Szeretett sportágát népszerűsítené az OCR fehérvári tehetsége

Hogyan jött a sport szeretete?

– Örökmozgó kisgyerek voltam, amióta az eszemet tudom sportolok. Ovis koromban ismerkedtem meg a falmászással, hamar elkezdtem eredményeket elérni ezzel a sportággal. Ezután jött az OCR, ami tulajdonképpen toló-, húzó-, és mászó mozgásokkal kombinált futás. Most már nem falmászóként versenyzem, de a mai napig lejárok a terembe, mert nagyon jó keresztedzés. A sport nálunk családi vonás, édesanyám közel 30 évet kézilabdázott, a húgom karatézik, így szinte mindenhol és mindenkor a mozgás szeretete vett és vesz körül.

Ahogy említette is, több sportágba is belekóstolt, falmászás, majd akadályfutás. Miben van a varázsa? Hogy kell ezt elképzelnie egy laikusnak?

– 10 évig sportmásztam, bouldereztem, kötelet másztam és gyorsasági versenyekre is jártam. Az OCR versenyekkel 2 éve ismerkedtem meg, mivel két sportot elég nehéz együtt csinálni, így elkezdtem az akadályfutás felé húzni. Az első versenyem Kamaraerdőn volt, aminek teljesen más volt a hangulata, mint egy mászóversenynek. A mászásnál 20 utat kellett megmászni különböző nehézségekben, itt pedig 23-25 különböző akadályt kell legyűrni körülbelül 3 km alatt. Három karszalagot kapunk az elején, ha adott akadály nem megy, levágnak egy szalagot, ha elfogy mind a 3 szalag kizárnak a versenyből. A mászással ellentétben itt futás is van. Ez már egy nagy kihívás volt nekem mivel sosem futottam. Az akadályok különbözőek, és folyamatosan fejlesztik őket. Vannak cipelősek (kő, fa, gumi), vannak egyensúly és vannak (számomra könnyebbek) a függeszkedős akadályok, plusz a lövészet. A varázsa talán a versenyek hangulatában van! A Fighters run és a Spartan is, amiket kezdőknek ajánlok, figyel a parti hangulatra, és a verseny közbeni motivációra, ami főleg az önkénteseknek és ambasszadoroknak köszönhető. Ezek a versenyek sokban segítik az önfejlődést is, hiszen akadályokat kell leküzdeni, ahogy az életben sok más területen is.

Melyik eredményre a legbüszkébb?

– Mindegyik másért különleges, de ami közös bennük az a rengeteg munka, amit beletettem. Felkészülésemet Nagy Tímea, OCR akadály bíró segíti. Mivel nálunk Fehérváron nincs számomra olyan pályája, ahol gyakorolni tudnék, (az öttusának már van, talán hamarosan OCR versenyzőknek is elérhető lesz), így számomra a versenyek is egyfajta tanulás, például a mozdulatok, technika, amit a következő versenyen megpróbálok felhasználni.

Említette, hogy még gyerekcipőben jár: Hogyan lehetne népszerűbbé tenni?

– Itthon valóban még valóban fiatal sportágnak mondható. Sokszor, ha megemlítem a sportág nevét, hogy OCR nem tudják miről beszélek. A Spartant, vagy Ninja pályát már többen ismerik azért, de félnek tőle, nagyon keménynek tartják. Érdekes, hogy például a tavalyi vagy az idei Eb- n is a környező országokban mennyivel másabb a helyzet. Rengeteg fiatalt vonz, van utánpótlás. Nálunk valószínűleg mások a trendek. Főleg a lányoknál van egy nagy “űr”. Van olyan verseny, ahol a lányok közül az én korosztályomban mindössze hárman indulnak egy bajnoki fordulón. Én az iskolákban kezdeném népszerűsíteni a sportágat. Nagyon jó csapatépítő lehetőség, hiszen csapatversenyek is vannak, és ahogy már említettem az önismeret/önfejlesztés szempontjából is fontos. Lehetne iskolák közötti rangadó. Mivel ennyire sokrétű, minden izmot megmozgat, sőt futás, erőnlét, mozgáskoordináció, gyorsaság is kell hozzá. A szakiskolákban, ha jól tudom a katona kadétoknál már van ilyen edzésforma.

Egy-két helyen van már pálya Magyarországon, ahol lehet edzeni, például: Alaptábor – Szada, 63. Bázis – Nagyatád, Tibike pálya – Kecskemét. Most adtak egyet át Oroszlányban is, és épül Polgárdiban a Camp 8154-es nevezetű. Úgy gondolom, ha minél több ember számára elérhetővé válik a gyakorlási lehetőség, annál népszerűbb lesz a sportág. Reménykedem benne, hogy hamarosan még több pálya épül majd, és lesz Fehérváron is.

Ha jól tudom, kvalifikálta magát a nyári világbajnokságra, de a költségek miatt nem vesz részt. Hogy lehetséges ez?

– Ennek nagyon egyszerű oka van, a pénz. A Határzóna Sportegyesület tagja vagyok, de ezek az utak nagyon sokba kerülnek és kevés a szponzor. Én 100 méteren és 3 km-en versenyzek ezeknek a nevezési díja egy versenyen átlag 20 ezer forint. A vidéki versenyek pedig messze vannak és az utazási költség is hozzá jön még a nevezéshez. Vannak kétnapos megmérettetések, mint például Debrecenben – OCR Bowl, mivel egyik nap van a 3 km futás és a 100 méter selejtező, másik nap a csapatversenyek és a 100 méteres döntők. Ilyenkor szállást is kell fizetni. A bajnoki fordulók adottak, ebben vannak a kvalifikációs versenyek az Eb- re és a vb- re. És vannak a külföldi versenyek (Szerbia, Ausztria, Cseh, Lengyel) is. Egyszóval nekem drága, úgyhogy kell a logisztika, hogy hova megyek és hova nem. Amerika biztos mindenkinek nagy álma lett volna, ahogy nekem is, de most ez nem volt elérhető. Szüleim nagyon sokat fizettek az eb-re, vb- re,de ezt már ők sem tudták finanszírozni. Nyáron én is dolgozom, ezzel én is besegíteni a versenyeim költségeire.

Milyen rövid és hosszú távú tervei vannak?

– Rövid távú célom a következő Eb-re a kvalifikációs megszerzése (Portugália), illetve a vb-re (Svédország). Kacérkodom a hosszú távon való indulásban is (15 km). Tavaly óta futok a triatlonistákkal és kezdem érezni a futás örömét. Hosszú távon nagyon szeretném, ha sikerülne Fehérváron egy 100 méteres pályát építeni, ehhez keresek most támogatókat, akik a kezdeményezés mögé állnának, valamit építem ki az ismeretségi köröm azok között, akik számára szintén fontos az OCR. Mivel még én is és a sportág is fiatal, van időm szépen lassan felépíteni az alapokat.