Hornyák Zsolt: A bajnoki cím nem a Ferencváros ellen dől el (videó)

Ausztriában az edzőtáborban úgy nyilatkozott lapunknak, hogy gyors, agresszív játékot szeretnének játszani. Hogy látja, mennyire sikerült ezt megvalósítani? Elégedett azzal, amit a pályán lát?

– Azt mondom, hogy 90 százalékra elégedett vagyok, mert van még olyan része a játékunknak, amiben kellene, hogy javuljunk. Nagy bátorság lenne azt mondani, hogy minden 100 százalékos, de voltak olyan meccseink, ahol minden klappolt. A Konferencialiga nehezen indult, az ukrán csapatot kizárták, utána pedig jó csapat volt az ellenfelünk az Ararat személyében. Sikerrel vettük azt az akadályt, aztán bár nem mi voltunk az esélyesek, a legnehezebb ellenfélen keresztül vezetett volna az út a főtáblára, de így is a visszhang és a játék alapján megvolt az esélyünk. Azt a Fiorentina elleni párharcot értékelem a legmagasabban, és a jövőben is erre szeretnénk építeni. Persze azt el kell felejteni, hogy nem tudtunk bejutni, de a jó és pozitív dolgokat szeretnénk továbbvinni. A sebesség, a gyorsaság, az agresszivitás azt gondolom jók voltak, ezeket mind tovább akarjuk vinni.

Talán mondhatjuk, hogy így volt a legfájóbb a búcsú a sorozattól. Bár profi sportolókról beszélünk, mennyire volt nehéz összeszedni a srácokat?

– Nagyon nehéz volt őket felrázni, és érezhető volt a meccs utáni két napban, valamint a Paks elleni meccsen. Ott főleg a második félidőben, amit elvesztettünk, ott éreztem, hogy a csapatom nagyon maga alatt van és nem bírt felállni a második játékrészre, így kikaptunk 2-1-re. Edzőként azonban nagyon sok pozitívat tudtam kivenni ebből a Fiorentina elleni párharcból. Ahhoz, hogy felrázzam őket el kellett hitetni velük, hogy a teljesítmény jó volt a búcsú ellenére, nagyon rendben volt az, amit a pályán mutattak, de ez nem volt könnyű feladat. Ha egy csapat csak így kapna ki, akkor nagyon boldog ember lenne mindenki, mert azt mondom, hogy az olaszok nagyon kvalitatívak, mindenben nagyon jók, ellenük ki lehet így kapni és kiesni. Persze nem ez volt a célunk, a csapat nem is így lépett pályára, és tényleg egy kis szerencse kellett volna, hogy bejussunk a csoportkörbe a Konferencialiga megnyerésének legnagyobb esélyese ellen.

Ezek után mennyire beszélhetünk arról, hogy a Puskás Akadémia ott lesz az aranyért vívott harcban a bajnokságban?

– A dobogón mindenképp ott szeretnénk lenni és erre a mutatott játék alapján is meg van minden esélyünk. Az eddigi két vereségünkből megnyerhettük volna bármelyik mérkőzést, a Ferencváros elleni találkozó is a kezünkben volt, az első félidőben mi domináltunk, a 60. percig a Fradi kapura sem rúgott, abból kellett volna kimeríteni az előnyt. Aztán jött egy személyes faktor és a cserejátékosuktól kaptunk három gólt, két perc alatt két óriási hibát elkövettünk, és a meccs végeredménye totálisan megváltozott a játék képéhez képest. Mi támadtuk le az ellenfelet és egy kis szerencse híján előnybe kellett volna kerüljünk. Ha a hibákat nem követjük el, akkor simán lehozzuk kapott gól, viszont vannak ilyenek, a Fradi jobban cserélt és belehibáztunk. Ennek ellenére azt mondom, nem ezek a meccsek fognak dönteni a bajnoki címről és a dobogóról sem. Amit mindig mondok, hogy hosszú távon kell stabilan teljesíteni, a papíron gyengébb ellenfelek ellen kell összegyűjteni a pontokat és nem elveszíteni azokat, és akkor ezekről a meccsekről felesleges beszélni. A helyzetkihasználás az ami még nagyon fontos, mert a Fiorentinánál is három fölött volt a várható góljaink (xG) száma, Puljic helyzetei ott voltak, de nem sikerült kihasználni őket. A Fradi ellen ott volt Jonathan Levi szabadrúgása, ami épp, hogy nem ment be. Ezek az alapfaktorok, amiben ha egy kicsit nagyobb szerencsénk van akkor most máshogy beszélünk ezekről az összecsapásokról. Tudjuk a hibákat, ezen tudunk javítani a jövőben és szeretnénk is. Ezeket a faktorokat minimalizálni kell az ilyen nehéz meccseken, magyarul, ha van egy-két helyzetünk akkor azt ki kell használnunk. A DVSC elleni mérkőzés sem volt különb, de ott végül sikerült előnybe kerülnünk és nyerni. Napi szinten azon vagyunk, hogy javítsunk a támadó munkánkon és a befejezésben és, hogy a védekezés kollektíven jó legyen.

Eddig mennyire elégedett az újonnan érkezőkkel, valamint mennyire nagy érvágás Komáromi György távozása?

– Komárominak nagyon fontos szerepe volt ebben a csapatban, hiszen az évek alatt kivívta a helyét és a pozícióját a kezdőben. Főleg az utolsó fél szezonja volt nagyon erős, sokban segítette a Puskás Akadémiát. Ez biztos hogy hiány lesz, de itt van például Mikael Soisalo, aki nagyon jól bekezdett a nyártól és két versenyképes jobbszélsőnk lett így egyből. Kerezsi Zalánt is szeretnénk majd a jobb vagy a bal szélen beépíteni, egy fiatal magyar válogatott játékosról beszélünk, megvannak neki az adottságai és őt szeretnénk Komáromi helyére beépíteni, valamint Mondovics Kevint. Laros Duarte-ről tudtuk a kvalitását, ismertük a játékát, óriási erőt képvisel amit még eddig nem láttunk sőt, most ez még csak ilyen 50-60 százalék amit mutatott, de már most kiemelkedően jó. A régi játékosok is azt jelezték vissza, hogy nagyon jó játékos érkezett a közegbe, szóval kvalitában még jobban ki fog bontakozni szerintem és amúgy is jó. Magyarországon az egyik legjobb középpályásról beszélünk most a jövőben. A holland iskola és a képességei is nagyszerűek, beszélhetünk hatos vagy nyolcas posztról, jó támadásban és védekezésben is, univerzális játékos.

Hogy látja az első csapatnál készülő fiatalok helyzetét, milyen edzésmunkát végeznek, mennyire elégedett velük?

– Ha Pécsi Ármint úgy vesszük, hogy idős és tapasztalt akkor egyértelmű, hogy Markgráf Ákosra bízzuk a jövőt, ő a következő, aki oda kerülhet a Puskás első csapatába. Sajnos volt most neki egy koponyasérülése, de nemsokára visszatér az edzésmunkába, egy hathetes kiesésről beszélünk. Mellette Mondovics Kevin is ott kopogtat az ajtón, meccsenként be tudjuk majd tenni, de ott van Vékony Bence, Vitályos Viktor, Pál Barna, akik komolyan beleszólhatnak majd a következő hónapokban, években a Puskás első csapatának életébe.

Tavasszal az itt jártunk után úgy jelent meg a cikk a FEOL-on, hogy Hornyák Zsolt: Szeretnék magyar állampolgár lenni. Ez azóta megvalósult, most már magyar állampolgárként beszélgetünk itt. Milyen érzések kavarognak Önben?

– Köszönöm, hogy volt egy ilyen lehetőség és tényleg öt év után megtehettem ezt. Nem is volt kérdés, hogy megteszem, a klubom pedig mindent megtett azért, hogy megszervezze ezt az ünnepélyes átadást és támogasson mindenben. Ez nagyon komoly egy ember életében mindig, legalábbis az enyémben biztos az, egy fontos és komoly lépés. Azt gondolom, hogy csak köszönetet mondhatok a klubomnak, mert öt éve itt dolgozok egy helyen, ez is adta a lehetőséget, hogy megfeleljek minden pontnak. Édesanyám és édesapám részéről is tiszta magyar a családfám. Örülök, és még egyszer köszönöm a klubomnak, hogy ezt a lehetőséget megadták nekem.