A romákról, a romákért, de a romák nélkül

– Ha valaki előfeltevések nélkül figyeli az eseményeket, látja, hogy a kampányidőszak közeledtével egyre többször kerül elő az etnikai kártya. Mit gondol, mi ennek az oka?

– Ha a rendszerváltás óta eltelt időszakot vizsgáljuk – és mindegy, melyik párt volt hatalmon, kormányon vagy a helyi önkormányzatokban –, azt látjuk, hogy a folyamatok semmit nem változtak. A mindennapok szomorú tapasztalata az, hogy senki nem ültette le a romákat, nem egyeztetett a cigányságot érintő programok és intézkedések ügyében a cigányság választott, legitim vezetőivel. Senki nem kérdezte meg, hogy mit szólunk a tervekhez. Én például letettem programokat Székesfehérvár és Fejér megye vezetőségének többször is. Szóra sem méltatták. Azt tapasztalom, hogy roma ügyben van egy bizonyos csoport, aki uralja ezt a területet – ők nem is feltétlenül mind cigányok –, s ők döntenek, függetlenül attól, hogy melyik párt van hatalmon. Sajnos a kormánypárt mellett működő Országos Roma Önkormányzatra is jellemző, hogy ők sem vonják be a helyi roma szereplőket.

Oláh József: a politikusok és testületek nem a megválasztott képviselőkkel kívánnak tárgyalni, hanem kiválasztják a maguk cigány közszereplőit, és azzal „beszélgetnek el”  (Fotó: Tósoki Attila)

– Ez az országos politikára vonatkozik, vagy helyben is így van?

– Főleg az országosra, de maradjunk abban, hogy helyben is megvannak az ilyen személyek. Ha nagyon cinikus akarnék lenni, fogalmazhatnék úgy, hogy apáról fiúra száll a roma ügyek intézése. Nem csak a politikusok esetében van ez így, a különböző közhatalmi testületek sem a megválasztott képviselőkkel kívánnak tárgyalni, hanem kiválasztják a maguk cigány közszereplőit, és azzal „beszélgetnek el”, s ezt úgy próbálják prezentálni, a nyilvánosság elé hozni, hogy minden rendben van.

– Milyen konkrét sarokpontjai voltak az ön által említett, visszhang nélkül maradt stratégiáknak?

– Azt javasoltam, hogy először végezzünk egy kutatást: mérjük fel, hogy milyen képzettséggel rendelkeznek a romák, mit vállalnának! Mi a piac igénye és hogyan lehet ezt összehozni a helyi sajátosságokkal? Hogyan lehet összehangolni mindezt a cigány identitással? Ezek után el kellene indítani olyan képzéseket, amelyek piacképesek. A következő lépésben létre kell hozni egy közvetítő irodát, amelyik felkeresi a nagy cégeket és megállapodást köt velük, hogy a vállalkozások beszámolnak arról, milyen szakmunkásokra lesz igény, s ha egy mód van rá, s van megfelelő képzettségű roma álláskereső, vegyék fel őt. Az így munkához jutó embereket e közvetítő iroda figyelemmel kísérné, segítené a problémáik megoldását, nehogy kihulljanak a munkahelyről, s élő munkaügyi kapcsolatot tartana a munkáltatóval is.

– Egyesek szerint most azért lobbannak fel ismét etnikai konfliktusok, mert közeleg a kampány. Ez leglátványosabban a fehérvári Palotavárosban látszik, ahol hiába mondta a rendőrkapitány, hogy kevesebb a bűncselekmény, ez az aktorokat ez nem érdekli. Ön hogy látja ezt?

– Biztos, hogy van egy olyan színezete ezeknek az eseteknek, hogy most „meg kell mutatni”, és „rendet kell tenni”. De az is elképzelhető, hogy a lakosságot is motiválja, hogy vannak ilyen problémák.

– Mert vannak, ezt nem tagadhatjuk

– Csakhogy ezeknek a kezelésére az államnak, ha észleli a problémát, intézményes megoldásokat kell alkalmaznia – és nem a szó bürokratikus értelmében. Ez nem történt meg egyik helyszínen se. Se a Palotavárosban, a Hübner utcában, se a Feketehegyen. Ki ült le velünk tárgyalni abban az ügyben, hogy milyen legyen például a városkép? Nem vagyunk ott az előkészületi munkában, a romák nem vesznek részt a tervezésben. A döntéshozók így törvényszerűen rossz döntést hoznak, amelynek megvalósításában se vesznek részt romák. Majd csak akkor rángatják elő a cigányság megválasztott vezetőit, amikor konfliktus van, hogy most már intézkedjenek ők. Az együttműködés szintje itt a nullához közelít. Ezt hűen igazolja az a történet, amikor pár éve egy „roma kutató intézetet” szerettek volna létrehozni a volt bőrgyárban. Felteszem én a kérdést: milyen előkészítés volt az, ha nem tudott róla a települési és a megyei önkormányzat? Megfelelő előkészítéssel nem fordulhatott volna elő, hogy húsz szélsőjobbos megakadályozza e tervet. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy az összes állami intézmény közül egyedül a rendőrség hív meg minket rendszeresen tárgyalni. Mintha a mi ügyünk csak rendészeti ügy lenne. Miért nem tudunk tárgyalni például a gyermekvédelmi, szociális és szociológiai intézményekkel a városban, miért nem találkozunk például a fejlesztéssel foglalkozó szakemberekkel?

Névjegy:
Oláh József, Kisláng, 1954. november 6. 1972: Vörösmarty Mihály Ipari Szakmunkásképző Intézet, kőműves szakmunkásvizsga. 1985: Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó-és Fémipari Főiskolai kar, üzemmérnök. 2003: PTE Bölcsésztudományi Kar, romológia másoddiploma, jelenleg doktori hallgató. A Kodolányi János Főiskola európai közpolitika és szociális szolgáltatás-menedzsment tanszék oktatója.

Pályakép: 
1986: az Országos Cigány Tanács tagja, a Fejér Megyei Cigány Tanács elnöke. 1991: a Roma Parlament ügyvivője. 1992-től Amaro Trajo Szociális és Kulturális Alapítvány elnöke, 2002-től Roma Diplomások Országos Szervezetének elnöke.