A frankofón kultúra ereje

Ha frankofóniáról beszélünk, földrajzilag könnyen körbeírhatjuk, de ennél talán fontosabb a kulturális körülhatároltság.

- Független államok közössége ez, amelyeket a francia nyelv köt össze. Egyértelműen idetartozik Franciaország, Svájc, Belgium, Kanadából Quebec tartomány, ahol anyanyelv a francia - illetve meg kell említeni egy másik vonalat is, a kreol nyelveket, amelyek közel állnak a franciához, illetve létezik egy harmadik dimenzió: Afrika északi részéről a Maghreb-országokat, Algériát, Tunéziát és Marokkót. A lényeg, mindegyikben a frankofón kultúrkör a meghatározó.

- Ez azért érdekes, mert beletartozik az évezredes kultúrával rendelkező katolikus Franciaország, a nemzetiségi összetételében sajátos Belgium, de itt az arab világ is.

- S itt a történelem és a politika: Franciaország másként kezelte a Maghreb-államokat, mint megint másként a kanadai Quebec-et.

- Francia nyelvterületről is elindultak kulturális hatások, de érkeztek is, például az arab országokból. Nyilvánvalóan ezek egymást befolyásolják, erősíthetik is, de mindenképpen együtt élnek az adott társadalomban.

- A fejlkődésben, de mostanság a globalizáció idején nagyon nagy a mozgás, és ez érvényes a kultúra termékeire is. S ez a nyelvi klutúrából fakadó értékeket felerősíti. Franciaországban jelenleg is komoly a vita az ott élő mohamedánok befogadásáról. Noha elvileg befogadták őket, tehát együtt élnek, de a mohamedánok sajátos szokásai miatt - amely még mindig idegen a francia kultúrkörnek - ez a folyamat egy-egy ponton többször is megakad. Belgiumban élnek a vallonok és a flamandok. Ez gyakran ütközési felületet jelent.

- Ha már szóba hozta, ilyenkor lehet feltenni a klasszikus kérdést: kik azok a belgák?

- Természetesen nyelv szempontjából nincsenek belgák. De tudni kell azt is, hogy Belgiumot nem a politika szabályozza, hanem a kultúrából eredő érték és identitás tudat, magatartás és rendezési képesség. S ez után jön csak a vallon és a flamand parlament.

- Ehhez viszont szükséges a kultúráknak egy aránylag magas színvonala, de nem hiányozhat a kultúrák közötti tolerancia sem.

- A világ mára már elért oda, hogy ezen alaposan elgondolkodjon. A toleranciát nem elég hirdetni, azt meg is kell élni.

- S ne felejtsük el, hogy frankofón kultúrából érkezett a huszadik század elején az európai gondolat: a közösség létrehozására két francia politikus, Jean Monet és Robert Schuman tett javaslatot.

- Fontos időszak ez, mert ekkor még élt az európai szellemiség. S nyugodtan vegyük ide Charles de Gaulle francia elnököt és Konrad Adenauer német kancellárt. Velük ez a bizonyos szellemiség eltűnt, maradt csak a parlamentarizmus, csak a pénzvilág.

- Ezek a politikusok még a föderalizmusban gondolkodtak.

- Még szép! Ez egy nagyon fontos kérdés. Gyönge emberek csak gyönge akármiket tudnak létrehozni. De Gaulle más színvonalat képviselt.

- Térjünk vissza frankofóniába! Tudom, általánosítás, de ha azt mondják, hogy francia, akkor a többségnek a pezsgő, a parfüm, a gasztronómia, az Eiffel-torony, vagy a Szajna partján a harmonikaszó jut eszébe. A filozófia, az irodalom vagy a képzőművészet már ritkábban.

- Ez tény, nem is vitatkoznék vele. Én francia nyelvet is tanítok, s mindig hangsúlyozom, a Magyarországra közvetített francia kép nem pontos és elnagyolt. Ezt nekünk kell rendbehozni.

- Ha már szóba került a nyelvtanítás: igazán komolyan mennyi idős korban érdemes ezt elkezdeni?

- Lehetőleg már kisiskolás korban. Nekem kész erre a programom.