Empátia és önállóság

Szinte. Mert rajta kívül még Huszics Vendelné kapta meg ezt a rangos elismerést, igaz, ő férjével együtt: hiszen közös munkával értek el sikereket. Vajon mi lehet a nők háttérben maradásának az oka? A férfisovinizmus? A nők gyenge önérvényesítő képessége? Mert senki sem állíthatja, hogy a nők teljesítménye, felkészültsége, munkabírása elmaradna a férfiakétól. (Sőt!) Én csak találgatok, ezért a legilletékesebbet, Petres Éva régészt, múzeológust kérdezem. Elvégre ő az, aki tudományos és muzeológusi munkájáról híressé vált az elmúlt évtizedekben. Szerencsére ezt mások is észre vették: 1996-ban kapta meg a megye díszpolgára címet...

- A tudományos pályákon a nők a inkább második emberek egy intézmény vezetésében. Ők a kevésbé látványos, de fontos háttérmunkákat végzik - mondja. - Egy nőben általában több az empátia is, ezért kiegészítheti az első embert - a férfi főnököt... Én szerencsésnek mondhatom magam: mindig azt csináltam, amit szeretek, kutatóként, régészként pedig teljesen önállóan dolgozhattam.

Márpedig Petres Éva már a budapesti Margit gimnázium diákjaként elszántan régésznek készült, és az egyetemen is olyan stúdiumokat igyekezett hallgatni, amelyek fontosak ehhez a szakterülethez. Aztán pedig? Éppen 60 éve annak, hogy a Fitz házaspár végül eldöntötte: Fehérváron telepszik le. Fitz Jenő 1949-ben, majd őt követve Petres Éva 1950-ben, friss diplomásként került a fehérvári múzeumhoz, ami sokáig kétszemélyes intézmény volt.

- Hogy mi vonzott minket Fehérvárra? Tudtuk, hogy - a város történelmi múltjából adódóan - mi minden rejlik a föld alatt. De az is inspirált bennünket, hogy itt önállóak lehetünk... A családom nem értette, miért jövök el Budapestről, hiszen akkor keveseknek adatott meg az, ami nekem: gyakorlatra mehettem volna a Nemzeti Múzeumba.

A fehérvári múzeumban az ő feladata volt a kapcsolattartás a közönséggel, ő felelt a kiállítási program kialakításáért. A múzeum aztán fokozatosan fejlődött, újabb munkatársakkal bővült, de persze, ez központi elhatározáson múlt - mondja Petres -, hiszen országszerte egyre önállóbbakká váltak intézmények. Amiben a fehérvári múzeum különbözött a többiektől, az a tudományos ismeretterjesztő füzetek kiadása volt. Emellett pedig már akkor elkezdtek nemzetközi konferenciákat szervezni, amikor erre országos intézmény se nagyon vállalkozott. Pedig a konferenciák a tapasztalatszerzés igen hasznos terepei ma is, hát még azokban az időkben, amikor a hazai tudósok csak ritkán utazhattak, és a nyugat-európai szakirodalomhoz is nehezen jutottak hozzá.

Petres Éva régészként több fontos feltárásban vett részt: főleg őskorral foglalkozott, de a keltákat is kutatta, akik a rómaiak betelepülése előtt lakták Pannóniát... Azt mondja, a régésznek két fajtája van: az egyik a ridegrégész - aki a feltárásokon érzi elemében magát -, a másik a szobarégész, aki szívós kutatómunkával feldolgozza az ásatások anyagát. Ő azt szerette, ha maga tárhatta fel az ásatási területet, és aztán maga összegezhette eredményeket. Tavaly a Fekete Sas Patikamúzeumban kollégái a tiszteletére meglepetéstárlatot rendeztek: így idézték fel az általa vezetett ásatásokat. A legizgalmasabb talán a késő bronzkori halomsírok kibontása volt Fehérvárcsurgón, a 80-as években:

- Hihetetlen leletre bukkantunk! Csodával határos módon megmaradt a rönkökből épült bronzkori gerendaház, amit a sír fölé emeltek, beborították kővel, majd földet halmoztak rá. A sírkamrát vizsgálva kiderült: a halottakat elégették... - meséli.

A sok munka mellett a Fitz házaspár két gyereket is felnevelt: Pétert és Andreát, és Éva büszke három lányunokájára is: Cintiára, Patríciára és Dianára. Petres Éva 1985-ben nyugdíjba vonult, ám azután is rengeteget dolgozott. Na persze, könnyű neki, hiszen szellemi frissességét, nyitottságát ma is megirigyelhetik a fiatalok! A múzeum folyosóján búcsúzóul a sorakozó kelta szobrokon megmutatja öltözékük jellegzetességeit. Azt tervezi: hamarosan a kelta viseletről ír a látogatók számára ismertetőt...