Teljes odaadással segíteni másokon

Láng Judit, a hónap orvosa nem ismeretlen a Fejér Megyei Hírlap olvasói előtt, ugyanis egy év eleji szavazáson őt választották meg a Púder Nélkül magazinmellékletünkben a 2011-es Év Hölgyének. Szeretik a betegei, ez egyértelmű, ezért is szavaztak rá annyian akkor - és most is. Bár ez nem meglepő és nincs is benne semmi titok: nyílt, közvetlen természete azonnal kitűnik, amint valakihez szól, amikor  beszélget a hozzá fordulóval, és szeme világát vizsgálja a Fejér Megyei Szent György Kórház szemészetének kezelőjében. Üde személyisége határozottsággal párosul, így aki a keze ügyébe kerül, biztos lehet benne, hogy megbízhat benne. Főleg, ha szürkehályoggal keresi fel, ez ugyanis a doktornő szívének egyik legkedvesebb területe a szakmán belül. Már ha egy betegségre lehet ilyet mondani... A másik pedig?

- A szemhéjfelvarrásokat, szem körüli plasztikai beavatkozásokat is nagyon szeretem, mert jó érzés, amikor valaki egy bizonyos állapotban érkezik, például daganattal a szeme sarkában, és gyógyulás után egészen megújulva tér vissza. Olyan jó, amikor valaki meggyógyul, és tulajdonképpen azt látod, hogy nem látsz semmit - meséli lelkesen az orvosi szobában, amely természetesen tömve van angol nyelvű szemészeti szakkönyvekkel, némelyik az asztalon hever, cetlikkel tűzdelve. - Egyébként köszönöm szépen, a munkámmal most igazán rendben vagyok. Jelenleg elhomályosítja a közvetlen jövő a tekintetemet, mert két iskolás gyermekem van, kezdődik a tanév. Ráadásul kamaszodnak is, élik a saját életüket, amit nehéz megszokni. Viszont így most lett egy kis időm magamra, ezért lehet, hogy elmegyek egy továbbképzésre. De gondolkodom hospice munkán is - merül bele a témába Judit, és kiderül,  mennyi terve van még. Pedig munkája van bőven, hiszen nem csak a fehérvári kórházban dolgozik.

-  Rendelek Velencén, Érden és Várpalotán is, a kihívás most az, hogy összerendezzem az így kialakult négyszöget, de ez nem olyan borzasztó, mint amilyennek hangzik.

Dolgozik tehát nagy odaadással, a kórházban például azért, mert műthet, és ez mindig  izgalommal töltötte el. Régen voltak más sikerélményei is, például Mosónmagyaróváron,  aneszteziológusként.

- A kezdetekkor olyasvalaki akartam lenni, akin múlik valami... Életet ment, újraéleszt. Ez akkor megadatott, voltak szép sikertörténeteim. De végül a szemészet lett a pályám fő irányvonala, és nagyon megszerettem - teszi hozzá, ahogy azt is, mennyire szeret a betegekkel beszélgetni, szereti megismerni őket, és elraktározni a küzdelmeiket, gyógyulásukat az emlékezetében. Vélhetően ezért is szavaztak rá olyan sokan...

Sárguló papíron rövid levélkét mutat Pintér Gáborné Judit, rajta a dátum: 1985. december 10. Sok éve, a  névnapján kapta a kedves szavakat, ajándékba egy idős úrtól, aki neki köszönte a gyógyulását. Fél évvel azelőtt feküdt azon az  osztályon, ahol a fiatal nővér dolgozott, és nem felejtette el a kedves, halk szavú ápolónőt. A levélkét Judit olyan emlékként őrzi, amit jó elővenni a nehéz, stresszes napokon - erőt ad a továbbiakhoz. Mert nem könnyű a pálya, amire  a júliusban a hónap ápolónőjének választott Judit lépett majd' harminc évvel ezelőtt. Szó szerint is tessék venni, hogy nehéz a munka, hiszen a neurológián sok olyan beteg fekszik, akik szinte magatehetetlenek: emelni, mozgatni, forgatni kell őket, s ez bizony az olyan termettel, mint amilyen Judité is, nagy mutatvány. Persze azért végezte az iskolát, hogy tudja, hogyan kell a saját munkáját megkönnyíteni - s közben a betegnek is segíteni.

Ez a szó hangzik el talán a legtöbbször, amikor a kellemesen hűvös bakonycsernyei házban beszélgetünk. Judit kislány kora óta  ápolónőnek készült, nem is jutott más pálya eszébe, mert azt gondolta: itt tud majd a legtöbbet segíteni. Nem bánta meg a választást - mondja, néha elkeseredik ugyan, de ilyenkor előkerül az előbb már emlegetett levélke, meg egy másik cetli, amire egy kolléganő firkantott pár sort: egy bácsi nagyon várja, menjen be hozzá. És van egy másik bácsi, akit sok-sok éve ápoltak, azóta is megjelenik időnként. Azt mondja, mi vagyunk a családja - mosolyodik el Judit, pedig  nem tettünk  sokat, csak emberként  bántunk vele  teszi még hozzá komolyan.

Veszprémben végzett, ott kezdett dolgozni, aztán a gyes után a Szent György kórházban folytatta a munkát, s tudatosan választotta a neurológiát. Tovább is képezte magát, a gyes alatt leérettségizett, felnőtt szakápolói végzettséget, aztán még egy másikat szerzett. A főiskolával is próbálkozott, az végül nem sikerült, de ennyi idő alatt így is sok ismeret, tapasztalat birtokában van már Judit, aki arról is beszél, a család mellett bizony nem egyszerű ezt a munkát végezni. A férje szülei nagyon sokat segítettek, amikor a két lány - ma már 19 és 24 évesek - még óvodába, iskolába járt. Ha nappalos, hajnali fél ötkor száll fel a buszra és este nyolc van már, mire hazaér, éjszakára délután négykor indul és másnap reggel hétkor lép be újra a házba a tizenkét óra munka után. Végigutazom az életemet - néz ránk mosolyogva, de sokan vannak ezzel így. Jobbára hozzá hasonló korúak - teszi hozzá, mert fiatalok nemigen vannak az osztályon. Bennünket vajon ki fog majd   ápolni, ha kell? - teszi fel a kérdést Judit, aki azért igyekszik tenni róla, ne legyen erre szükség. Ha van ideje, olvas, és hetente legalább háromszor fut is a kutyájukkal - meséli. Ez a tökéletes kikapcsolódás: a környék gyönyörű, s mi lehetne jobb stresszoldó a nehéz munka után, mint a természet közelsége?