A Nyíregyházát irányító fehérvári edzőpáros tagjai a támadó futballt preferálják

Áprilisban hatalmas közdelemben búcsúztak a Magyar Kupában a címvédő FTC ellen az elődöntőben, pedig a meccs végéig nekik állt a zászló. Ám akkor már biztos volt, hogy feljutnak az NB I-be, a nyírségi drukkerek egy évtizede vágytak a legmagasabb osztályba. Sok trénerrel nem sikerült, aztán Tímár és Szalai vezetésével elsőre összejött, úgy, hogy a nyár végén a Fehérvár elleni derbivel átadott, ékszerdoboznak számító stadionjukban egyetlen meccset sem játszhattak. Az NB I-ben jól kezdtek, a szintén újonc Győrt verték, aztán kikaptak az MTK-tól és a Felcsúttól, aztán idegenben a kupagyőztes és bajnoki ezüstérmes Pakstól, majd a Fehérvár elleni stadionavatón 3-3-as döntetlenre végeztek. Ez fordulópontot jelentett, azóta derekasan menetelnek, nem csak látványosan, eredményesen is futballoznak. Az edzőpáros tagjai a hétvégi bajnokik után azonnal indulnak haza Fejérbe, fiúgyermekeik a Fehérvár FC-t erősítik. Szalai nyolc esztendős ikerfiai, Erik és Emil, valamint Tímár középső gyermeke, Benedek ugyanabban csapatban szerepel edzőkollégája csemetéivel.

– A legkisebb gyerekem, Levente hét esztendős, ő is itt kezdett, most ugyan karatézik, de lehet, hogy visszatér a futballhoz – mondja Tímár Krisztián. – Sportra neveljük a kölyköket, ahogy nekem, „Szalának” is három gyermeke van. Nyilván örülnénk, ha futballisták lennének, de nem kényszerítjük őket. Az utóbbi években, amikor a fehérvári utánpótlásban dolgoztunk, a téli szünetben, az utánpótlás centrumban gyakran fociztunk, külön edzéseket is tartottunk nekik, amióta az ország túloldalán tevékenykedünk, erre érthetően nem kerül sor.

– Amíg a Spartacus együttesével az NB II-ben szerepeltünk, fix volt a program, a meccseket vasárnap vívtuk, a hétfőt és a kedd délelőttöt Fehérváron töltöttük, most más a helyzet, előfordul, hogy pénteken lépünk pályára, a forduló elnyúlhat vásárnap estig is – veszi át a szót Szalai. - Az, hogy a Nyírségben edződködünk, sok lemondással jár, de ezt vállaltuk, hogy az élvonalban dolgozhassunk. Komoly céljaink vannak, eddig minden jól alakult azóta, hogy tavaly nyáron átvettük az NB II-ben középcsapatnak számító Szpari irányítását.

A szakvezetők közlik, amikor aláírták a szerződésüket, nem volt szó azonnali feljutásról, a vezetők két éves projektet vázoltak, nyugodt építkezéssel, a második szezon végére tervezett feljutással.

– Azt kérte a tulajdonos, Révész Bálint, legyünk stabil élcsapat, az NB I-ről akkor még nem beszéltünk – jegyzi meg Tímár. – Nagyon jól startoltunk, két hónap után már látszott, osztályt válthatunk. A negyedik fordulótól kezdve végig az első két hely valamelyikén tanyáztunk, később sem csúsztunk lejjebb, meggyőző volt a játékunk. Az volt a különleges a tavalyi idényben, hogy nagyon gyorsan egymásra talált a keret az edzői stábbal, emberileg és szakmailag, két hét közös munka után mindenki tisztában volt mindennel, nagyon gyorsan haladtunk. Jó volt a morál, a fiúk nyitottak voltak az elképzeléseinkre. Korábbi csapatunkat, a szintén feljutó Győrt megvertük otthon és idegenben is, sőt, már az NB I-ben is.

Szalai azt mondja, nagyon fontos, hogy végre a saját pályájukon vívhatják hazai meccseiket, vége a vándorlásnak. „A Vidi ellen vettük birtokba a létesítményt, pénteken beköltöztünk, szombaton edzettük, vasárnap délután meg fogadtuk a piros-kékeket. Bár a Fehérvár ellen csak a végén egyenlítettünk, úgy gondolom, a helyzetek alapján nyernünk kellett volna, ráadásul a gólokat egyéni hibákból kaptuk. A játékkal a korábbi bajnokikon sem volt gond, viszont a kialakított helyzeteinket nem rúgtuk be. A város, a szurkolók megérdemelték az új arénát, korábban edzéslehetőségek, valamint egyéb tekintetben is harmadosztályúak voltak a körülmények, azóta sok minden megváltozott. A stadion mellett egy műfüves pálya van, amit az utánpótlás használ, a felnőttek edzőközpontjában két pályánk van, egy füves és egy műfüves, amit használhatunk. A cél a biztos bennmaradás, természetesen bízunk abban, hogy meg tudjuk csinálni. A sorsolásunk nem kimondottan kedvező, de előbb-utóbb úgy is kell játszanunk mindenkivel. A tavalyihoz képest nem esett át a keret nagy átalakításon, a 2023-24-es kezdőcsapat alig változott. Érkezett Eppel Márton, valamint a sérültek felépültek, visszatért a tízszeres válogatott Nagy Dominik is, aki az NB II-ben rendkívül stabilan futballozott.”

Az edzőpáros korábbi állomáshelyei kerülnek szóba, a Vidi második csapatánál, az NB III-as gárdánál kezdtek közösen. Szalai később megbízott vezetőedzőként dolgozott a Vidi első csapatával is, pár hónapot. Márton Gábor távozása után vette át az együttest, kilenc derbin dirigálta, 7 bajnokin és 2, nagyszerűen záruló kupameccsen, majd átadta a helyét Szabics Imrének. Tímár volt edzője is Szalainak Fehérváron, utóbbi záró, futballistaként vívott szezonjában, az NB III-ban. Majd a mentorprogramnak köszönhetően került a szakmai stábba.

–A szerződésünk 2026 nyaráig érvényes a Spartacusnál – mondja Tímár. – Én Gyulán, a Grosics Akamémián fejeztem be a focit, aztán azonnal el is kezdtem az edzősködést nagypályás csapattal, majd a Vidi sportigazgatója, Kovács Zoltán invitált Fehérvárra. A klub második csapatát bízta rám, három évet dolgoztam a fiatalokkal. A Vidiből az U19-es válogatotthoz szerződtem, két éven át voltam az MLSZ alkalmazásában, szerettem azt a munkát. Szalával régóta vagyunk barátok, a gyerekeink is azok. Közel lakunk egymáshoz a koronázóvárosban, a futballról hasonlóan gondolkodunk. Régóta beszéltünk arról, ha lehetőségünk lesz rá, közösen folytatjuk. Aztán 2022 nyarán elvállaltuk az NB I-be igyekvő ETO FC irányítását, szerintem jól dolgoztunk, de a munkát nem fejezhettük be, márciusban elköszöntek tőlünk. Pár hónap szünet után jött a Nyíregyháza ajánlata, amit elfogadtunk, remek döntés volt, elismerik a munkánkat. Ahogy Győrben, itt is én vagyok a vezetőedző, tökéletes a munkamegosztás. Kemény Kristóf is a stáb tagja, szintén pályaedzőként, fővárosi kolléga, előzőleg több helyen, például a III. Kerületnél is dolgozott, pozitív gondolkodású, külföldön szerzett papírokat, nyelveket beszél. Az erőnléti edző Darabos Balázs, Miski Zoltán a kapusedző, a videóelemző pedig Szabó Mihály. Hagynak bennünket dolgozni, amit igyekszünk is meghálálni az eredményeinkkel. Úgy gondolom, van stílusa a csapatunknak, támadó focit igyekszünk játszani, magasan védekezni. Amikor vesztettünk, akkor sem voltunk alárendelt szerepben, legutóbb, az Újpest ellen is kimondottan jól játszottunk, a hosszabbítás utolsó pillanataiban kaptunk gólt, előtte megvoltak a helyzeteink a meccs megnyeréséhez.

Szalai Tamás szerint nem a vereséget akarják elkerülni a meccseken, hanem mindig nyerni szeretnének.

– Utálom a pontosztozkodást. Még futballoztam, a második vonalban két éven át Bognár György volt az edzőm Csákváron. Ő is utálta a döntetleneket, a jelenben, a Paks együttesével is mindig győzelemre tör, bárki is az ellenfél a nemzetközi porondon, vagy a hazai bajnokságban. Mi ugyan mást képviselünk Krisztiánnal, főleg védekezésben mások az elképzeléseink, de abban nagyon hasonlítunk Bognárral – a hitvallásunk e tekintetben megegyezik –, hogy támadunk és nyerni akarunk.