Komáromi Tibor koszorúzott az Olimpiai Emlékműnél

– El vagyok ragadtatva, ez egy csoda, gyönyörűség! – mondta a talapzatnál Komáromi Tibor. Hosszan, némán állt, olvasta az aranybetűs neveket egymás után, majd Kű Lajossal mosolyogva idézték fel több évtizedes barátságuk pillanatait. Mindketten fradisták voltak valamikor, hiszen Komáromi 1973-ban az FTC birkózójaként indult el remekbe szabott pályafutásának útján. Az első nagy siker 1986-ban érkezett el számára, amikor előbb Európa-bajnok lett, majd azt az eredményt a budapesti világbajnokságon szerzett aranyérmével múlta felül. Egy év múlva Franciaországban megvédte világbajnoki címét, az 1988-as szöuli olimpián pedig a 82 kilogrammosok között csak az akkori Szovjetunió sportolója, Mamiasvili tudta legyőzni őt a döntőben, ezért meg kellett elégednie az ezüstéremmel. A következő esztendőben azonban visszavágott neki, a svájci világbajnokságon legyőzte, és azzal a sikerrel már háromszoros világbajnoknak mondhatta magát.

Egészen 1994-ig gyűjtötte az érmeket a különböző világversenyeken, miközben a Fradinak tíz magyar bajnoki aranyat vitt haza. Edző lett, majd szövetségi kapitány, az ő idejében nyert Majoros István 2004-ben Athénban olimpiai bajnokságot – az volt máig a magyar birkózás utolsó ötkarikás aranya. A Magyar Birkózók Szövetsége 2015-ben szakmai elnöknek választotta, így sportvezetőként is kipróbálhatta magát.

Székesfehérváron nem feledkezett el megemlékezni a sportág helyi nagyjairól, Tombor Istvánról, Rácz Lajosról és a Seres-testvérekről. Szólt arról, mennyire fontosnak tartja az elődök példáját, felidézte az idei párizsi olimpia neki tetsző pillanatait, megemlítve, hogy 1992-ben Barcelonában, az akkori ötkarikás játékok alkalmával ő vitte a magyar delegáció zászlaját. Nevetett, amikor szóba került az az időszak, amikor Kű Lajos hazatelepedése után megszervezte a Fradi öregfiúk labdarúgó csapatát, és a nagyszerű mérkőzések sorában ő mindig a jobb szélen játszott.

Elismerően beszélt a székesfehérvári Aranycsapat Alapítvány következő céljáról is, arról, hogy Melocco Miklós alkotása mellett felállítanák mások mellett azon magyar olimpiai bajnokaink mellszobrát, akik más országok színeiben voltak kénytelenek győzelmeiket megszerezni.

A Komáromi Tiborral készült hosszabb interjút rövidesen olvashatják a FEOL-on.