Egér Ágota meséi: Karácsonyi angyal

Ezen gondolkodott Bajszos mama is, aki nevét hatalmas bajszáról kapta, ami az egerek között is ritkának számított. Ő volt az erdő talán legöregebb egérkéje, aki kirakodós árusként tengette életét. Szerette a munkáját. Minden ünnepre készülődött apró kis tárgyakkal, amit kis kocsijáról árult.

Az erdőlakók szerették Bajszos mamát, mert jó humora volt, és arany szíve. Mindenkihez volt egy kedves szava. Az idei karácsonyra hófehér angyalokat horgolt, egészen pontosan huszonnégyet. Kikeményítette, és celofánba csomagolta őket, hogy ne koszolódjanak, majd kirakta mindet az asztalra.

– Így ni! Mostmár jöhetnek a vevők – mondta, és szépen eligazgatta a többi karácsonyi dísz között.

Hamarosan akadtak is vevők ezekre a gyönyörűségekre. Már csak kettő maradt, mikor Ágota útja is arra vezetett, és azonnal megakadt a szeme a hófehér angyalokon.

– De gyönyörűek! – mondta ámulattal a hangjában, de azonnal el is szomorodott, mert tudta jól, hogy megvenni nem tudja.

Kézbe fogta, és elképzelte, hogy milyen szépen mutatna a karácsony fájukon. Mivel Bajszos mama épp el volt foglalva egy vásárlóval, hirtelen cselekedetre szánta el magát: megmarkolta az angyalkát, és elfutott vele. Útközben a szíve úgy dobogott, ahogy csak annak tud, aki valami rosszaságot követ el. De nem akart ő rosszat, csak örömet akart szerezni a családjának szenteste. Elképzelte, milyen szépen ragyogna ez a hófehér horgolt angyalka a fán, ami biztos, hogy szeretettel töltené meg a házukat. Amikor hazaért, titokban lopakodott be a szobájába, alig merte elővenni szerzeményét. Boldog volt, nézegette, forgatta az angyalkát, de mégis olyan más volt ez az öröm, maga sem értette, miért? Épp azon gondolkodott, el kéne rejteni, amikor benyitott az anyukája, így az angyalkát gyorsan a zsebébe dugta. Este a vacsoránál Ágota szipogott. Anyukája rászólt:

– Ágota! Fújd már ki az orrod. Miért kell még mindig mondani? – s Ágota benyúlt a zsebébe, de ekkor kihullott az angyalka is a zsepivel együtt.

– Hát ez mi? – kérdezte anya. Ágotának bizony el kellett mondani az igazat.

– Ágota! Ugye tudod, hogy ilyet nem szabad csinálni? Hogy jutott egyáltalán az eszedbe?

Ágota szégyellte magát, de elmondott mindent pontosan, hogyan történt. Anya pedig megtalálta a megoldást:

– Holnap az lesz az első dolgod, hogy visszamész Bajszos néni bódéjához, és amikor senki sem látja, visszacsempészed a többi angyalka közé.

Így is történt, de közben Bajszos néninek feltűnt, hogy aznap nem adott el horgolt angyalkát. Akkor hová tűnhetett egy, mert hogy kettő volt összesen? Ez a rejtély akkor oldódott meg, amikor Ágota megjelent, és hirtelen meglett mind a kettő. Bajszos néni látta is a szeme sarkából, ahogy az egérlány előhúzigálja zsebéből, és visszateszi az asztalra.

– Nahát! – csapta össze a tenyerét. – Már csak ez a két angyalkám maradt a huszonnégyből. De úgy látom, nem kell senkinek. Mit szólnál, ha az egyiket neked adnám, mondjuk ezt a kicsit gyűröttet, a másikat pedig hazavinném én?

Ágota szégyenkezve bólogatott. Azóta minden karácsonykor felteszi a fájára az angyalkát, és könnyel a szemében elmosolyodik.