Kű Lajossal kezdődött a SportBarátok-sorozat

A kávézó falát két nemzeti lobogó díszítette, a székeket pedig gyorsan megtöltötték az érdeklődők. Közöttük többen voltak olyanok, akik komoly távolságot megtéve utaztak el a koronázó városba azért, hogy találkozzanak Kű Lajossal, a Videoton és a Ferencváros, majd a belga FC Brugge egykori legendás futballistájával, aki az 1972-es müncheni olimpiáról egy ezüstéremmel érkezett haza. A székesfehérvári Aranycsapat Alapítvány elnöke több mint két órán át mesélt az életéről, és még akkor sem fogyott ki a szóból. Beszámolója a közeli évforduló miatt nem kezdődhetett mással, mint a magyarság történelmének egyik legragyogóbb időszakának, az 1956-os forradalom napjainak a felidézésével.

Kű Lajos hosszú időt töltött el a magyar labdarúgás élvonalában, sok szép mérkőzése volt a nemzeti válogatott színeiben, majd amikor úgy látta, hogy politikai okokból, közismert szókimondása, nyíltsága és magyarságtudata miatt lehetetlenné próbálják tenni pályafutásának méltó folytatását, Belgiumba disszidált, ahol további sikereket ért el: például BEK-döntőt játszott csapatával a Wembley stadionban a Liverpool ellen. Azok közül, akik ott voltak a kávéházban, többen jól emlékeztek azokra az évekre, amikor a Magyar Televízió közvetítésében nem lehetett hallani a nevét még annak ellenére sem, hogy mindenki látta: ott játszik a pályán. Sok tréfával, kegyetlen iróniával fűszerezett előadásából nem hagyta ki azokat az élményeit sem, amelyeket a világ különböző tájain élt át.

Megemlékezett azokról, akiknek hazatelepedése után közszereplést vállalva az életét szánta: az Aranycsapat tagjairól. Ő volt az, aki hazahozatta Spanyolországból Kocsis Sándor hamvait a Szent István Bazilikába, aki megszervezte a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságot és az Összetartozás Kupát, akinek köszönhető a székesfehérvári Olimpiai Emlékmű megszületése és az, hogy a Helsinki Olimpia világraszóló teljesítménye idén Magyar Örökség-díjas lett. Ez az a díj, amit saját személyes elismeréseinél is többre tart.

Puskás Ferenc mellett olyan kiváló egyéniségek, mint például Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Várhidi Pál, Fenyvesi Máté, Schmitt Pál, Balczó András, Wichmann Tamás és Jónyer István rendszeres résztvevői voltak a rendezvényeinek, támogatta törekvéseit a nemrégiben elhunyt Kozma Imre atya, segíti ma is a Kossuth-díjas Tolcsvay Béla. Sok időt venne igénybe felsorolni mindenkit. 

Kű Lajos, illetve az Aranycsapat Alapítvány munkáját 2004-ben Széchenyi-díjjal ismerték el, ami kellő motivációt és önbizalmat adott a folytatáshoz, aztán 2009-ben Fejér megye közgyűlése a Fejér Megye Díszpolgára címet adományozta neki, majd rá két évre Prima Primissima Díjas lett, 2015-ben Magyar Örökség-díjat, 2017-ben Székesfehérváron Pro Civitate-díjat érdemelt ki. Terveinek és ötleteinek felsorolása e helyütt hosszúra nyúlna, mint ahogyan hosszúra nyúlt szerdai élménybeszámolója is a SportBarátok rendezvényén. Ahol legközelebb, két hét múlva Ocskay Gábort, a magyar jégkorongsport legendáját, a Hydro Fehérvár AV19 SC elnökségi tagját látják majd vendégül.