Szabadság-mészárlás

Január elejei, az ünnepekről „áthúzódó”, múlt év végi rutintörténet. A szatyros ember is rutinos, tudja, hogy ilyenkor jönnek el a száradt maradékokkal történő leszámolás napjai. Kimentette azt, ami ehető.

Életkép a mai magyar valóságból. Van ilyen, még 2014 vége felé született sztori, hír, idei hatással. Igaz, kevésbé édes. Azt hihettük, hogy az év elején „csak” a zűrzavaros útdíjjal és az érthetetlen vasárnapi zárva tartással leszünk elfoglalva. Remélve, talán azok is a kukában végzik majd, de onnan nem menti ki őket senki.

Aztán jött a hír a rettenetes mészárlásról Párizsban, a Charlie Hebdo hetilap szerkesztőségében.

Sokkoló volt, az egész civilizált világ megdöbbent. Mindenki a sajtó- és szólásszabadság, egyáltalán a szabadság elleni aljas támadásnak minősítette a történteket. Persze el lehet azon vitatkozni, hogy a Nyugat és a muzulmán világ közti háború újabb borzalmas fejezetéhez érkeztünk-e, vagy ez már több annál. Ismereteim szerint mindenesetre egyetlen vallás tanai sem engedik meg az ilyen vérengzést, annak ellenére sem, hogy bizonyos muszlim körökben hősöknek tekintik a gyilkosokat.

Hidegvérű, visszataszító figyelmeztetés volt ez minden olyan országnak, ahol szabadon dolgozhatnak az újságírók, elmondhatják véleményüket, és az meg is jelenhet.

Biztonsági szakértőket kérdeznek arról, hogy nem lehetett volna megakadályozni a terrortámadást? Úgy hiszem, hogy igazi demokráciában, jogállamban nem lehet mindenki mellé rendőrt állítani, hiszen ez éppen azokkal az elvekkel ellenkezne, amelyeket ott tiszteletben tartanak.

Franciaország mellett több más nemzet államfője, miniszterelnöke kijelentette, hogy nem engednek az erőszaknak. Ugyanakkor több helyütt megerősítették a hivatalok és a szerkesztőségek védelmét. A Charlie Hebdo úgy válaszol, hogy következő száma egymillió példányban jelenik meg. Viszont a CNN és a korábban a Mohamed-karikatúrája miatt muszlimokat felbőszítő dán Jyllands-Posten nevű újság úgy döntött, hogy nem közli le a Charlie Hebdo karikattúráit. Utóbbi az alkalmazottak biztonságára hivatkozva tette ezt.

Teljesen érthető álláspont, igaz, a gyilkosok mögött állók nyilván elégedettek ennek hallatán. Nehéz ítélkezni, mint ahogy megszabni azt, hogy hol legyenek a sajtószabadság határai. Úgy vélem, annak csakis konszenzuson alapuló, törvényes szabályai lehetnek.

A szabadság-mészárlás pedig megengedhetetlen, nem mentség rá semmilyen állítólagos sérelem. Ezért aztán Charlie vagyok én is.