Olvasásnépszerűsítő kampány Lolával és Puskás Petivel Székesfehérváron

Hozzá hasonló, könyveket szorongató kicsikkel és nagyokkal telt meg a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola aulája és emelete pénteken. Egy olvasásnépszerűsítő kampány nagyköveteiként, Lola és Puskás Péter előadóművészek verselésre, játékra és éneklésre is invitálták a kicsiket. „Körmükre szíveket, Tollukkal festenek, Kibírhatatlanok, S belénk szerelmesek” – olvasta fel Puskás Péter Lackfi János Fiúk dala című versét, amit a címben szereplők óriási, fülsüketítő éljenzéssel, füttyel és nevetéssel, a címzettek, a lánykák pedig elutasító fújjogással reagáltak le jókedvűen. Puskás Petit és Lolát, azaz Korsós Juditot– miután kiszabadultak az aprónép „karmai” közül arról kérdeztem, hogy miért tartják fontosnak a fellépésük üzenetét és, hogy milyen szerepet tölt be privát életükben az olvasás?

– Most elég sok időm van az olvasásra, mert próbálom leszoktatni magam a közösségi oldalakról, illetve a telefonfüggőségről – kezdi Puskás Peti, aki multifunkcionalitását is teszteli, hiszen továbbra is hosszú sorokban járulnak hozzá aláírásért és fotóért a kisiskolások. Hozzáteszi: – Éppen ezért mindig van nálam egy könyv. Ha reflexből elő akarom venni a telefonomat, vagy azért mert unatkozom, akkor inkább a könyvemhez nyúlok. Most emiatt is sokat olvasok– meséli.

– Ahogy egy zeneszámnál, filmnél, sorozatnál is el lehet dönteni, hogy meddig nézzük, hallgatjuk, ugyanígy tehetünk a könyvekkel is – mondja el Puskás Peti, aki legutóbb Merle-től olvasott, hiszen már a Védett férfiak című könyve is nagyon tetszett neki. Szerinte az olvasás köré nagyon sok dogmatikus dolog épült. Pedig ennek is megvan, és meg is kell hagyni a szabadságát. Így lehetne a gyerekek számára is népszerűbbé tenni: ha ők választhatnak könyvet maguknak, és ha olyan tempóban olvashatnak, amilyenben jól esik nekik, akkor szeretni fogják.

Puskás Péter a gyermekek között, törökülésben hallgatta Lolát, majd cseréltek. Fotó: Koppán Viktor

– Amennyit csak időm engedni – veszi át a szót Lola, akit ugyanúgy lelkes gyereksereg zsong körül. – Ezt, amikor kicsi voltam, sosem hittem el: mindig azt gondoltam, a felnőtteknek mindig és mindenre van ideje. Gyerekkoromban rengeteget olvastam, ez és az éneklés ment nekem nagyon. Nyelvtan, mesemondó, szavaló verseny: megvolt minden – mondja, majd hozzáfűzi: – Nagyon meghatározó volt, amikor tizenkét évesen megkaptam az első olyan könyvem, ami nem tankönyv vagy kötelező olvasmány volt. Ez volt a Harry Pottert, amit azóta tizenháromszor elolvastam, és a regényes, misztikus könyvekért azóta is rajongok. Nagyon sokszor van nálam könyv, ha esetleg van egy órám, azzal kötöm le magam. Már magát a „könyv-illatot” is imádom.

Hozzáteszi: –Van egy pedagógus nővérem, aki mindig arra panaszkodott, hogy a gyerekeket nehéz rávenni az olvasásra. Úgy látom, ma divat azt mondani, hogy a mai fiatalok nem szeretnek olvasni, de szerintem ez nem igaz. Mi még nem tablettel és mobillal a kezünkben nőttünk fel, ez egy teljesen új világ. Ezért kell felhívni a figyelmet az olvasásra, és arra, hogy lehet ezeket a mai kommunikációs eszközöket is kihasználni. Pont Lackfi János írja önéletrajzában, hogy szerinte úgy lehet az olvasásra csábítani a gyerekeket, ha személyesen hatunk rájuk – meséli az énekesnő. – Legutóbb egy önépítő könyv volt rám óriási hatással, amit apukámtól kaptam. De egyébként most a szakács- és receptkönyveket is nagyon szeretem. Most ez fér bele az életembe, mert rohanok és főzök – zárja Lola.