Milliárdok az űrből: kisbolygóbányászat a nemesfémekért

A Space Foundation (Űralapítvány) egy hónappal ezelőtti felmérése szerint az "űriparral" kapcsolatos befektetések 12,2 százalékkal nőttek, úgy, hogy közben az Egyesült Államok és Japán kevesebbet költött, Oroszország, Kína és Brazília viszont többet. A költésen belül pedig egyre nagyobb szerepe van a magántőkének. Erről az átalakulásról tartott előadást a TIT megyei egyesületének meghívására Kötél László.

A fiatal csillagász azzal a legfrissebb hírrel kezdte előadását, miszerint április 24-én bejelentették,  megalakult  a világ első "kisbolygóbányászati" cége, a Planetary Resources. A magántőke ugyanis leginkább a kisbolygókon nagy tisztaságban és mennyiségben megtalálható nemesfémek kitermelésében lát hasznot, a korábbi nagy álom, miszerint majd az űrturisták hozzák a nagy "lét" ezeknek a cégeknek, szertefoszlóban van.  A földi bányákhoz képest  tizenöt-húszszoros sűrűségben vannak jelen a kisbolygókon az értékes fémek: a vason, nikkelen kívül aranyat, ezüstöt és platinát is tartalmaznak, utóbbi koncentrációja a becslések alapján 100 gramm is lehet tonnánként. Ehhez képest a földi platinabányákban egy tonna kőzet megmozgatásával maximum 5-10 gramm platina termelhető ki.  No de az űrben?

A cég elképzelései szerint mi sem egyszerűbb ennél a valóban kicsi, néhányszáz méter átmérőjű planéták esetében. Ahogyan a lepkevadászaton befogják a lepkét egy hálóval, éppúgy el lehet kapni e nagy "sziklákat" is, persze ehhez valamilyen hipererős, nanotechnológia segítségével előállított "űrhálóra" lesz szükség. Ezután már csak Föld körüli pályára kell vontatni a zsákmányt, ami így nem tud "elszökni", s megkezdődhet a kitermelés. Azért is a kisbolygók a legkedvezőbb célpontok, mert egy ilyen égitest tömegvonzása olyan minimális, hogy innen már csekély energia befektetésével, azaz rendkívül olcsón ki lehet a Föld felé lőni a kibányászott anyagokat.

 Az persze még kérdés, miként is  érkezne meg bolygónkra a világűr nyersanyaga, nem lenne túl szerencsés, ha meteoreső formájában... (Egy érdekes adat: az 50 méternél nagyobb átmérőjű, földközeli kisbolygók számát közel tízezerre teszik, úgyhogy lesz miből választani.)  A befektetők - akik között például James Cameron filmrendező, vagy Larry Page, a Google alapítója, sőt Charles Simonyi is ott van -, azért nem kapkodják el a dolgokat, tizenöt-húsz éves távlatban várják azt, hogy az első kitermelés megkezdődhessen. Kötél László olyan, a Földön nem megtalálható anyagokról is beszélt, mint amilyen a Helium 3-as izotópja, amelyet a fúziós reaktorokban használhatnak majd fel energiatermelésre, így az anyagot el sem kell juttatni a Földre.

Az űrbányászat nem egy jogi kérdést is felvet. Létezik az 1967-es űregyezmény, amely szerint minden égitest az emberiség közös tulajdona, ám aki először ér oda, annak van jogköre és ellenőrzése felette. És ott van a Holdegyezmény is, ám ezt a nagy "űrjáró" országok nem írták alá.  Adódik a kérdés: ha valaki "befog" egy kisbolygót, az abból származó haszon csak az övé?
Azért olyan befektető is van, aki az űrturizmusban látja (de  talán inkább már csak látta) a további meggazdagodás lehetőségét. Ő Robert Bigelow amerikai szállodalánc-tulajdonos, aki fejébe vette, hogy űrhoteleket épít ki. Egy öt-hat napos űrnyaralás ára százmillió dollár lenne. 2006-ban, majd egy évvel később két tesztkapszulát ki is lőttek a világűrbe, de azóta nem nagyon halad előre a projekt, s a hírek szerint a tulajdonos ma már inkább a súlytalanság körülményei között kifejlesztett nano-széncsövekben, valamint az űrben végzett orvosi és egyéb kutatásokban látja a bizniszt.

Van azért olcsóbb lehetőség arra, hogy az űrbe, vagy legalábbis annak határáig, 105-110 kilométeres magasságig eljussunk. Ezt a célt tűzte ki a Space Ship Two  űrhajó, amelyre már Tom Hanks, Angelina Jolie és Brad Pitt is kifizette a röpke kétszázezer dolláros beugrót, ötszáz másik leendő űrturistával együtt.