A strandkézilabda csiszolatlan gyémántja Gárdonyban

– Hogy került az életébe a kézilabda?

– A szüleim kézilabdameccsekre jártak, én pedig mindig sírtam nekik, hogy én is szeretnék egyszer elmenni velük. Idővel célt értem, elvittek engem is, ahol én rögtön kijelentettem: kézilabdázni szeretnék. Így indult, öt évet voltam a Ferencvárosban, majd négy és fél évet Nemesvámoson, utána pedig visszakerültem Budapestre, és itt játszottam fél-fél évet Dunavarsányban és Dunakeszin. Következett egy év Szentendrén, majd Ajkán, és onnan érkeztem most nyáron Gárdonyba. 

– Most a szélen játszik, de mindig ez volt a posztja? 

– Átlövőként kezdtem, aztán a Fradiból szélsőkét jöttem el, és a veszprémi időszakomban is ott játszottam. Viszont mikor visszakerültem Dunavarsányba, ott inkább középen irányító és átlövő pozícióban számoltak velem. De utána mindegyik klubcsapatomnál újra a szélen játszottam. 

– Melyiket érzi inkább magáénak? 

– Mindig is a szélen éreztem jól magam. Ott kihasználhatom a gyorsaságomat, és az egy jó gondolkodós poszt. 

– És a strandkézi mikor került képbe? 

– A diákolimpián, amit az akkori veszprémi osztályunkkal – ami egyben a klubcsapatunk is volt -, meg is nyertünk. Teljesen beleszerettem ebbe a játékba, és el is kezdtem komolyabban űzni egy klubcsapatnál. 

– Most nyáron a gárdonyi Venice Beach Girls tagjaként az ob-n a hatodikak lettek. Ez csalódás vagy szép eredmény? 

– Egyáltalán nem volt csalódás. Nagyon jól sikerült nyarat tudhatunk magunk mögött, ahol tényleg eszméletlen eredményeket értünk el. Olyanokat, amit nem is gondoltunk volna. Idén nagyon kiegyenlített volt a mezőny, úgyhogy tudtuk, nehéz dolgunk lesz. A keresztjátékban nehéz ellenfelet kaptunk, az ötödik helyünk pedig egy icipici szerencsén múlt. Szóval semmiképpen nem vagyok csalódott ezzel a hatodik hellyel. 

– Mennyire más a teremkézilabda, meg a strandkézilabda? Ha valaki az egyikben jó, akkor mennyire egyértelmű, hogy a másikban is jó lesz? Mennyire más tulajdonságok kellenek egyikhez, illetve másikhoz?

– Más a kettő, a strandon például sokkal több szerepet kap az állóképesség. A teremben is szükséged van rá, viszont a strandon mégiscsak homokban játszol, teljesen más közegben, süt a nap ezerrel. De azon túl, hogy jól kell kezelned ezeket a környezeti hatásokat, kevesebb időd van megnyerni egy mérkőzést, jó döntéseket hozni, kevesebben vagyunk védekezésben, tehát rengeteg lábmunkára van szükség. Sokban egyforma a kettő, a ruganyosságot, az állóképességet, meg nyilván a lövőtechnikát is igényli mind a terem, mind a strandkézilabda. De nem feltétlen mondanám azt, hogy ha valaki ügyes az egyikben, akkor a másikban is.

– Melyik az a tulajdonság, ami jó strandkézilabdázóvá teszi, és melyik az, ami jó teremkézilabdázóvá?

– Teremkézilabdánál a gyorsaságomat mondanám. Strandkézilabdánál pedig azt, hogy jól látok a pályán, jól kiszolgálom a társaimat és meglátom az adódó lehetőségeket, helyzeteket. 

– Az ob-n szinte kivétel nélkül a csapat két legjobb pontszerzője között volt. Ezek alapján számított rá, hogy felfigyelnek a válogatottnál erre a teljesítményre? 

– Nem számítottam rá, nagy meglepetésként ért. Természetesen nekem is - mint minden játékosnak -, a célom, az álmom volt a válogatott. Most itt vagyok 22 évesen, és remélem, hogy élni tudok a lehetőséggel. 

– Nagyon csalódott lenne, ha nem utazhatna a 2025-ös törökországi Eb-re? 

– Ez egy bő keret, és innen fogják majd kiválasztani azokat a játékosokat, akik utazhatnak majd az Európa-bajnokságra. Nyilván szeretnék azok között lenni, akiknek elhangzik a neve. Biztosan lenne bennem egy kicsi csalódás, ha nem sikerülne, viszont tudom, hogy ha már egyszer megadatott ez a lehetőség, akkor biztosan jó úton járok, és idővel ez is összejön. De tudom, van még hova fejlődnöm.

– A teremkézilabdával mi a terv? Ott mi az álom, mi a cél?

– Nekem ez az első NB I/B-s szezonom. Szeretnék a Gárdonnyal egy stabil, bennmaradó helyet, és a lehető legjobb helyen végezni az idény végén. Remélem ez még csak a kezdet, és innen még évekig az NB I/B-ben szerepelhetünk. Egyelőre azt érzem, hogy itt jó helyen vagyok, szeretnék minél többet fejlődni. Teremben és strandon is.

– Ha jól tudom, a kézilabda mellett még tanul? 

– A Testnevelési Egyetemen tanár szakos hallgató vagyok, testnevelő és gyógytestnevelő szakon. A negyedik évemet kezdtem meg szeptemberben.

– Ezzel már a kézilabda utáni életre készül? 

– Mindenképpen szeretnék a sport közelében maradni, ha befejezem majd a távoli jövőben a kézilabdát. A sportágban képzelem el az életem, teremben és homokon egyaránt. 

– Ha pedagógusnak, testnevelőnek készül, akkor valószínűleg azt sem bánja, ha gyerekekkel kell foglalkoznia.

– Dehogy! Nagyon szeretem a gyerekeket. A kisebb korosztályt sokkal jobban preferálom egyelőre, és nagyon jól érzem magamat a körükben. Hihetetlen szeretetet és figyelmet tudnak adni, akármilyen kis kajlák is. 

– A tanulás, a strand- és teremkézilabda mellett marad idő másra is? 

– Kevés szabadidőm van, de nyilván a pihenésre is kell megfelelő időt szánni. Ilyenkor legtöbbször hazautazom a családomhoz, illetve a párommal töltöm az időt, vagy a barátaimmal. Én az aktív pihenés pártján állok, nem az egész nap ágyban fekvős típus vagyok.