A rúdtánc nem az erotikáról szól

Amikor megtudták, hogy egy rúdtáncos lánnyal fogok interjút készíteni, férfi kollégáim arcára egytől egyig pajzán mosoly ült. Pedig a rúdtánc egy igazán kemény sport, ami nagyon komoly fizikai megterheléssel jár. Sport, ami nem egyenlő az erotikától túlfűtött sztriptízzel, és ami nemsokára az olimpiai sportágak közé emelkedhet. Ez bizony nem a toplessbárok neonfényű világa, ahol a buja idomú, meztelen lánykák a szivarozó urakat szórakoztatják. Elképesztő látványt nyújt a rúdtánc is, de nem az érzékisége miatt.

Rendkívüli állóképesség, erőnlét, kitartás és rengeteg gyakorlás kell ahhoz, hogy valaki versenyszintre emelje rúdtánctudását. Fotó: Koppán Viktor Dávid

A kék, zöld, lila foltok és az izomláz mindennapos Szép Anita életében, aki másodszor állhatott dobogóra a legrangosabb országos rúdtáncversenyen. Ő mesélt többek között arról, hogy, bár az aprócska ruhadarabok elengedhetetlen részei a produkciónak, ezek csupán a biztonságos tapadást szolgálják. Egy-egy ilyen versenyen, ha véletlenül elcsúszik a ruházatuk, akkor az azonnali kizárást von maga után. Ha kikandikál egy melltartópánt, az máris komoly mínuszpontokat jelent.

– Sokan csak azt látják, hogy rövidnadrágban és pici topban vagyunk, hogy mellettünk van egy rúd, illetve sokszor fölöttünk, vagy éppen alattunk. Nem gondolnak bele abba, hogy a kis ruhák nem az erotikát szolgálják, mi a bőrünkkel tapadunk a rúdra – meséli a 25 éves Szép Anita, aki gyermekkora óta táncol, művészeti iskolában tanult OKJ-s színház- és moderntánc-szakon, és tavaly végzett a Magyar Táncművészeti Főiskola divattánc szakirányán táncos és próbavezetőként. A rúdtáncot három évvel ezelőtt kezdte el, miután egyik főiskolai tanára arról mesélt, hogy egyszer zsűrizett egy ilyen versenyen. Annyira áradozott arról, hogy milyen erősek és ügyesek ezek a lányok, hogy Anita rögtön azt érezte, ki kell próbálnia. Egy utcával arrébb volt is egy ilyen stúdió, innen pedig már nem volt megállás. A lepsényi lány első Miss Poledance Hungary versenye tavaly volt, ekkor még duóban indult egy budapesti edzőtársával. Bronzérmesek lettek és övék lett az év előadója díj is. Idén szólóban ismét egy bronzérmet sikerült megkaparintania. Ezen a rangos versenyen két külön kategória van, a rúdtánc és a rúdfitnesz vagy rúdsport. Anita az előbbiben indult, előadását táncos elemekkel tarkította. Itt nem az erőelemek kitartásának hossza vagy a hajlékonysági elemek sokasága a döntő, hanem a show. A rúdtáncban meg kell tudni nyerni a közönséget, és fontos a nőiesség is.

Szép Anita, mióta az eszét tudja, táncol. A rúdtáncba három év- vel ezelőtt szeretett bele, azóta pedig már oktatja is ezt a sportot

– Amikor lejöttem a színpadról, a barátom első megjegyzése az volt, hogy teljesen leizzadt a produkcióm alatt, édesanyám meg nem mert levegőt venni. Egyébként nekem mániám fejjel lefelé esni, de még sosem történt komolyabb bajom – mondja mosolyogva a rúdtáncos lány, aki jövőre már nem éri be a bronzéremmel, a győzelemre hajt. Anita majd három éve dolgozik trénerként, de légtáncot is oktat Lepsényben, Székesfehérváron és Veszprémben. Bár elsőre lehet, hogy furcsának tűnik, de egészen pici gyerekek is járnak hozzá. Ma már a 6–7 éves korosztályban is komoly nemzetközi rúdsportversenyek vannak. Éppen ezért szeretné a tanítványait a tavaszi országos versenyen megmérettetni. Többségében persze 30– 40 éves hölgyek látogatják az óráit, olyanok is, akik soha életükben nem sportoltak, mégis komoly eredményeket érnek el.

– Ez a sport mindent megmozgat, szálkásít és önbizalmat ad. Vannak, akik először gátlásosak, de pár alkalom után már a legrövidebb nadrágukban is jól érzik magukat. Volt, aki azzal jött be, hogy képzeld most már otthon is fel mertem venni egy rövid ujjú trikót. Persze sokszor van hiszti amiatt is, hogy valamelyik elemet nem merik megcsinálni. De tudják, a trénerükben bízhatnak, mert odaállok és megfogom őket – teszi hozzá.

A siker kulcsa

Nem a legelső foglalkozáson válik valakiből profi rúdtáncos. A lélegzetelállító akrobatikus elemek elsajátításához bizony idő és rengeteg gyakorlás kell. Az órákon szintrendszerben dolgoznak, nem rögtön az erőelemekkel kezdik a rúd tetején. Először a forgások jönnek. Ha a tanítványoknak sikerült elsajátítaniuk a fontos kéztartásokat, lábkulcsokat, ha már rutinszerűen megy minden, akár fejjel lefelé sem félnek már.