Az olimpiai bronzérmes, Kovács Sarolta már edzőként járja a világversenyeket

A lövészet során segíti a versenyzőket, természetesen a volános sportolókat is. Ha nincsenek versenyek, anyaegyesületében, Fehérváron, a Börgöndi úti sportkomplexumban okítja a pentatlonistákat, döntően a utánpótlás tagjait.

– Az áprilisi vk-viadalon a szövetség elnökétől és főtitkárától vettem át a virágcsokrot, a díszes, üvegből készült emlékplakettet – amelyben megköszönik a 25 évet, amit az öttusában töltöttem –, valamint egyéb ajándékot, egy wellness hétvégét a családdal. Megható volt, nagyon örültem, hogy gondoltak rám. Nem csak a MÖSZ elnöke, Balogh Gábor és a főtitkár, Mizsér Attila köszöntött, hanem a pódiumról lefele jövet a nemzetközi szövetség elnöke, a német Klaus Schormann is. Fél éve, január 1-én jelentettem be, hogy élsportolói karrieremet lezártam, különleges, amolyan elbúcsúzós nap volt, kicsit meg is könnyeztem. Amikor a poszt felkerült a világhálóra, nagyon sok üzenetet kaptam. Pár hónappal később, a szófiai világkupára nem a viadal elején utaztam, hanem később, a viadal zárását megelőzően odajött hozzám az egyik versenyző és megkérdezte: a váltóban indulok, az utolsó versenynapon? Tehát akadnak korábbi riválisaim, akik még versenyzőként kezelnek. Néha én is így érzem magam, elragad a versenyek hangulata. A medencébe ugyan nem szívesen ugranék, az nem hiányzik, de a vívás és a futás vannak olyan érzéseim, hogy beszállnék, illetve a lovaglásnál többször átfutott az agyamon, szívesen lóra pattannék ismét. De pontosan tudom, az életem versenyzői szakasza véget ért. Edzőnek érzem magam, az is vagyok.

A bolgár fővárosba a hazai szövetség delegáltjaként utazott a tavasszal, ahogy a későbbi eseményekre is: az ankarai világkupa-döntőre, a kínai Csengtu városába, a felnőtt világbajnokságra, Egyiptomba, később, az Alexandriában bonyolított junior vb-re, majd az ankarai, U17-es Európa-bajnokságra, valamint a hétvégi, budapesti, felnőtt Eb-re is.

– Az elnök, Balogh Gábor kérése volt, hogy tartsak a csapattal a nemzetközi eseményekre, lövőedzőként számítanak rám, úgy érzem, tudok segíteni a sportolóknak, a hasznukra válok, hiszen jól ismerem a világversenyek légkörét. A MÖSZ-ben utánpótlás vezető-koordinátor vagyok Belák János mellett, a szakmai bizottság ülésein is jelen vagyok, de szavazati jogom nincs. A klubtól Málits Istvánnak van ilyen jogosítványa, de természetesen a fontos döntések előtt egyeztetünk, főként a szakosztály igazgatójával, Vörös Zsuzsával. Ő mutatja az irányt. Pár hónapja Martinek János szövetségi kapitánynak is segítek, ott vagyok a viadalokon, részt veszek a technikai megbeszéléseken. Bármelyik sportolónk fordulhat hozzám tanácsért, segítségért. Ha kell, intézkedem az utazásoknál, a reptéren, a transzfereknél, feltalálom magam. Már versenyzőként gondolkodtam, mivel foglalkoznék szívesen, ha abbahagyom az öttusát, az edzősködés mindig közel állt hozzám, valamint a katonaság is, a Sportszázad tagja vagyok. A pentatlon kapcsán úgy gondoltam, az utánpótlásban végzett munka áll hozzám a legközelebb, ez igaz is, de jól érzem magam a felnőtt sportolók között is.

A Volánnál elsősorban lövőedzőként dolgozik, de mivel a kombinált versenyszám során a futás is hangsúlyos, ezért utóbbira is odafigyel az U17-es, U19-es, valamint a junior korosztály esetében.

– A kisfiam, Vincent lassan két és fél éves, a sárkeresztesi bölcsőde növendéke, délelőttől délutánig élvezi az intézmény vendégszeretetét, ezen idő alatt tartom a tréningeket Fehérváron. A férjemmel gyakran látogatja ő is a versenyeket, Vincent néha az edzéseken is velem van, jól feltalálja magát. A szüleim, valamint a párom szülei is sokat segítenek a gyereknevelésben, ami nagy könnyebbség.