Egy zalai gésa története

Egy huszonkilenc éves, hosszú, fekete hajú, "szolisan" barna bőrű, gyönyörű nő ül velem szemben. Hibátlan alak, formás combok, feszes fenék, kellemes illat, ápolt kezek és szép körmök, na és azok a szemek: egyszerűen szexi és dögös ez a nő.

Látja, hogy zavarban vagyok, mellém ül, és először ő kezd kérdezgetni. Hamar feloldódom, látszik, hogy Kati bár nem ez a név szerepel a személyiben tud bánni a férfiakkal. E képességre szüksége is van, " foglalkozásából" kifolyólag, amit leírhatok szépen és csúnyán: a legősibb mesterséget űzi, örömlány, prosti, konzumhölgy, kurva. Kati azt mondja, hogy ő nem így tekint magára, ő inkább egy gésa.

- Egy modern kori gésa vagyok, így is tekintek magamra. Egy japán gésa nemcsak szép és igényes, de figyelmes, és választékosan beszélget akár órákig is. Nyilván ennek megvan az ára, hozzám nem a gyári munkások járnak. Ég és föld a különbség köztem és egy útszélen álldogáló lány között.

- Hogyan választottad ezt a " szakmát "?

- Szombathelyre jártam fősulira, de végül is nem fejeztem be. Vonzott az éjszaka, a bulik világa, mindig igyekeztem a középpontban lenni. Hamar felfigyeltek rám a " menő" srácok, és itt most nem a kigyúrt kopaszokra, hanem inkább a " milliomos palántákra" gondolok. Óriási házibulikat rendeztünk, mikor a gazdag szülők wellnesselni vagy síelni mentek. Nagyon megtetszett a pénz és a pompa, az átlagember el sem tudja képzelni, hogy a " felső tízezer " tagjai milyen körülmények között élnek. Az egyik srác akihez a társaságunk járt apjával kezdődött az egész. Nekem fel sem tűnt, hogy szemet vetett rám. Meglepődtem, mikor valahogyan megszerezte a számomat, és felhívott. Érdekelt, de nem a pasi, hanem maga a helyzet. Kérte, igyunk meg egy kávét, szeretne velem beszélni. Mondtam, jó, így indultunk Bécsbe, egy kávéra Figyelmes volt, tényleg egy úriember. A feleségéről kezdett mesélni, az unalmas és hideg párkapcsolatukról. Mondtam neki, hogy bár jól tartja magát, de húsz évvel idősebb, így nem lehet semmi komoly közöttünk. De nem is ezt akarta, hanem, hogy találkozzunk néha-néha. Így is történt: a következő hónapokban éltem az életem, és általában hetente egyszer-kétszer találkoztunk. Tetszett a helyzet és izgalmas is volt. Az igaz, hogy nem szerettem, de tényleg letagadhatott vagy 10 évet, így a szex sem volt kínszenvedés. Rengeteg pénzt költött rám, miközben a tanulást egyre jobban elhanyagoltam. Aztán ritkulni kezdtek a találkozások, éreztem, hogy lanyhul a figyelme. A nyár elején egy kis női autóval lepett meg és a kéréssel: többet nem találkozhatunk, és erről ne beszéljek senkinek. Két nap múlva felhívott, hogy van egy üzlettársa, aki nagyon szeretne megismerni, ő egy külföldi cég hazai vezetője.

- Gondolom érezted: ha erre ráállsz, akkor az már több lesz egy újabb flörtnél.

- Igen, de mégis belementem a dologba. Bérelt nekem egy lakást, és annyi pénzt kaptam tőle egy hónapban, mint amit diplomásként sem kerestem volna meg. Ezért talán hetente kétszer kellett vele találkoznom néhány órára. Közben barátnőim, akik végeztek a főiskolán, folyton panaszkodtak, hogy vagy nem találnak munkát, vagy ha találtak is, a fizetés semmire nem elég. Ekkor döntöttem úgy, hogy otthagyom a sulit.

- Miben vagy más, mint egy " útszéli"? Mert azért ugyanazt csinálod...

- Láthatod a különbséget. Először is hozzám csak igényes, tehetős ember jöhet. Általában üzletemberek, de volt már például rendőrkapitány is. Tulajdonképpen komplex szolgáltatást nyújtok, aki hozzám jön, az általában egy egész estét vagy napot itt tölt. Ilyenkor az ő igényei szerint alakítok mindent. Tehát nem csak a szexről szól a dolog. Egy kellemes fürdő, masszázs, beszélgetés, ha akarja, főzök neki. Beszélgetni szinte mindegyikük szeret, van, hogy órákig csak a gondjukat-bajukat sorolják. Hogy otthon a feleségük nem hallgatja meg őket, nem figyel rájuk, nem teljesíti a vágyaikat, elhidegültek egymástól, stb.

Képünk illusztráció, nem a riport szereplőjét ábrázolja (Fotó: Szakony)

- Milyen vágyakat keresnek nálad, benned?

- Például a dominát. Nagyon sok vezető férfi szeret megalázott, kiszolgáltatott helyzetben lenni, amikor neki parancsolnak. Szerepjáték ez, amit a feleségük egyáltalán nem tud nekik megadni, mert nem is merik elmondani neki a vágyaikat. Sok nő belefásul a családi életbe, az anyaszerepbe. Egyre inkább nem hallgatja meg a férfit, nem beszélgetnek, eltűnik a bensőség a kapcsolatukból. A dolog oda silányul, hogy kéthetente egy este, hálószoba, villany lekapcsol és mondjuk 10 perc. Legalábbis ezt mesélik, erre panaszkodnak a vendégeim.

- Hányan járnak hozzád, mondjuk egy héten? Mibe kerül ez nekik?

- Általában hetente két-három vendégem van, az ár pedig attól függ, hogy mi a kívánsága. Mert van, aki üzleti úthoz kér fel konzumhölgynek, és van, aki rabszolga akar lenni néhány órára. Százezer forint alatt nem jöhet szóba semmi, onnan indul. De azt kell megérteni, hogy ezért a férfi sokkal többet kap, mint egy egyszerű szexet. A vendégeim zömmel nem a megyéből valók.

- Nem bántad meg, hogy ezt az utat választottad?

- Nem tudom, hogy most milyen választ vársz, de nem. Már most annyi pénzem van, ami igazi biztonságot nyújt. A gyárban, három műszakban jobb lenne? Még akár csinálhatom 10 vagy 15 évet is, persze az a kérdésed jogos, hogy utána mi lesz? Nem tudom, talán nyitok egy üzletet, vendéglőt, kávézót, ilyesmi. Most nem gondolkodok még ezen. Jelenleg nincs párom, a saját párválasztásban úgysem vagyok valami szerencsés. Aki volt, ő az éjszakában dolgozott. Mikor kezdett kitartottként viselkedni, akkor otthagytam.

- Szégyenérzet?

- Nekem nincs, és neked? Csak annyira szégyellem magam, mint a férfi, aki eljön hozzám, vagy a felesége, aki miatt... Csak olyan párt fogok választani, aki a múltamat elfogadja. Mióta pedig napvilágra került a celebvilág dubajozásának története, azt hiszem, nem sokan tehetnének szemrehányást.

- Nyilván csak olyan párt választasz majd, aki ezt elfogadja, de "izgalmasabb " kérdés: mi lesz, ha majd egy gyerkőc szaladgál itt? Mit mondasz, ha majd megkérdi, hogy anya, te mit csináltál, amikor én még nem voltam?

- Hmmm, azt hiszem, most megfogtál...

Az értékek válsága?

Semmiképpen sem szeretnék ítéletet mondani. Inkább csak kérdések fogalmazódnak meg bennem. A pénz, ha van pénz, az nagyon jó dolog. Kell az elégedett, kiegyensúlyozott élethez, ez egyértelmű. De más is kell hozzá. A boldogság. Ugyanis pénzen örömöt, egészséget és családot sem vehetünk, ezek nélkül pedig nincs boldogság sem. Katának a pénz már megvan ahhoz, hogy elégedett legyen, de mikor lesz meg a többi kelléke a boldogsághoz? Mert azokat nem fogja tudni megvenni.

Nem hinném, hogy ez a zalai gésa most boldog. És csak a pénzt keresve szerintem később sem lesz az. Talán majd akkor, ha egy pici gyerek szaladgál körülötte, míg apa a garázsban szöszmötöl. Emlékszünk ugye az utolsó mondatára

Másik: ez a riport valahol a mai magyar társadalom keresztmetszete is. Már családon belül is kezdjük elveszteni a beszéd és a beszélgetés fontosságát. Mert, hogy a kollegával vagy a haverral sms-ben, vagy e-mailban beszélgetünk, az már megszokott. De sokszor a napok és hetek fásultsága miatt a begyakorolt és kötelező kérdéseken-válaszokon kívül a párunkkal is elfelejtünk beszélgetni. Úgy igazából.

Kati elmondta: sokszor órákig panaszkodnak neki, beszélgetnek vele vendégei. Ő meg főz nekik és meghallgatja őket. Mi hiányozhat a kuncsaftnak? Valószínű a felesége: odafigyelést és a kihűlt családi tűzhely melegségét keresi másnál. Na meg persze izgalmat és vágyat is, mert ugye gyarlók vagyunk, persze ettől emberek De az is tény: egy családanya a gyerekek és a férj ellátása, a mosás, főzés és takarítás után persze kevésbé képes valóban érdeklődő lenni, pláne élethűen eljátszani a férj vágyainak netovábbját képező egyik-másik szerepjátékot. Ha egyáltalán ismeri ezeket a vágyakat, mert ugye ahhoz is beszélgetni kellene. Úgy igazából. Mint férj és feleség. Beszélgessünk, és figyeljünk oda a másikra, hogy akár apa, akár anya tényleg oda menjen a hétvégén, ahova mondta .