Egér Ágota meséi: Készül a fánk

Kiderült ugyanis, hogy Nyusz süti a világ legfinomabb farsangi fánkját. De haladjunk csak szépen sorban. Beköszöntött a február, a tél utolsó hónapja. Egyre gyakoribb a mozgolódás a föld fölött, és alatt. Sok erdőlakó érzi, hogy a hópihék röpködése után gyors enyhülés jön. Valami megváltozott, elindult. Titkon mindenki már a tavaszt várja. Ágota kezébe akadt egy csupor lépesméz, amiről eszébe jutott Nyusz.

Vajon mi lehet a jó öreg Nyusszal? Meglátogatom, s megnézem - döntött hirtelen, és már vette is fel sapkáját, csizmáját, kabátját. Nyusz házához érve becsöngetett.

Gyere gyorsan! _ cibálta be a nyúl az értetlenkedő egeret. _ Nem érheti hideg a tésztát!

Milyen tésztát? És hol van?

Odafönt a szekrény tetején.

Mi? A tészta? Minek?

Látom, nem érted! _ rázta meg fejét a nyúl. _ Fánkot sütök. Ahhoz, hogy szépen megkeljen a tészta melegre van szüksége. Odafönt van a legmelegebb, ezért raktam oda. De ha hideg éri összeesik. Nem lesz puha, és habos. _ magyarázta.

Segíthetek neked? _ bólogatott reménykedve.

Hát hogyne! Már meg is nézzük. Te leszel a kis kuktám! _ és a tésztát kiborította a deszkára. Ágota szeretett volna belecsípni, és megkóstolni, de nagy bánatára Nyusz nem engedte. Viszont kinyújtotta, és egy pohárral kiszaggatta a tésztát.

Ilyet sem láttam még! _ ámult el az egérke. _ Nincs szaggatód? Hozzak legközelebb?

Nem, dehogy! De azért köszönöm, hogy ilyen figyelmes, és kedves vagy. Tudod, én mindig ezzel a pohárral szaggatom, már csak babonából is, mert pohárral szaggatni a legjobb. Különben én is így láttam az anyukámtól, ő pedig az ő anyukájától. Közben kisültek az első finom fánkok, és édes cukros illatuk szétáradt a kis nyúllakban . Ágota megint elcsodálkozott, mert a fánkok szép nagyra nőttek, és a szélükön halvány csík húzódott. Amikor mind kisült, leültek az asztalhoz, és Nyusz elővett egy kisüveg sárgabarack lekvárt.

Ezt a lekvárt farsang idejére tartogattam. _ kezdett mondókájába. _ Nagyon hiányzik már a tavasz, a zöld fű, a virágok illata, a bárányfelhők... És egyszer csak eldöntöttem, hogy minden februárban én így fogom várni a tavaszt. Ezt a fánkot csak farsang idején sütöm, és ezt a lekvárt is erre a napra tettem félre. Benne van a nyár íze, a tavalyi nap melege. _ miközben Ágota beleharapott a habkönnyű pille fánkba, eszébe jutott Emil barátja. Amikor elbúcsúzott Nyusztól azt látta, hogy maradt még pár darab a tányéron. Mit tegyen most? Szeretett volna kérni Emilkének is, de nem mert. Mi lesz, ha Nyusz tolakodónak tartja? Húzni akarta az időt, ezért leejtette a kesztyűjét, a sapkáját, és egész véletlenül a cipőjét sem tudta bekötni. Ekkor már Nyusz is gyanút fogott.

Na jól van, bevallom, mi a bajom. _ mondta, és be is vallotta. A nyuszi pedig örömmel csomagolt be egy fánkot Ágota barátjának. Emilke még sosem ünnepelte meg a tél végét.

Soha sem ettem még ilyen finomságot. _ mondta teleszájjal.

Ha gondolod, jövőre eljöhetsz velem Nyuszhoz, és azt is megnézheted, hogyan készül. Mert én biztos, hogy megyek.

Én is. _ nyelte le az utolsó falatot a hörcsög.