Egér Ágota meséi: A vicikvacok

A falevelek csöndesen peregtek a fákról, avart képezve álltak össze. Ha valaki rájuk lépett, még zörögtek is. De ezen az őszön elég hamar elkezdett szitálni a köd és a zörgős avar összeállt, össze is tapadt. Ebben a késő őszi időben csak azt lehetett látni, hogy az öreg Sün apó zavarodottan futkosott egyik avarkupactól a másikig.

- Ejnye! Hogyan történhetett ez? Hogyan futhattam ki ilyen nagyon az időből, hogy ennyire elkéstem a vicikvacokom készítésével? Sün apó ugyanis vicikvacoknak hívta kis téli szállását. De az idei őszön sokáig válogatott és igazán egyik vacok sem felelt meg az igényeinek. Vékony kis lábacskáit szaporán kapkodta a nedves avaron, s közben kibe botlott bele? Hát Nándiba a békába, aki szintén elkésett a vicikvacok kereséssel, s most ő is az egyik helyről a másikra klaffogott.

- Szia, Nándikám! - szólította meg a sün a békát. - Hát még veled is lehet találkozni?

- Lehet, lehet. De nem önszántamból, apóka. Kissé megkéstem az idén. Valami vicikvacok szállást keresek.

- Én is Nándikám, én is. Na, jó keresgélést!

- Neked is, apóka! - s azzal elváltak útjaik.

Nándi is megborzongott a nyirkos falevelektől, vékony bőre hamar átfázott, így hát gyorsan kereste tovább a helyét. Amint egy terebélyes fa mellett haladt el, amit szinte ellepett a száraz avar, eszébe jutott Sün apó.

- Nahát! Ez a hely éppen jó lenne neki - gondolta a béka, de ebben a pillanatban ért oda a sün is. Így hát összetalálkoztak.

- Mennyi avar! Ez ám a vicikvacok! -  rikkantotta el magát, s azonnal bele is fúródott, hogy már csak a két hátsó lába látszódott ki.

- Hát, akkor én megyek is...! -  mondta a kis béka, de valójában olyan érzése támadt, mint amikor valaki megtalált valamit, és nem igazán akarja elengedni. Épp mászna tovább, mikor jajveszékelő hangot hall az avar aljából. Nándi nem gondolkodott sokat ,betúrta magát a falevelek közé, hogy megkeresse a sünt.

Beszorult a lábam valamibe. Nem tudom kihúzni. jött az egyre halkuló kétségbeesett hangocska.

- Semmi baj! - mondja a béka, s elkezdi kihúzkodni a sün lábát.

De ahogy kihúzta, hát csak beomlik a föld alattuk. Ám Nándi ekkor meglátott valamit, amit a sün nem: azt, hogy a beomlott gödörben puha meleg föld volt, ami pont megfelelne neki téli szálláshelyül. Alulról a föld, fölülről a falevelek melegítenék.

Sün apó is hasonlóképpen gondolkodott. Így hát megegyeztek, hogy az idei télen lakótársak lesznek. Alul a béka alszik majd, fentebb a sün. Nándi kis szívébe öröm költözött, mert ilyen jó helye még sosem volt. A szeme is le- lecsukódott már, hosszan pislogott, és befúrta magát a puha talajba. Olyan hamar téli álomba szenderült, hogy nem is hallotta meg Sün apó utolsó szavait:

- Kicsit hangosan szuszogok, és néha még horkolok is. Nem baj? - választ azonban nem igazán várt, inkább ő is összegömbölyödött, és összehúzta magát, majd gombóccá vált. S már csak annyit lehetett hallani, hogy hangosan szuszog.

Az erdő elpihent, mindenki a helyén volt végre. Az égből pedig csendesen elkezdett szállingózni az első csiliogó hópihe.