Kellő rutinnal felvértezve

Hogyan vezetett az útja Bodajkra?
– Bodajki vagyok, annak idején még játszottam a csapatban 16 évesen, többek között Kovács Zoltán elnökkel is együtt. Amikor 1999-ben a Gázszer FC megszűnt az U16-os csapatban szerepeltem, ezután kerültem vissza Bodajkra. Abban az időben már Nemes Ferenc volt a klub vezetője, Balogh Zoltán lett az edzőm, őt pedig rövid időn elteltével Hartyáni Gábor követte. Nem sokáig voltam a csapatnál, mivel fél évvel később Balogh Zoltán hívására leigazoltam a Videotonhoz. Igazán a játék, és a több lehetőség reményében mentem oda, 17 évesen a tartalék csapathoz. Egy jó nagy kört leírva tértem vissza, miután Kovács Zoltán megkeresett, és kérte, hogy vállaljam el a vezetőedzői posztot a csapat mellett.

A meglehetősen szövevényes, és meccsekben, gólokban gazdag pályafutása alatt több vármegyei együttest erősített, és több országot is megjárt, mit lehet tudni ezekről az évekről?
– A Videotont a 2000-es évek elején hagytam el, Lucza Gáborral és Domján Norberttel, és csatlakoztunk a Móri SE csapatához. Öt szezont húztam itt le, és azt mondhatom, a csapatnak ez egy sikeres korszaka volt, az NB II-be ugyan nem akartunk feljutni, de éveken keresztül dobogós helyeken, és dobogó környékén végeztünk az NB III-ban. Több évet külföldön játszottam, elsősorban Ausztriában, valamint Belgiumban voltam egy évig a Kortrijk fiók csapatánál - igaz itt pályára nem léptem, csak edzettem. Nem tudtak leigazolni, mert még nem voltunk az EU tagjai. Ha jól belegondolok az egész pályafutásom arról szólt, valami mindig akadályozta azt, hogy előre léphessek... Visszatérésem után Béres Zoltán barátom hívott Csákvárra, ott aztán már megyei első osztály megnyerése után az NB III-ba, és az NB II-be és feljutottunk a csapattal. Ezt követően, 2016-ban három évre kiköltöztem Ausztriába, ahol két osztállyal rúgtam feljebb a csapatot. Tényleg sikeres éveket töltöttem ott, nem véletlen, hogyha kimegyek, két-három megyében is megismernek, emlékeznek rám. Lehet, hogy azért, mert külföldi voltam, és rugdaltam a gólokat, de jól esett, hogy elismernek. A foci mellett dolgozni kellett, mivel akkora fizetést nem adtak, amiből meg lehetett volna élni, amit a labdarúgásért kaptam az leginkább kiegészítette a keresetem. Más kérdés, hogy három műszak mellett sokan kidőltek, több volt NB I-es és NB II-es játékost ismertem, akik, vagy dolgozni, vagy edzeni nem mentek emiatt. És egyáltalán nem voltak öregek, 31-32 évesen vezettek le az osztrák ötöd osztályban. Arról nem is beszélve, hogy az osztrák játékos, ha leszállt a traktorról annyit futott, mint én, aki napi egyet edzettem. Egy biztos, hogy más volt a genetikájuk... Belgiumban egy Erasmus-jellegű iskolába jártam, mert az ott tartózkodást csak így lehetett legalizálni. Természetesen azért bejártam az órákra, amelyeket angolul tartottak, és a tanárunk az egyik foglalkozáson különböző országok szólásaival foglalkozott, többek között a magyarral is, ezen belül pedig érdekes módon „a dögöljön meg a szomszéd tehene" kitételt említette, és sajnos volt is erre példa. Amikor Ausztriában voltam, ott is érdekes dolgot hallottam a szomszéd bácsitól, aki azt mondta, „ti nagyon okosak vagytok, ezzel szemben lustaság jellemez benneteket". Ezt arra értette, hogy nálunk nem vágják le a füvet az utak mellett... Sok furcsa tapasztalatot szereztem külföldön, elsősorban emberileg, és ezek rengeteget segítettek az életem során. Edzői pályafutásom alatt eddig sokat foglalkoztam gyerekekkel, és ez által sokkal könnyebb volt velük kapcsolatot teremteni.

Kovács Zoltán tájékoztatása szerint játékos-edzőként dolgozik majd, el is kélnek majd a gólok, mivel az előző idényben igencsak híján volt ennek a csapat?
– Igen ez a terv, bár a műtött térdem akadályoz egy kicsit, ám amennyiben rendben van, tudok játszani és segítem a csapaton. Tavaly előtt az osztrák hatod osztályban majdnem gólkirály lettem, de ez nem jelent semmit... Amikor Kovács Zoltán megkeresett számomra könnyű volt a váltás, egyrészt, mert helyi vagyok, itt vannak a kisgyerekeim. Máshova nem szívesen mentem volna, akkor inkább maradok Ausztriában. Korábban két és fél évet dolgoztam kint, öt-hat magyar volt a csapatban, és a harmadik-ötödik hely környékén végeztünk. Egyáltalán nem volt rossz csapat, csak ők nem tudtak feljebb kerülni, mivel anyagi korlát van megszabva, és fontos volt, hogy minél több helyi játékos szerepeljen a keretben. Itt Bodajkon, is az lehet a cél, hogy helyi kötődésű fiatalok kapjanak lehetőséget, viszont a mai világban mindezt eléggé nehéz megvalósítani.

Úgy tudom elkezdték már a munkát, lehet tudni, hogy milyen összetételű kerettel vágnak neki a bajnokságnak?
– Jelen pillanatban eléggé szűk a keretünk, a legfőbb probléma, hogy akiket mi ismerünk, és meg lehet szólítani – közel száz játékos – és ide lehetne csábítani egyáltalán nem biztos, hogy bennünket választanának. A hosszú távú két-három éves célkitűzés a környéken levő jó játékosok közül néhány leigazolása, Kincsesbányától egészen Bakonycsernyéig. Abból a szempontból nem könnyű a helyzetünk, hogy Móron az első csapat mögött ott van a második együttes, amely a megye kettőben szerepel, és a fiatalok szerephez is jutnak mindkét fronton. Az elmúlt pár hétben olyan gondokkal küzdöttem, hogy a fiatalok nem tudják eldönteni hol focizzanak? Attól függetlenül, hogy óriási differencia van kommunikáció szempontból az én játékoskoromhoz viszonyítva a jelenlegi ifjak lehetőségével. Nekünk, annak idején sokszor személyesen kellett szólnunk, hogy másnap nem tudunk edzésre menni, míg most egy-egy srác arra is képtelen, hogy megemelje a telefont, és tájékoztasson. Hirtelenjében jelenleg nyolc-kilenc játékosokra tudok számítani, tervben vannak új igazolások, szeretném, ha korábbi bicskei játékostársam Varga Zoltán nálunk folytatnál, rutinos, jól ismeri megyei labdarúgást, nagy segítségünkre lehet, komoly erősítést jelentene, ha tudna játszani. A fiatalok közül hat-nyolc labdarúgó csatlakozhatna még hozzánk, és egy tizenöt tagú kerettel már neki lehetne vágni a bajnokságnak. Az előző idényben a csapatot irányító Bregócs Gergővel és egyeztettem, sokat tudtam meg a társaságról.

Milyen felkészülésre számíthat a csapat, amely tavaly meglehetősen a tudása alatt szerepelt?
– Július 27-én játsszuk az első edző mérkőzésünket a Somogy vármegyei bajnokság I. osztályában szereplő Balatoni Vasas ellen. Heti két foglalkozással, és egy futóedzéssel vágtunk neki az alapozásnak, de én szeretném azt, hogy ez a szám háromra menjen fel. Hozzáteszem ez nem kevés szervezéssel jár, főleg az útiköltségeket figyelembe véve. Próbálok még olyan játékosokat keresni, hogy két-három éven belül belőlük jó megye egyes játékos váljon. Számomra ez nagy kihívást jelent, de úgy érzem, az idő nekem dolgozik...