli siker, hiszen mi sem gondoltuk azt, hogy tudunk ott nyerni. Van egy-két fájó meccs is tavasszal, gondolok itt az Enying elleni találkozóra, amikor kétgólos vezetés után kaptunk ki, illetve a Martonvásárt és a Mányt otthon nem tudtuk legyőzni. Az őszünk olyan volt amilyen, az nyilván lehetett volna jobb, és így tényleg, összességében odaérhettünk volna az első négybe is. A tavaszra lehet építeni, ezt kellene tovább vinni!  

Persze felvetődik a kérdés, hogy ismerve a vármegyei I. osztály mezőnyét, lesznek-e olyan csapatok, ahol erősítést jelenthetne?
– Nem tudom még, hogy mi lesz velem, megkeresések mindig voltak, és vannak, jelen pillanatban nem ezen áll, vagy bukik. Nekem most két opcióm van, vagy befejezem az aktív játékot, vagy itt folytatom Lajoskomáromban. Már új csapatba nem szeretnék menni, jól érzem magam itt, jó a társaság. Még át kell gondolnom, le kell ülnöm a vezetőséggel. Van két gyermekem, emellett természetesen a munkámra is kell figyelni, és ezt nehéz összeegyeztetni, mert tizenkét éve fuvarszervezőként dolgozom speditőr cégeknél. Túlnyomórészt a góljaimat büntetőből szereztem, tudom, hogy azt mondják ezt is be kell lőni, de egy kivételével – Sárosdon – idén sikerült. Természetesen törekszik az ember arra, hogy betaláljon, és védőként pluszt jelent, szerencsére idén nekem ez megadatott és sikerült. Nem is emlékszem arra, hogy korábban bármelyik osztályban ennyiszer eredményes lettem volna. Ennek kifejezetten örülök, bár nem tudom, hogy egyáltalán ezt meg lehet-e ismételni még jobb teljesítménnyel, akár jövőre, de örülök annak hozzá tudtam járulni a csapat sikeréhez ezzel is. – tette hozzá.

A sárbogárdi Horváth Ádám (1995.08.17.) kifejezetten jó évet hagyott maga mögött, összesen 36 mérkőzésen lépett pályára, és ezeken 34 gólt lőtt. Ebben a számban természetesen nemcsak a 26 vármegyei I. osztályú találkozó szerepel, hanem a MOL Magyar Kupában, a Fejér Vármegyei Kupában, és Téli Műfüves Bajnokságban szerzett találatok is. Az I. osztályban ő lett a legeredményesebb játékos 25 góllal megelőzve Balogh Lászlót (MÁV Előre FC Főnix), és csapattársát, Mayer Dávidot. Horváth Ádám 2016-17-ben, és 2018-ban már volt a Bogárd játékosa, huzamosabb ideje, 2022 óta játszik a klub színeiben.

– Az idei szezonban elég jó brigád jött össze Sárbogárdon, a vezetőség célként tűzte ki a bajnoki cím megszerzését. Jól indult a bajnokság számunkra, de sajnos a befejezés már nem volt annyira fényes, becsúszott néhány vereség és így csak a második helyet tudtuk megszerezni. Hozzáteszem nem volt egyszerű dolgunk, mert két fronton kellett helyt állnunk, egyrészt a bajnokságban, másrészt pedig a kupában, majd ezt megelőzően a MOL Magyar Kupában, így a szerda-szombat, szerda-vasárnap menetrend nem volt egyszerű amatőr csapatként, az egész heti munka mellett. Kamion sofőrként dolgozom belföldön, de ettől függetlenül mindig igyekszem odaérni az edzésekre. Nem gondoltam az idény elején, hogy ennyire kerek lesz ez az év, mindent megtettem, meg szerettünk volna tenni a sikerért. Az előző klubomban, a megyei másodosztályban, Vajtán is gólerős voltam, ott szintén harminc fölött rúgtam. Az első osztályban ez volt az első olyan évem, ami ilyen jól sikerült. Idén szinte az összes gólom közel állt a szívemhez. Megyei szinten több csapathoz hívtak, de jól érzem magam Sárbogárdon, és nem akarok váltani.

A MÁV Előre FC Főnix csatárát, Balogh Lászlót (1988.01.09.) nem kell bemutatni, nyugodtan ki lehet mondani vármegye, sőt országszerte ismerik őt. Az MLSZ adatbankja szerint eddig a kispályás összecsapásokat is figyelembe véve 618 hivatalos mérkőzésen szerepelt, és ezeken 506 gólt szerzett, amely hihetetlenül magas szám. Idén a bajnokcsapatban 28 találkozón 22 alkalommal volt eredményes, de a Fejér Vármegyei Kupában is hatszor talált be, valamint a Téli Műfüves Bajnokságban nyolc gólt ért el.
Gyanítottuk, hogy már pályafutása kezdetétől gólvágónak számított, és otthon érezte magát a kapu előtt, de beszélgetésünk során erre azonban rácáfolt.

– Amióta jegyzik, az MLSZ adatbankban lényegében azóta vagyok csatár, mert 17 éves koromig belső védő voltam még a Videotonban. Aztán egyszer eltörött a bokám, felépülésem után betettek a csatársorba, hogy ne terheljem annyira. Ezt követően sikerült gólokat rúgnom és elől ragadtam. – tudtuk meg.
A támadó tavaly az idény első felében még az NB III-as Móri SE együttesét erősítette, ám tavasszal már a Főnix FC színeiben brillírozott, így például az Enyingnek egymaga hatot vágott.
– Több összetevője volt a váltásomnak, Pavlik József vezetőedzővel már korábban is beszélgettünk arról, hogy esetleg hozzájuk igazolok, de hozzá kell tennem, hogy Móron nem igazán éreztem jól magam. Nagy valószínűséggel az is hozzájárult ehhez, hogy a csapatnak sem úgy ment, és így nyilván nekem sem. Nyerő csapatban jobban szeretek játszani, és motiválnak a kitűzött célok is.
Úgy tűnik, hogy jó döntés volt, mert korábbi egyesülete, az Iváncsa KSE – ahol kilenc évet töltött – után itt is bajnoki aranyérmet nyert.
– Pavlik József ezért is keresett meg, bajnokok akartak lenni, bár tavaly már akkora előnye volt a Gárdonynak, hogy azt nem lehetett behozni, idén viszont sikerült. Néhány év kimaradt számomra a megyei labdarúgásban, más, mint az NB III., de látom a fejlődést. Szeretek focizni a Főnixben, rendezettek a körülmények, játszani akar mindenki, és nem utolsó sorban feltörekvő fiatalokkal együtt az értük el sikert az idei sikert. Az idei góljaim közül talán az Ikarus ellen az őszi idény utolsó fordulójában elért találatomra emlékszem a legszívesebben, amikor az utolsó, 93. percben sikerült bevennem a kaput.
Kipróbálhatta volna magát magasabb osztályban is, még akár idősebb, tapasztaltabb játékosként – gondoljunk csak a válogatott csatára, Varga Barnabás esetére, aki 27 évesen debütált az NB I-ben –, de végül az Iváncsával játszott legmagasabb szinten az NB III.-ban.
– Főként a család és a munka miatt nem léptem tovább, bár volt Olaszországból is megkeresésem. 28 évesen voltam kint próbajátékon, amely jól sikerült, és az edzővel is megfelelő hullámhosszon voltunk, de a klub elnöke úgy vélte, hogy öreg vagyok már. Azt mondta, hogy nyugdíjast nem szeretne alkalmazni... Az edző segített volna abban, hogy olyan csapathoz kerüljek, ahol számítanak rám, de akkor volt a feleségem állapotos a kisfiammal, így aztán nem vállaltam.
Nem vitás, sokakat érdekel, hogy hol folytatja a pályafutását a gólvágó.
– Maradnék szívesen a Főnixnél a következő idényben is, nem érzem magam 36 évesnek, jó a fizikumom, úgy gondolom, még néhány év van bennem. Kicsit néha bajlódok a térdemmel, de lassabb sem vagyok, mint régen, és az izomzatom is megfelelő. Amennyiben le vagyok edzve, semmi problémám nincs!