Most már bármi megtörténhet

– Hullámzó volt ez a hétvége, hiszen szombaton úgy tűnt, hogy nem én utazom Párizsba. Aztán vasárnap nekem sikerült jobban szerepelnem. Megéltem jót is, rosszat is ezalatt a hétvége alatt. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült döntőbe kerülnöm végül és egy jó gyakorlattal zártam a versenyt. És így én utazhatok az olimpiára!

Mennyire volt csalódott a szombati selejtezőt követően?

– Nagyon. Mert olyan utat jártam be valamivel több, mint fél év alatt, ami nem mindennapi. Szeptember végén még a műtőasztalon feküdtem. Hamar edzésbe álltam, gyógytornásszal dolgoztam, erőnléti edzéseket végeztem. Mindent megtettem azért, hogy a kezemben legyen az olimpiára tartó repülőjegy. Szombaton a gyakorlatom első fele teljesen jól sikerült, azonban egy karfaváltásban lecsúszott a kezem, amit már sajnos nem tudtam megmenteni. Az már egy pont rontásnak számított. Utána már teljesen szétestem fejben, sajnos a gyakorlat végét is elrontottam. Nagyon csalódott voltam, rossz volt megélni. Nagyon akartam ezt az egészet, és csak az út volt bennem, amit végigjártam, s a végén nem jött ki a lépés. Azonban vasárnap kaptam egy új lehetőséget, és éltem is vele. Csakis arra fókuszáltam, hogy magamnak csináljak egy jó gyakorlatot, és a többi már nem az én dolgom, nem én döntök. Hála Istennek sikerült jól szerepelnem.

A szombati kálvária és a döntőbeli feltámadás azt bizonyítja, hogy pszichésen rendkívül erős személyiség.

– Valóban nagyon nehéz túltennem magam a szombati selejtezőn. Vasárnap is úgy utaztam a busszal a többiekkel együtt, hogy azon rágódtam: mindenki versenyzik, csak én nem fogok. Nekem kell mindenki számára a támasznak lennem, a szurkoló szerep marad nekem. Az utolsó pillanatban szóltak, hogy a portugál lány visszalépett. Szólt az edzőm, hogy melegítsek, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Náthás is voltam, mert az erős klíma miatt megfáztam Bukarestben. Nem éreztem magam a legjobban, le voltam kicsit ülve. Székely Zója már kötött be korlátra, amikor sz el kellett mennem melegíteni. Még az általános melegítést sem csináltam meg, mikor a vetélytársam már korláton volt. Nagyon gyors reakció kellett ahhoz, hogy mindent összekapjak, bekössem a lábam, bekössem a kezem, rendesen bemelegítsek. Mindent nagyon gyorsan kellett csinálnom. Nem éltem meg még ilyen versenyt, most már ezen is túlvagyok. 

Valóban nem is volt Önnél versenydressz?

– Valóban. Nem úgy készültem hogy versenyezni fogok. Ebből is tanul az ember. Igaz, volt nálam egy dressz, edzős ruha, ami rövidujjú, és nem is volt „felzászlózva”. Előírás ugyanis, hogy olyan dresszben kell tornázni, amin a nemzeti zászló látszik, vagy szerepel valahol a „HUN” felirat. Ha ez nincs, pontlevonással jár. Úgy voltam vele, hogy senki sem mondja vissza a versenyzést. De már tudom, bármikor, bármi megtörténhet. A versenytársaim segítettek ki. Czifra Bettina Lili ajánlotta fel a dresszét. 

Ha jól tudom, közvetlen riválisával, Székely Zójával jó viszonyt ápolnak. Beszéltek már a történtekről?

– Nem szeretnék erről beszélni. Nagyon nehéz volt ez a helyzet mindkettőnknek, hiszen barátnők voltunk. Sajnos ez így alakult...

Sokan gratuláltak?

– Pár perccel a hivatalos bejelentés után kaptam a legtöbb gratulációt, ami nagyon jól esik. De a döntésig én tudatosan próbáltam kizárni az impulzusokat. 

A lába már teljesen rendben van?

– Mondhatni igen. A romániai versenyre való felkészülés alatt nem volt a térdemmel nagyobb probléma. Azonban az utóbbi időszakban akadtak kisebb-nagyobb hullámvölgyek. A keresztszalaggal már nincsen semmi probléma, de a rögzítő csavarokat nem bírja a szervezetem, dobná ki a lábam ezeket. Többször is begyulladt, ami erős fájdalommal járt. Több napot pihentetni kellett ekkor a lábamat, nem is tudtam leugrani, erősíteni. Az utóbbi időben azonban szerencsére nem volt vele különösebb problémám. A következő három hét arról fog szólni, hogy erősítsem a lábamat, mert kell a leérkezéshez, hogy száz százalékos legyen.

Változik valamelyest a program a korábban eltervezetthez képest azzal, hogy most már az olimpiára készül?

– Ugyanúgy Dunaújvárosban készülök, mit eddig, a másik olimpiai indulóval, Czifra Lilivel tréningezünk együtt. 

Ünneplés lesz otthon?

– A megfázásom ebben hátráltat, ráadásul a repülőgépünk is két órát késett hazafelé, aminek nem igazán örültem. Nagyon szerettem volna már itthon pihenni. Kedden sok dolgom volt, amit el kellett intéznem, így pihenéssel töltöm a szabadidőm. Szerdától kőkemény edzésbe kell állnom, mert az olimpia a legfontosabb.

Hogy érzi, milyen álmai lesznek a következő napokban Párizsról?

– Remélem, hogy csak jók. Nem idegen ez az időszak, a harmadik olimpiámra készülök. Ez most kicsit rendhagyóbb olimpia lesz, mert most csak felemáskorláton indulok, annak ellenére, hogy én összetett tornász vagyok. Erősíteni szeretnék még a gyakorlatomon is. Ugyanezt fogom bemutatni kint is, de egy Cukaharával fogok leugrani a végén, ami plusz tizedeket is hozhat majd. Az álmaimban bármi megtörténhet...