Lerombolt zsinagógák nyomában

Deákné Oszkó Ágnes művészettörténész a zsinagógaépítészet kutatójaként foglalkozik a fehérvári neológ és ortodox templom históriájával, igyekszik rekonstruálni, milyen építészeti megoldások jellemezték az épületeket. Sajnos, a belső terekről nem marad fénykép... Az eddigi eredményekről számolt be legutóbb a városi képtár estjén Hagyomány és reform versengése címmel. Izgalmas összefüggésekről hallhattunk. Fehérváron a hitközség életére nagy hatással volt az 1840-es évek elején idekerülő reformrabbi, a művelt Zipser Mayer, aki a haladás tántoríthatatlan híve volt. A zsidó felvilágosodás szellemében tevékenykedett a kultuszélet és az oktatás területén is. Ám az 1850-es években a rabbinak egyre több vitája támadt a hagyománytisztelő ortodox hitközségi elnökkel. Ezért 1863-ban a fehérvári hitközség két közösségre oszlott: a „haladó pártiakra" és az ortodoxokra.

A neológ templom 1944 őszén, közvetlenül a bombázások után.

Mindez megmagyarázza azt is, miért épült meg először a neológ és csak utána az ortodox zsinagóga. Nos, a neológ zsinagógát 1864-ben avatták. A reprezentatív épület – amelynek tervezője Cometter Bernardin építőmester volt – mintájául a budapesti Dohány utcai zsinagóga szolgált. Oszkó Ágnes arról is beszélt, miként változott a reformok nyomán a neológoknál a zsinagógák belső elrendeződése (ami tórafelolvasás helyszínét, a bimát és a tóraszekrény helyét illeti). De arról is hallottunk, hogy a zsidó felfogás szent helynek a lerombolt jeruzsálemi szentélyt tekinti. A zsinagóga inkább a közösségi élet, az oktatás, az ima színtere, nem szent hely. Ám az 1854-59 között emelt budapesti, Dohány utcai épület áttörést jelentett: a zsidóság akkorra gazdasági és társadalmi szempontból is megerősödött, és a többségi társadalom is sokkal befogadóbbá vált. A zsidóság számára is fontossá lett, hogy nyisson a közösség felé. Mindez a zsinagóga jellegében is megmutatkozik, kéttornyú, a keresztény templomokat idéző épület született. A zsinagógák külsejükben általában az adott korra jellemző stílusjegyeket viselték. A Dohány utcai zsinagóga viszont egészen keleties hatást tükröz, tornyain a hagymakupolával. Nos, hasonlóan szép, 400 férőhelyes neológ zsinagóga épült Székesfehérváron is.

A Piac téri ortodox zsinagóga is komoly károkat szenvedett.

A hagyománytisztelők közössége azonban Fehérváron nem kért az újításokból, ezért a szakítás után a hitközségből kiváló ortodoxok a mai Piac tér környékén 1870-ben felépítik a maguk zsinagógáját.

Oszkó Ágnes elmondta: az épületek belső kialakítását illetően vannak kérdőjelek, a kutatás folytatódik. De az közismert: 1944 őszén a súlyos bombatalálat pusztította el a zsinagógákat.

Ám azt talán kevesen tudják, hogy már korábban, 1944 tavaszán elkészült a neológ zsinagóga bontási költségvetése. A város vezetésének láthatóan nem tetszett a szépséges fehérvári épület. S hogy mi volt a „baj" vele? Oszkó Ágnes ezt nem kommentálta. De nem kell ehhez nagy fantázia: elég csak a korszakra jellemző, fokozódó antiszemitizmusra gondolnunk...