Terv a hosszú távú tervezéshez

"Nincs mit szépíteni: ez életem értelme" - így fogalmaz a Viadana Kamarakórus születésnapos ünnepi műsorfüzetkéjében Kurucz Gergely karnagy, akivel még a jubileumi koncert előtt beszélgettünk: múlt, jelen, jövendő...

A '90-es évek elején a városi vegyeskar nagyon megfiatalodott és ennek is köszönhetően, egyfajta mellékszálként számos új formáció kezdett el alakulgatni. Volt, ami ideig-óráig életképesnek is bizonyult. Próbálkoztunk. Aztán '97-ben egy gimnáziumi csapattól jött az ötlet, hogy csináljunk valamit a Fejér Megyei Diáknapokra. Megcsináltuk, és talán még számunkra is meglepő volt, hogy milyen sikeresen működött. A (rész)siker pedig kötelez. Így visszagondolva úgy érzem, amikor a rá következő évben megnyertük a Keszthelyi Helikon Fődíját, már eldőlt a sorsunk  - eleveníti fel a város (és talán) az ország kórustörténeti lapjaira kívánkozó alapsztorit a kórusvezető, akit a Viadana-titokról is kérdeztünk.

- Titok nincs, inkább számos fontos tényező, ami a mi esetünkben összesűrűsödött. A Viadana alapító tagjai közel egy generációból érkeztek, közös értékrenddel, erős csapatkohézióval. Mára a tagság - néhány alapító tagtól eltekintve - nagyjából kicserélődött, de a mindenkor belépők és nálunk maradók átvették és építették, színesítették ezt az értékközösséget. Továbbá mindig dolgozott bennünk egy minőségelv, ami a kitűzött célig átlendített minket. Tizenöt éve irányítom a Viadánát és meglehetősen erős kezű vezetőnek tartom magam, de mindig is hatalmas felelősség volt kiállni eléjük próbát tartani. Mert akartak és akarnak dolgozni. Jó zenészek alkotják ezt a közösséget. Valaki már jó kóristaként érkezett, valaki a Viadanában lett az, de ők tőlem is megkövetelik a maximumot.

A kórus eddigi története során begyűjtött számos helyi, országos és európai hírű díjat. Jártak Erdélyben, Cipruson, körbekalandozták Skandináviát, sőt még minisztériumi különdíjban is részesültek. Az ilyentájt szokásos "hogyan tovább?" jellegű kérdésekre azonban nem várhatunk pontos előrejelzést: ugyanis...

- Az utóbbi tizenöt év megtanított minket arra, hogy Magyarországon nem érdemes és nem lehet hosszú távon tervezni. Nem azért, mert nem tudnánk egy pontos 2013-as fellépési naptárt szerkeszteni, hanem mert a feltételek - mondjuk így -, nem éppen a legideálisabbak. Nyilván ez nem csak ránk érvényes, hanem a kulturális terület egészére. Az biztos, hogy a jövő év nyarára van egy meghívásunk a Salzburgi Dómba, előtte az ország egyik legjobb koncerttermében, a Nádor Teremben van jelenésünk. Szóval, munka és feladat bőven akad  teszi hozzá a karnagy, aki kicsit még háborog, majd kérdésünkre az aktuális hazai kórustoplistát kezdi sorolni.

- A magunk mezőnyében, a vegyes kamarakórusok sorában úgy állunk a negyedik helyen, hogy évek óta nem volt lehetőségünk nemzetközi versenyről pontszámot hozni. Előttünk csupa professzionális csapat van. Remek kórusok, remek zenészekkel, de egészen más feltételek között dolgozhatnak. Bizonyára sokan csak legyintenek erre, de úgy érzem, ez a csapat megérdemelne egy minimális törődést, megbecsülést itt ebben a városban. Nekem ez a városom. Itt csináltuk meg a Viadanát és nagyon bízom benne, hogy jövő júliusban a Salzburgi Dómba is újvárosi kórusként mehetünk. A jövőről beszéltünk. Hát én most úgy látom, hogy számos kiváló pedagógus és zenész munkájának köszönhetően újra trendi lett a diákok körében kórusban énekelni. Jó példa erre a Széchenyi, a Bánki, vagy a Rudas középiskola kórusa, vagy gondolhatunk a tehetséges fiatalokból álló Alouette Kamarakórusra. Sokan már most kórushalmozók, másik részük pedig punk vagy rock zenekarban játszik párhuzamosan. Tehát lenne itt jövő, csak egy kis törődés kellene. A Viadana pedig megy tovább, mint eddig. Próbák pénteken és szombaton, de a hosszú távú tervezésre sajnos még nem rendezkedhetünk be...