Ahol kultúra is jár a sör mellé

Orsolya képző-, párja, Szili Attila iparművész: ólomüvegkészítéssel foglalkozik. A műhelyük a Balaton-felvidéken van, a hét második felét töltik Fehérváron, és ilyenkor ők is beállnak a pult mögé. Ha Attila nem ér rá, mert sürgős megrendelése van, Orsolya egyedül talpalja végig a napot. Hogyne lenne fárasztó, de amit az alkalmazottól elvárok, azt nekem is meg kell tudni csinálni - feleli a költői kérdésre. Különösen tűsarkú cipőben az - teszi hozzá. Nem lenne persze kötelező, de én mégis ragaszkodom hozzá: egészen más, ha egyenes derékkal viszi ki az ember a kávét a vendégnek.

Egy kicsiny kávézóból megélni komoly kíhívás. Mi azonban nem megélhetési vendéglátosok vagyunk. Azért csináljuk, mert szeretjük, élvezzük csinálni - hangzik a válasz a kérdésre: mennyire éri meg a mai világban kultúrkávézót működtetni. A vendéggel sem muszájból beszélgetünk: nem hétköznapi arcok járnak ide, hanem olyanok, akikkel érdemes diskurálni.

Míg volt idő, amikor talán egyetlen kultúrkocsma sem volt Fehérváron, az utóbbi időben megszaporodott a számuk. Ez Orsolya szerint sem baj, mert úgy véli: minél több jó hely van, minél nagyobb a kínálat, annál többen mozdulnak meg. A lehetőség már önmagában is igényt generál - úgy tartja. A Möbius vendégköre inkább fiatalokból verbuválódik. A hely valódi kávézó, ahol ásványvíz is dukál a feketéhez, ugyanakkor - mint Orsolya fogalmaz - nem kell senkinek feltartott kisujjal feszengenie. A zsebkendőnyi térben összeszorulnak az asztalok, de ezt a vendégek nem bánják: nem egyszer megesik, hogy átbeszélnek egyiktől a másikhoz - meséli.

Az ablakmélyedésben könyvek, társasjátékok.

Mindez nem díszlet csupán - tudom meg.

Még soha sem tűnt el semmi, a kölcsönvett könyvet mindig visszahozzák. Minden hely kiválogatja ugyanis a maga közönségét. A gáz arcok pedig itt nem érzik jól magukat - magyarázza az üzemeltető.

Nem tartjuk magunkat igazi vendéglátósnak, habár nem ez az első hely, amelyet megnyitottunk - mondja Teplán Zsolt, a fehérvári KafkaBeat üzemeltetője, aki - mint elmondta - sok helyen megfordult a világban, és - a többi között - búvárguide-ként, merülésvezetőként is dolgozott a Vörös-tengeren.

Mi azt a vékony réteget célozzuk meg, amellyel egy klasszikus vendéglátós nem kalkulál. Azokat az embereket, akik azért ülnek be, hogy - például - irodalomról beszélgessenek. Az aláfestés is más, mint egyebütt: népzene és dzsessz.

A vasútkörnyéki kultúrkocsma egy kopár udvaron álló épület tetőterében működik. Döngő vaslépcső vezet a padlásra, ahol korábban irodák voltak. A közfalakat nem szedték ki teljesen, csupán áttörték, és így jött létre a romkocsma, amelyet az ócskapiacról beszerzett bútorrokkal rendeztek be. A néhány hete tartott megnyitón az amerikai  Bukowski novelláiból,  Örkény egyperceseiből olvastak föl, és - a műfajon belül is a legelvontabbnak számító - freedzsessz szólt. Állítólag telt ház előtt. A közönség soraiban nyugdíjaskorúak is üldögéltek.

A kultúrkocsmák divatja a fővárosból szivárog le: ott olyan hely is van, amelyik maga szerez be - független filmes fesztiválokról - filmeket. Ettől Fehérvár persze még távol van, de - legalábbis Zsolt szerint - ez az irány.

A Kafkabeat programfelelőse Czinki Ferenc, aki a pultban is dolgozik. A 27 éves fiatalember lapunk irodalmi rovatának rendszeres novellistája, s a megye irodalmi folyóiratának, az Árgusnak az egyik szerkesztője.

- A Kodolányin végeztem, ahol újságot szerkesztettem és bulikat szerveztem. Ez a mostani életem ennek a főiskolás létnek a meghosszabbítása - mondja.

A pultosnak egyébként messze nagyobb a szerepe annál, minthogy kiszolgálja a vendéget. Zsolt szerint ugyanis döntő szerepe van abban, hogy kikből formálódik meg egy hely törzsközönsége.

A két és fél éve megnyílt Műhely kávéház üzemeltetője, Stadler Attila szintén nem vendéglátósnak indult: ma is programszervezőnek mondja magát. Korábban az Aba napok egyik motorja volt, aztán Pestre került, a Fonó zeneházba, és két évig hanglemezkiadónál is dolgozott. Fehérvárra visszakerülve kezdett alkalmas helyet keresni - mint fogalmaz - a kis kulturális centrum számára. A kávéház bevételéből finanszírozza a fellépőket: a nevesebbek esetében működik is ez, a kevésbé ismerteknél azonban - legyenek bármily tehetségesek - nem. Pedig Pesten vagy Pécsett nekik is van közönségük - jegyzi meg Attila. Napközben amolyan vegyesvágott a vendégkör a belvárosi kultúrkocsmában. Esténként a nevesebb fellépőkre a 16 évestől az ötvenesig, több generáció képviselői is beülnek, az ismeretlenekre azonban inkább csak a fiatalok jönnek. Pláne, ha nem szednek belépődíjat. A konkurenciával kapcsolatban Attila az egyeztetést hiányolja: ha hat helyen van egyidőben program, túlságosan eloszlanak azok, akik esetenként megindulnak , és akiknek szerinte - alkalomtól függően - 300 és 1500 közé tehető a száma.

A falon természetfotók, a berendezés pedig éppoly eklektikus, mint a KafkaBeatben. Attilát pesti, pécsi példák inspirálták, amikor romkocsma hangulatot kívánt csempészni a kávézóba. Egyébként arra az öreg, kopott ablakszárnyra a legbüszkébb, amely most tükörkeretként funkcionál a mosdó fölött.

Az úgynevezett jobb helyeken talán merevebbek, modorosabbak az emberek, itt azonban nem kell kínosan ügyelni asztalra, székre, így jobban el tudják engedni magukat - állítja. Ráadásul sok embert jóleső érzés tölt el, amikor a karosszékben a nagymama foteljének a párjára ismer. Attila nem titkolja: a környéken lakókkal az első időben voltak konflitusaik, időközben azonban konszolidálódott a viszony. A vendéglátóhely hivatalosan éjjel kettőig tart nyitva, de általában - éppen a lakók nyugalma érdekében - egykor elrendeli a zárást. S hogy mit szólnak ehhez a vendégek? Szoktatás kérdése - hangzik a válasz. Hetente egyszer Attila szolgál ki, de ha szükséges hét végén is mosogat, szedi össze a poharakat. Nem büdös neki a munka - mondja -, hiszen Abán és a Fonóban is megesett: ő is széket cipelt, jegyet szedett.

Az úgynevezett jobb helyeken talán merevebbek, modorosabbak az emberek, itt azonban nem kell kínosan ügyelni asztalra, székre, így jobban el tudják engedni magukat - állítja. Ráadásul sok embert jóleső érzés tölt el, amikor a karosszékben a nagymama foteljének a párjára ismer. Attila nem titkolja: a környéken lakókkal az első időben voltak konflitusaik, időközben azonban konszolidálódott a viszony. A vendéglátóhely hivatalosan éjjel kettőig tart nyitva, de általában - éppen a lakók nyugalma érdekében - egykor elrendeli a zárást. S hogy mit szólnak ehhez a vendégek? Szoktatás kérdése - hangzik a válasz. Hetente egyszer Attila szolgál ki, de ha szükséges hét végén is mosogat, szedi össze a poharakat. Nem büdös neki a munka - mondja -, hiszen Abán és a Fonóban is megesett: ő is széket cipelt, jegyet szedett.

Az úgynevezett jobb helyeken talán merevebbek, modorosabbak az emberek, itt azonban nem kell kínosan ügyelni asztalra, székre, így jobban el tudják engedni magukat - állítja. Ráadásul sok embert jóleső érzés tölt el, amikor a karosszékben a nagymama foteljének a párjára ismer. Attila nem titkolja: a környéken lakókkal az első időben voltak konflitusaik, időközben azonban konszolidálódott a viszony. A vendéglátóhely hivatalosan éjjel kettőig tart nyitva, de általában - éppen a lakók nyugalma érdekében - egykor elrendeli a zárást. S hogy mit szólnak ehhez a vendégek? Szoktatás kérdése - hangzik a válasz. Hetente egyszer Attila szolgál ki, de ha szükséges hét végén is mosogat, szedi össze a poharakat. Nem büdös neki a munka - mondja -, hiszen Abán és a Fonóban is megesett: ő is széket cipelt, jegyet szedett.