Horváth Roland: Zavar, hogy tehetséges, de nem tudja megmutatni

Mennyire volt váratlan az érdi szakítás, kinek a döntése volt az elválás? 

– Ez abszolút az enyém volt, én mondtam, hogy ne tovább. Még azt is felajánlottam, hogy hozzanak a fizetésemből egy kézilabdázót, hátha tud segíteni vagy lendíteni egy kicsit a csapaton, mert gyakorlatilag menthetetlen volt. Nem történt meg, így az elválás mellett döntöttem. Nem megélhetési edző vagyok, hanem nagyon szeretem csinálni. De csak akkor, ha van értelme.

Itt mit szeretett volna elérni? 

– Mindig is az volt a cél, hogy a középmezőnyben foglaljunk helyet. De valami mindig közbeszólt. Elkezdtük a szezont egy kerettel, majd jött Besszer Borbála sérülése, és dőlt minden. Elsősorban védekezés szempontjából. Ő volt a hármas védőnk, és oda villámgyorsan nevelni kellett valakit. Apró bökkenő, hogy tizennyolc, tizenkilenc éves gyerekekből kellett védőt faragni. Akik a szezon végére már szépen elkezdték megérteni, hogy ezt hogyan kéne végrehajtani, ami megsüvegelendő. Az a Besszer-sérülés lelkileg is nagyon megfogta ezt a csapatot, és kevesen is voltunk. Hiába van öt szélsőd, meg három beállód, csak egyet tudtál a pályán minden posztból használni. Ráadásul a fiatalságnak mindig az az átka, hogy nagyok a formaingadozások, akár meccsen belül is, és nálunk nem sok fiatalabb csapat rohangált idén az NB I-ben. Ennek ellenére mikor elkezdődött a szezon, nem vert minket agyon senki, de mindig ott volt az a két gól különbség. És akkor itt újra oda lyukadunk ki, hogy kapusposzton is két fiatallal álltunk fel, akik még soha nem voltak ilyen szerepkörben. Ez pedig orosz rulett a javából. Semmi más nem kellett volna ezekre a meccsekre a szezon legelején, csak egy nagyon pici kapusteljesítmény. Igazából nem is a fiatalságukkal volt a gond, hanem az abból adódó tapasztalatlanságból. Emiatt kellett kicsit edzőnek és kicsit pszichológusnak is lennem, mert nem a tehetségükkel van a baj. 

Akkor részben ez magyarázza a kupakudarcot is?

– Az a meccs az Esztergom ellen a legrosszabbkor jött. Ennek a csapatnak maga volt a halál, maga volt az átok. Egy NB I/B-s csapatnál másképp gondolkodnak a játékosok. Hihetetlen, de sokkal jobban akarnak, sokkal jobban küzdenek, darálnak mint az őrült, sokkal motiváltabbak, sokkal ambiciózusabbak, mert nem minden a kézilabda körül forog az életükben. Sokkal lazábban veszik és ez előnyükre válik. 

De a nehézségek ellenére év végére azért sikerült fejlődni.

– Rengeteg mindent lehet vizsgálni, hogy mik azok a tényezők, amivel előrébb tudunk jutni. Én mindig azt mondtam a lányoknak:  ha ezt megcsináljátok, akkor már a következő évben nem lesz akkora gondotok, mert már ismeritek a megoldást. Ez az év mindenkinek egy véget nem érő tanulás volt. Például Utasi Linda itt van elég régen, de soha nem volt ilyen fontos szerepkörben. Korábban az utolsó tíz percben felállították a padról, mindegy mi állt az eredményjelzőn, fölment a pályára. Nyugodtan játszott, mert nem az ő felelőssége volt, vagy dobott két gólt, vagy nem. 

Akkor mindent elölről kellett kezdeni?

– Teljesen újat kellett építeni. Mikor idejöttem Besszer Borbála még a korábbi sérülését nyögte, Tamara Szmbatian játszott ugyan, de messze nem dobott ennyi gólt. Utasi Lindát már említettem. Nagy szerencsénk, hogy jött Szabó Kitti, aki ugye éppen abba akarta hagyni a kézilabdát. Ha ő nem jön szezon közben, akkor itt nagy baj lett volna. Tavaly 90%-ban Tea Pijevicsen múlt a mérkőzések kimenetele, ami nem meglepő, mert szerintem ő a világ hét legjobb kapusa közt van. És ha ilyen kapusod van, akkor könnyebben hátra tudsz dőlni. De amit itt mi csinálunk, ez most NB I-ben lévő utánpótlás-nevelés. Itt az edzéseken azt is tanulni kellett, hogy egy védő hogyan helyezkedik, mikor és hogyan kell faultolni. De a szezon nagy részében a két hármas védőm 18 és 19 éves volt. Kettesben pedig a mélyvízbe dobtam Sulyok Rékát.

Akkor ezek szerint ez a kilencedik hely nagyobb bravúr, mint a tavalyi hetedik hely? 

– Mondhatjuk. Nem sikerült egyben tartani a tavalyi csapatot. Persze a tehetséges gyerekeket kapásból elviszik a nagyobb csapatok. Ha egyben tudtuk volna tartani azt a gárdát, az az Alba Fehérvár már többet ért volna el, jövőre elvárás lehetne a hetedik, hatodik hely. Viszont ha szakmailag nézem, nekem többet ér, hogy Utasi Lindával, Tamara Szmbatiannal, Szabó Kittivel sikerült ez elérnünk, vagy bármelyik fiatal magyar játékosunk milyen sokat fejlődött, mintha véresre tapsolnám a tenyeremet egy más nemzetiségűért. 

Pedig most több külföldi érkezik erősítésként. 

– Kényszerből. Mert nincs magyar kézilabdázó. Débora Solange Da Costa Moreno azért jön, mert jó védő. Ha jövőre is folyamatosan a két fiatal védekezne középen, az lutri, főleg ha valamelyiknek baja esik. Tehát egy tengely mindenféleképpen kell, így Déborahnak első részben az a feladata, hogy üssön, vágjon. A modern kézilabda erről szól. A lengyel lány, Trawczynska Malgorzata pedig azért jön, mert kell egy balkezes átlövő. Tapasztaltabb, elég jó zsugás, annak ellenére, hogy nem gólerős. Két kapus pedig azért szükséges, mert kettő elment. Az egyik érkező egy spanyol hölgy Maddi Aalla Rotaetxe, a másik pedig Hadfi Gréta Mosonmagyaróvárról. Még szüksége van a klubnak egy balszélsőre, és egy külső poszton lévő játékosra, amit szeretnének magyarokkal megoldani, de nagyon nehéz dolguk van. 

Többek közt azért, mert a magyar játékosok közül több elment külföldre? 

– Ennek nyilvánvalóan megvannak az okai. És nem a pénz, mert Németországban sem fognak többet keresni. Hanem azért, mert már a német Bundesliga első osztályának is jobb színvonala van, mint a magyarnak. Már Romániában is nagyon komoly kézilabda van, ha meg elkerül Skandináviába, ott aztán pláne.

Volt olyan játékos idén, akitől többet várt? 

– Volt, akiket nagyon szerettem volna, hogy megkapják a lehetőséget, és igenis élnek vele. De nem vagyok maradéktalanul elégedett. Zavar, hogy tehetséges, és egyszerűen nem tudja ezt átadni, megmutatni. Az pedig még ennél is jobban zavar, hogy miért nem tudtam megoldani. De nem csalódott voltam, hanem egyszerűen nem értettem. De olyan is akad, aki sokat lépett előre, nagyot fejlődött, de hullámzó a teljesítménye és még sokkal jobb lehetne.

Jól gondolom, hogy ez illik a csapatkapitányra, Utasi Lindára? Ön nevezte ki, vagy a csapattársak választották? 

– Én döntöttem el, igen. És ez is nehéz volt, mert mikor idejöttem, nem volt olyan igazi karizmatikus játékos, aki egyben tartja az öltözőt, összerántja a lányokat és rendbe tesz mindent. De valakit kellett választani és Linda tősgyökeres fehérvári. A másik az, hogy borzasztó tehetségesnek tartom. Ezzel a titulussal az is célom volt, hogy olyan lökést, olyan pozitív energiát adjak neki, hogy vezére tudjon lenni ennek a csapatnak. És volt amikor tényleg azzá vált. Sokat lépett előre mentálisan, sokat erősödött, de még kell neki rengeteg idő. Ő is egy embertípus, és tudni kell vele bánni, mert nagyon érzékeny lélek. De ha eltalálod a hangot, és elkapja minden téren a fonalat, akkor elképesztően hasznos tagja tud lenni a csapatnak. 

Ez valóban látható volt, hogy máshogy kommunikál szinte mindenkivel. 

– Mindegyikkel másképp is kell. Csak egy példa. Kisvárda elleni meccs, Afentáler Sára fölment a pályára, kézilabdázgatott, lejött a pályáról, én pedig ráordítottam egyet. Visszament és vágott négy gólt. Róla tudni kell, hogy brutális amit edzésen csinál. Kegyetlen. És ezt nézed nap mint nap, meccsen meg nem jön a teljesítmény. Ő valami miatt a mérkőzéseken nagyon sok esetben leblokkolt, én pedig nem egyszer, nem kétszer rákiabáltam, és abban a pillanatban fölkapta a fejét. Sok ilyen játékosom volt, akinél ezt kellett csinálni, de ez sem használhatod mindenkinél. 

Van amit másképp csinálna az elmúlt szezonból?  

– Ha igazából nem rontom el a Kozármisleny meccset, akkor nyolcadikok vagyunk. Vagy itt a hazai döntetlen a NEKA ellen. Pattintott lövés a röviden a kapus mellett. A mai napig itt van előttem, a rémálmaimban kerget. Ezek annyira pici, apró dolgok. Az a mérhetetlenül sok tapasztalatlanság. Mert ha ezeket a fiatal lányokat egyenként berakod az első négy helyezett csapatba, eldugdosod őket, az életben nem veszed ezt észre. De így együtt igen. Nagyon sok volt az, amit én már a végén rájuk nyomtam, hogy gyerünk csajok, csinálni kell. Egyszerűen már nem bírták el. Ilyenkor kellett volna tapasztalt játékos, aki odaáll, a sok fiatal meg itt-ott besegít.

Az interjút követően az Alba Fehérvár KC nem élt opciós jogával, és nem hosszabbította meg Horváth Roland szerződését.