A kilencven esztendős szakvezetőt köszöntötték Lajoskomáromban

Teljes titokban zajlott a szervezés, bár az ünnepséget megelőző napon a 2200-as lélekszámú település egyik polgára majdnem elszólta magát, végül – szerencsés módon - a poént nem lőtte le senki. A helyi futballcsapat szakosztályvezetője – egyben az ünnepelt fia – Mosberger Mátyás szervezte hosszú heteken át az eseményt a klub vezetőivel, a zavartalan, zökkenőmentes lebonyolítás érdekében, biztos, ami biztos alapon különbizottság is tevékenykedett a háttérben, amit Mátyás vezetett. Tíz éves kora óta gyakorlatilag nem hagyott ki egyetlen meccset sem, hazai pályán és idegenben sem, éveken át erősítette is a felnőtt együttest a megyei első osztályban.

Az ünnepeltet, Pali bácsit váratlanul érte a rendezvény. Ahogy az elmúlt 75 évben, első útja az öltözőbe vezetett, majd a pálya mellett felállított sátrat látva elbizonytalanodott, hogy itt vélhetően nem szimpla meccsnézés következik – a falu második csapata, a megyei második vonalban érintett gárda fogadta az abaiakat -, egy pillanatra megállt, majd a rengeteg ismerős arcot látva elérzékenyült.

A hangszórókból megszólalt az „Újra itt van a nagy csapat” melódia, hangos taps köszöntötte az edzőt. Eljöttek a klub korábbi elnökei, Bodai László, Havasi Jenő, Macher Pál, Horváth Lajos és Pirtyák Zsolt, valamint az utóbbi időszakban a klubot irányító, mindig nagy terveket szövögető Csepregi Attila. Utóbbi az első köszöntőt mondta a rendezvényen, nem győzte hangsúlyozni, a jelen sem lenne, ha Pali bácsi a hatvanas évek végén nem ül le a kispadra, majd veszi az egész klub irányítását. Hosszasan méltatta a sportvezető tevékenységét Pirtyák Zsolt, tovább a Fejér Vármegyei Labdarúgó Szövetség társadalmi elnöke, Bencsik István is, aki hozzátette, a vidéki településeken akkor maradhat életképes a labdarúgás, van jelene és lesz jövője is, ha akadnak olyan lelkes, tiszta lelkű, a labdarúgásért rajongó sportemberek, mint az ünnepelt. Hozzátette, nagyon reméli, Pali bácsi még nagyon sokáig őrzi egészségét, az elkövetkező években is ott lesz a csapat meccsein.

Az egyesület elnökségi tagjait, Béczi Jánost, Reizinger Ádámot, Csepregi Árpádot is köszöntötték, aztán Mosberger Pál méltatása következett. Az edző természetesen Lajoskomárom szülötte, ahogy a többi gyerek, ő is futballozott szabadidejében, ígéretesnek tűnő labdarúgó pályafutása 23 évesen, egy Rácalmáson történt, súlyos lábtörést követően hamar befejeződött, már nem tudott visszatérni a pályára. Tíz évvel később, 1968-ban, 34 évesen kezdett edzősködni. Mindössze fél évre vállalta a feladatot, azonban a munkavállalás lényegesen tovább tartott, lévén 35 éven át, megszakítás nélkül vezette a felnőtt csapatot. Ezen időszakban,1969-ben járási bajnokságot, az 1973-74-es szezonban megyei II. osztályú bajnokságot, 1990-91-ben megyei I. osztályú bajnokságot nyert csapatával. Az 1974-től folyamatosan megyei I. osztályban szereplő gárdával 1976-77-ben ezüstöt, 1989-90-ben, 1995-96-ban, 1997-98-ban bronzot szerzett. A klub sikerkorszaka 1991-1994 között zajlott, három éven át az NB III Duna-csoportjában szerepeltek, 7., 5., 15. helyen végeztek, a mérkőzéseken a nézőszám rendszeresen meghaladta az ezret, ami elképesztő szám egy ekkora falu tekintetében. Persze, akkoriban a környező településekről is sokan látogatták a környék büszkeségének számító brigád meccseit.

Pali bácsi nem csak futballistákat, embereket is próbált nevelni. Pedagógusként is igyekezett hatni a labdarúgókra, a munkát, a fegyelmet és az egymás iránti tiszteletet elvárta és mindenkinek meg is adta. A bírókkal vereség után sem foglalkozott, a meccseket követő értékelői során mindig a pozitívumokat igyekezett kiemelni. Vita, hangos szó soha nem volt jellemző a lajoskomáromiak öltözőjére. Csapatával kilencszer nyerte meg a sportszerűségi versenyt, tanítványai 18 alkalommal szerepeltek a Magyar Kupában az országos főtáblán. Az NB I-es csapatok közül tétmeccsen vendégeskedett náluk a Bp. Honvéd, a Vasas, a BVSC, a Haladás, a Sopron és a Tatabánya is. Barátságos találkozón pályára lépett a helyi sporttelepen az akkoriban az UEFA Kupában vitézkedő Videoton, a Siófok, de vívtak felkészülési derbiket külföldi együttesek ellen is.

Csatáztak a Szabad Föld Kupa elődöntőjében a Záhonnyal a kilencvenes évek legelején, majd 1995-ben, Vácon a döntőben a Nyírmeggyessel, sajnos mindkét párharcot elvesztették. Pali bácsi összesen több mint 1600 mérkőzésen ült a lajosi kispadon , ami valószínűleg hazai, de lehet, nemzetközi rekordot jelent. Munkáját 1993-ban Terstyánszky Ödön díjjal, 1996-ban Esterházy Miksa díjjal, 2003-ban a Fejér Megyei Labdarúgásáért kitüntetés arany fokozatával ismerték el. 2003-ban kapta meg a Lajoskomárom díszpolgára címet.

Összesen százhúsz meghívott tette tiszteletét, egyperces, néma csenddel emlékeztek azon futballistákra, akik már nincsenek közöttünk. Aztán kövezett az ajándékok átadása, a korábbi, kiváló középpályás, majd sportköri elnök, Horváth Lajos nyújtott át míves ajándékokat, valamint hosszasan beszélt a szakvezető érdemeiről. A csapatot a nyolcvanas és a kilencvenes években is erősítő kapus, sárbogárdi születésű Gróf Edvin, az NB I-ben mintaklubnak számító, hazai kupagyőztes, a nyáron a nemzetközi porondon is vitézkedő Paksi FC jelenének fontos alakja, felszerelésmenedzsere egy díszes faliórát adott át, Pali bácsi 90 felirattal. A tréner unokaöccse, a helyi labdarúgás krónikásának számító Kozma Zsolt által összevágott videók, évtizedekkel ezelőtti meccsjelenetek, nyilatkozatok, valamint fotók pörögtek a kivetítőn. Nagy sikere volt a bajnok Kispest elleni meccs összefoglalójának, leginkább Hegyi Zoltán szabadrúgásgóljának, amivel legyőzték a fővárosiakat a Magyar Kupában.

Korábbi labdarúgói közül Kervarits Attila – Dél-Amerikában, Argentínában tartózkodik -, valamint a megfázásos tünetekkel otthonában lábadozó csatár, ifj. Glück István internetes kapcsolattal jelentkezett be és méltatta a szakvezetőt. Pali bácsi leginkább akkor érzékenyült el, amikor Mezey György küldött számára videoüzenetet. A magyar válogatottat többször irányító szaktekintély elmondta, manapság kevés olyan megszállott dolgozik a honi fociban, mint Mosberger Pál. „A legöregebb, még élő szövetségi kapitányként köszönöm azt a munkát, amit a magyar labdarúgásért tett. Az életét áldozta a futballra. Egészen kiváló ember, nagy öröm, hogy még itt van közöttünk.”

Kötetlen beszélgetés következett, érthetően mindenki az ünnepelt kezét szorongatta hosszasan, közös fotók készültek. A hivatalos program zárásakor a műsorvezető általános derültség közepette megjegyezte, mivel Pali bácsi remek egészségnek örvend, garantálható, hogy a most meghívottak tíz év múlva, hasonló körben, a 100. születésnapon is biztosan összejönnek. Az addigi 3650 nap gyorsan, szinte pikk-pakk eltelik.