Hétvége

2010.03.27. 07:46

Bravúros életmentés, visszavart láb - Szarvas József munkáját lovagkereszttel ismerték el

FMH - Szarvas József nevét legutóbbi bravúros életmentése után újra megismerte ország-világ. Az árokparti gégemetszésről van szó: darázscsípett motoros köszönheti neki életét. A lovagkereszt adományozói a nyár végi esetre is emlékezhettek, de új műtéti megoldásait is elismerték.

Móré Erzsébet

A sajtó memóriája persze igen véges. Itt, Fejér megyében viszont emlékszünk még más, tényleg szenzációs műtéti sikerekre, amelyeket  Szarvas főorvos nem győzi eléggé hangsúlyozni  nem egyedül, hanem egy nagyszerű teammel ért el. A visszavarrt lábú férfira, aki az M7-es autópályán szenvedett balesetet, nagy hír volt 2002-ben. De kezdjük a történetet az elején, hangsúlyozva, a doktor Fejér megyét csak az egyetemi évek idejére hagyta el, s elismerései bizonyítják, hogy hála istennek, mégis lehet valaki próféta saját hazájában...

- Minden orvos tud egy történetet arról, miért választotta ezt a hivatást...

- A dolog alighanem nagymamámban fogalmazódott meg először, ő nagyon szerette volna, hogy orvos legyek, errefelé terelgetett. Érdekelt a biológia, de a mérnöki pálya is. Szerettem bütykölni, apró dolgokkal foglalkozni. Biztos volt, hogy ha orvos leszek is, valamiféle manualitást igénylő területen szeretnék dolgozni. Ez az egyetem alatt el is indult, Nyárády professzornak (akkor még tanársegéd) voltam diákköröse. Ő mikroérvarratokkal kísérletezett, állatműtőben mikroszkóp alatt varrhattam patkányereket. Ez technikai jártasságot adott, aminek később nagy hasznát vettem, s valamiféle irányultságot is jelentett. Amikor végeztem, idősebb kollégáim azt mondták, ne várost, meg kórházat válasszak, hanem főnököt, mert az fontosabb, a jó légkör, a perspektíva miatt, így választottam Fehérvárt, Sántha Ernő tanár urat. Tőle nagyon sokat tanultam, valószínűleg ő is tehetséget, ambíciót látott bennem, s azt ő megpróbálta kibontakoztatni.
 
- A tehetség mit jelent egy kézsebész esetében?

- Türelmet, megfelelő vérmérsékletet: egy mikroszkóp alatt több órán át, alig mozogva, milliméternél vékonyabb ereket varrni  ehhez sajátos képesség is kell. S tisztában kell lenni azzal, nem biztos a siker, lehet, hogy többórás műtét után újra kell kezdeni mindent elölről.
 
- Hosszú órákon át áll a műtőasztal mellett. Mennyi volt a leghosszabb műtétje?

- A kézműtétnél általában ülünk, de az egyéb műtéteket végig kell állni. A leghosszabb tizennégy óráig tartott.

- Közben se ivás, se mosdó....

- Egyszer-kétszer megszakítja az ember az operációt, de többször tényleg nem szoktam. Volt úgy, hogy az egész személyzet többször kicserélődött, a műtősnők váltották egymást, a műtősfiú hazament, az altatóorvos már rég otthon volt, én még mindig ugyanabban a kesztyűben operáltam. De amikor az embert valami hajtja, úgy tűnik, hogy jól megy a dolog, akkor könnyebben halad az idő.
 
- Kicsit rosszallóan említette az árokparti eset kapcsán, hogy naponta mentenek meg életeket, de abból nem lesz hír.

- A napi munkában nem nagyon beszélünk életmentésről. Amikor például egy lépsérüléssel behoznak valakit, eltávolítjuk a sérült szervet, ezzel megszüntetjük a vérzést. Másnapra a beteg jól van és a referálón megemlítjük, hogy volt egy ilyen műtét is. Ennyi hangsúlyt kap. Senki sem életmentésként emlegeti, holott az. Nyilván ha valaki az árok szélén, eszközök nélkül kényszerül életet menteni, szerencsés, ha előkerül a kurázsi, a lélekjelenlét. Egy ilyen történet még a kollégák körében is visszhangot kelt.

- Lehet erre trenírozni?

- A traumatológiában az az egyik legszebb dolog, hogy alig van két egyforma eset. Számtalanszor rögtönözni kell, mert nincs mindenre kidolgozott séma. Hogy ki mennyire találékony, illetve a fölmerülő ötleteket mennyire meri megcsinálni, ez másik kérdés. Valamiféle vagányság biztosan kell, hogy azt mondjam egy nagyon roncsolt lábra: megpróbálom visszavarrni. Sok szempontot kell mérlegelni. A betegnek is megterhelő lehet egy hosszú műtét, akár az életét is veszélyeztetheti. Nem könnyű meghozni a döntést: mégis, próbáljuk meg! Ez az, amit nem mindenki vállal, esetleg technikai jártassága is kevesebb. Lábat visszavarrni az ember nem szokott. Nekem is ez a bizonyos lábvisszavarrás volt az addigi első. Emlékezetes egy olyan felsővégtag-átültetés, amelyben egy vonatból kiesett férfi bal karját ültettük át a jobboldalra. Meghatározó élmény volt, hogy akkor fiatal orvosként asszisztálhattam az operatőr Sántha főorvosnak, sőt még idegeket is varrhattam.

- Az is nagy bátorság volt, mondta több tapasztalt, sebészetben is jártas orvos, hogy hozzá mert nyúlni az árokparton fekvő emberhez. Mert ha nem sikerül, s meghal az illető, akkor ön nem megdicsőül, hanem meghurcolják...

- A mentősöknek adtam egy névjegykártyát, hogy legyen gazdája a dolognak. Annak idején egy jogász nyilatkozta, hogy nem volt teljesen rizikómentes az eset. De ilyen alapon, ha a kórházban egy haldoklóhoz hozzányúlok, akkor ugyanúgy felmerül ez a kérdés? Nyilván másképpen megvilágított helyzet, de én azt gondolom, ha egy halni készülő embert nem tudok visszahozni az életbe, az nem büntethető. Ott pedig ez volt a szituáció.
 
- Elnézem a kezét: van rá biztosítása? Külföldön szokás...

- Nem merült fel, de nem is hiszem, hogy a biztosító nálunk kötne ilyen biztosítást. Az biztos, ha baj lenne a kezemmel, az nagy gond lenne... Különösebben nem óvom a kezem, bár a kertészkedéshez a hét végén kesztyűt húztam.

- Szeretném, ha néhány hívószóra reagálna. Család.

- A legfontosabb. A feleségem  neki is szerepe volt az árokparti esetnél, ő szerzett golyóstollat, asszisztált,  fogorvos egyébként. Más karakterű, nyüzsgőbb. Soha nem veszi zokon, ha a leglehetetlenebb időben behívnak, tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy hobbiból traumatológus lehetek. Három gyermekünk van.

- Bátorság, hit.

- Bátorság? Ezen a területen elengedhetetlen. Egyébként nem vagyok egy bátor típus, nem biztos, hogy a legvadabb hullámvasutakra ugyanúgy fel akarok ülni, mint a gyerekeim. A hit? Amit az ember csinál vagy szeretne megvalósítani, ahhoz mindenképpen szükséges. És ha saját magán kívül még Valaki Másban is hisz, az szerencsés és szükséges az életben.

- 1958. december  20-án született  Sárbogárdon. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen  Általános Orvosi Karon 1984-ben  szerzett  diplomát.

- szakvizsgák: traumatológia 1989. Kézsebészet:  1992.

- munkahelye: Fejér Megyei Szent György Kórház, baleseti  sebészet, kézsebészeti részlegvezető főorvos.

- nős, három  gyermeke van. Nagylánya ötödéves orvostanhallgató, a kisebbik  fogtechnikusnak tanul, fia elsős az orvosin.  

- Pro Sanitate  2002., Székesfehérvárért  2008.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!