Esélyegyenlőséget a betegnek! Mit tervez Mikola István?

Mikola István 2006-ban jutott először Fejér megyei listáról a magyar országgyűlésbe, mint ahogyan idén is Székesfehérváron vehette át megbízólevelét a politikus.

- Az egészségügy talpraállítása hatalmas kihívás. Tudja már pontosan, milyen feladata lesz a kormányzati munkában?

- Nem tudom még, de hogy ott leszek az egészségügy közelében, az egészen biztos. Ma még csak a legfelső kormányzati szint szereplőiről vannak döntések. Az egészségügy gondjaival most külsős szakemberek foglalkoznak, nekünk az lesz a dolgunk, hogy segítsük a törvényhozói előkészítő munkát, vagyis a nagy minisztérium egészségügyi ágazatában dolgozók döntéselőkészítő munkáját.

- Bele sem kezdek annak sorolásába, hány sebből vérzik a magyar beteg. Mit mondhat ebben a pillanatban a jövőről?

- A népegészségügyi kérdésekkel kell elsősorban foglalkozni. Néhány héttel ezelőtt az egészségügyi világszervezet drámai felhívást tett közzé: ebben Magyarország a világ egyik legrosszabb megbetegedési, halálozási adataival rendelkezik. Kiemelték hazánkat, ami fájdalmas, változtatni kell ezen. Semmiféle gazdasági és fenntartható fejlődés nem képzelhető el testében, lelkében és szellemében ép, kiművelt emberfők nélkül. A következő évek egészségügyi politikájának arra az ismeretre kell alapozódnia, hogy az országban milyenek a népegészségügyi folyamatok, a megbetegedési, halálozási viszonyok. Térségi adatokra épített kapacitásokra, kórházi ágyakra, szolgáltatásokra lesz szükség. Ez egy tízéves, roppant bonyolult program, amelynek tervezésekor figyelembe kell venni, hogy több részre szakadt az ország.

- Mire gondol?

- Arra, hogy Észak-Kelet Magyarország bizonyos térségeiben rossz közép-afrikai megbetegedési és halálozási viszonyokat találunk, miközben a budai belső kerületekben, vagy az ország nyugati részein svájci, német, francia trendeket tapasztalunk. Ezt már nem lehet fenntartani, esélyegyenlőséget kell a lakosságnak biztosítani. A rendszer tervezésekor figyelembe kell venni a térségek népegészségügyi helyzetét.

- Ez lesz a jövő egészségpolitikájának az alapja?

- Úgy gondolom, hogy igen. De erről ma könnyebb beszélni, mint arról, hogy meg kell oldani a rezidensek helyzetét, a kórházakból hiányzó egyhavi finanszírozás visszapótlását, és sorolhatnám nagyon sokáig azokat a gondokat, amelyek azonnali megoldásért kiáltanak...

- Például, hogy ne külföldön keressék a boldogulást a drága pénzen felkészített legjobb magyar orvosok...

- Igen, például. Az elvárás pedig óriási. Mindenki, aki szenved a jelenlegi problémáktól, azt szeretné, hogy az új kormány már holnap beterjessze azokat a törvényjavaslatokat, amelyek gyógyírt jelentenek a bajokra. De ez nem így lesz, ehelyett fel kell készülni arra, hogy Magyarországon egy több éves, évtizedes építkezés kezdődik.

- Mit mond a türelmetleneknek? Akik csalódnak?

- Azt, hogy látniuk kell, róluk szól ez a történet, és érezzék azt, hogy minden nappal egy kicsit mindig jobb lesz, mindig születik valami, ami elsősorban a jelenlegi csődtömegnek az elhordását, felszámolását jelenti.

- Tudja majd folytatni a minisztersége idején elkezdett munkát? Azt a programot?

- Bízom ebben... Várjon, számolok: nagyjából negyven éve vagyok a szakmában. Végigjártam az orvosi pályát, elkezdtem segédorvosként, aztán osztályvezető főorvos lettem, kórházakat igazgattam, nagy intézetek voltak rám bízva, a Kórház Világszövetség elnöke voltam. Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem, és biztos vagyok abban, ezekre szükség lesz. Olyan egészségügyi irányító adminisztráció állt fel, amelyben tudós emberek, a menedzsmentben jártas oktatók jelennek meg, akiknek szükségük van az olyanok tapasztalatára, akik az orvosi pályán, a sokéves gyötrődésben edződtek. Remélem, elfogadják ezt a fajta hozzáadott értéket, együttműködést. De ismétlem a legfontosabbat, a népegészségügyet... A gyerekeket oktatni kell az iskolákban arról, mit jelent testi-lelki egészségük. Meg kell állapodni a szociális ágazattal is. Elfogadhatatlan például az, hogy idős, szociális ellátásra szoruló emberek fekszenek aktív kórházi ágyakon, hiszen ennek a napi költsége több, mint az ötcsillagos szállodában a lakosztályé. Tisztába kell tenni sok mindent.

- Lapunk minden évben megírja, kik voltak a legaktívabbak képviselőink közül. Ön eddig az élmezőnyben végzett. Megígéri, megtartja a formáját?

-  Hahaha... Rajtam nem múlik, mert az én életem arról szól, hogy teszem a dolgomat, és örömömet is lelem benne. Élt egy híres filozófus, Schopenhauer, aki azt mondta, hogy az életben a boldogságnak két titka van: vagy szereti az ember, amit csinál, vagy megszereti azt. Más választás nincs, s én szerencsés vagyok, mert mindig szerettem, amit csináltam... Továbbra is aktív hozzáállásra készülök, s remélem, a következő országgyűlésben erre lesz lehetőségem. Elsősorban az egészségügyben lesz erre lehetőségem, de nem titkolom, hogy egyéb ügyekkel is szeretnék, akarok foglalkozni a jövőben.

- Mond egyet ezek közül?

- Orvos vagyok, az orvoslás pedig nem kettő meg kettő az négy, hanem van spirituális tartalma. Ép testben ép a lélek, de mondhatom azt is, csak ép lélekkel létezhet ép test. A magyarság lelki megújulásával sürgősen foglalkozni kell, s ebben a munkában szeretnék közreműködni.

- Mit várhatunk, ezután is a humoránál marad?

- Hát, jól vagyok, köszönöm. Hatvanharmadik évemben járok, de jól érzem magam. Nagy családban élek, sokan vagyunk és sokféle gonddal küszködünk. De eddig még mindig sikerült a felszínen tartani magunkat. Most pedig különösen jól vagyok, mert akkora lehetőség áll a politika és a magyarság előtt, amit az életemben még nem tapasztaltam. Ezt elrontani nem szabad. Ez pedig nem csak az én felelősségem. A közös felelősségvállalásban mindenkinek megvan és lesz a maga szerepe.

- Mikola István Veszprémben született, 1947-ben

- 1972 óta orvos, a belgyógyászat és az infektológia a szakterülete

- az ajkai Magyar Imre,  a fővárosi Szent László kórházat, a Nemzetközi Gyógyszergyártók Egyesületét,  az Országos Vérellátó Szolgálatot   igazgatta, egészségügyi minisztere volt az   Orbán-kormánynak. Megyei listáról másodszor jutott mandátumhoz

- az Egyesült Államokban egészségügyi szervezéstant és kórházi menedzsmentet tanult

- nős, öt gyermeket nevelt fel