Szívmelengető ügyért játszottak gálameccset (galéria)

Ezen a napon a tíz esztendős Molnár Lőrinc volt a legboldogabb ember. Lóci megilletődötten figyelte mi történik körülötte a futball pályán: telt ház a korlátok mögött, ikonikus magyar fuballisták a gyepen. A sárbogárdi fiatalembernél tavaly szeptemberben lágyrészes daganatos betegséget diagnosztizáltak – áttétekkel.

Lóci stramm gyerek, a gyógykezelésnek, és erejének köszönhetően a daganatos sejtek szinte teljesen eltűntek, de még egy éven át kezelésre szorul Budapesten. Ezt a folyamatot, elsősorban az utazási költségeket segíti majd a jótékonysági mérkőzés belépőjegyeiből befolyt összeg, amellyel egyúttal a Játszóház-Foglalkoztató Alapítványt támogatják.

Lócinak átmenetileg a futballt is abba kellett hagynia, aligha kell nagyobb motiváció  visszatéréshez, mint Nyilasi Tibornak passzolni a labdát az ünnepélyes kezdőrúgás alkalmával. Testközelből figyelni – a teljesség igénye nélkül – Nikolics Nemanja Juhász Roland, Király Gábor, Priskin Tamás, Mátyus János, vagy Mészöly Géza játékát - ők is pályára képtek a magyar öregfiúk-válogatottban, amely Gellei Imre és Csank János vezetésével brillírozott. 

Talán a pazar ellenféltől, vagy a Nélküled című daltól, avagy a Himnusztól, de mindenesetre rendesen megilletődtek a sárbogárdi öregfiúk, előzékenyen engedték gólt rúgni a piros-fehér-zöldeket, pár perc alatt a Nikolics-Priskin duó össze is hozott pár találatot. 

Nikó egyébként is ipari mennyiségben termelte a gólokat a sárbogárdi gyepen. Sorra hullottak a gólok, a házigazdák szinte már nem is számolták - de nem is ez volt a lényeg.

A második félidő előtt a 74 éves Jakab Ferenc, Putyi bácsit a sárbogárdiak korábbi játékosát, edzőjét, gyúróját köszöntötték, aki az ünnepélyes kezdőrúgással mindjárt el is szaladt a kapuig, és bevágta az első nem hivatalos sárbogárdi gólt a mérkőzésen. Derecskei Józsefet is köszöntötték, a 73. életévében járó sárszentmiklósi futabllikont.

„Ezek, ha rúgnak egyet három napig részegek lesznek” - hangzott a hazai szurkolósereg sorai közül, amikor már túl volt egy tucatnyi gólon a válogatott. Két gólt azért szerzett a Sárbogárd: előbb Glück István talált be Gazsó Dániel átadásából, majd az utolsó pillanatban Schmikl Gábor szerezte a második becsületgólt. Tulajdonképpen az utolsó egy percet a Sárbogárd nyerte. A magyar öregfiúk-válogatott 15-2-re – egyesek szerint csak 14-2-re – nyert. 

A kétszer harminc perc gyorsan elszaladt, majd jött a harmadik félidő: a véget nem érő szelfik, autogramok egész sora. Mi tagadás, imádták Sárbogárdon az öregfiúk-válogatottat, ahogy az övéiket is, akik bizonyosan koccintottak egyet, mert az ember nem minden nap lőhet kapura Király Gábornak, nem próbálhatja meg kicselezni Juhász Rolandot, vagy Mátyus Jánost, és szerelni Nikolics Nemanját, Vincze Ottót, Tököli Attilát, vagy éppen Wukovics Lászlót...