Ír és felépít egy teljes világot - Háy Jánossal beszélgettünk

A sorozat a héten indult a Vörösmarty Színház kávézójában, ahol Perczel Enikő dramaturg Bagó Bertalan rendező társaságában faggatta az írót. Nem véletlenül, hiszen Háy János Herner Ferike faterja című darabját éppen Bagó állította színpadra. Hol születtél? - szegezte a szerzőnek mindjárt a kérdést Perczel Enikő, állítólag Bagó tanácsára.

A rendező ugyanis azzal viccelt, ezzel minden beszélgetés elindítható, elvégre utána már adja magát a többi hasonló kérdés. Mondjuk az: „anyja neve?" Háy vette a lapot. Vámosmikolán született, de figyelmeztetett: nem azonos Vámos Miklóssal...

Szülőfaluja a szlovák-magyar határnál van, az Ipoly mentén, Vác és Szob közelében. Ez az a közeg, ami - persze látszólag - felidéződik az írásaiban. De őt nem a szociográfiai ábrázolás érdekli - csak kell a reália, az alap, ha az ember a „falusi környezetről" ír. És mindenki abból dolgozik, ami a fejében van. Ám amiről ő ír, az teremtett valóság, ami a saját törvényei szerint működik, ezért nincs is köze a valódi Vámosmikolához.

Háy János író Perczel Enikő dramaturg és Bagó Bertalan rendező társaságában az esten, a teátrum kávézójában Fotó: Molnár Artúr

Bagó Bertalan hozzátette: a vidéki környezetben játszódó Háy-darab, a Herner Ferike faterja világát tévedés is volna naturalista módon ábrázolni a színpadon. Hiszen naturális az alap, mégis olykor szinte teljesen szürreális, képzelt világ jelenik meg. Perczel Enikő kérdései nyomán kiderült: Háy Jánost gimnazistaként rengeteg dolog érdekelte, de a színház közege idegen volt számára:

- Úgy tűnt, nagyon extrovertáltak a színházi emberek, én meg introvertált vagyok... - indokolt, de azt is hozzátette: az idegenkedését az is erősítette, hogy hajdanán olyan sok rossz előadást látott, hogy néhány esetben „a fal adta a másikat"... De Háy ma sem tartja magát színházi írónak, nem lebzsel a teátrumok körül.

Az izgatja, miféle írói eszközökkel tud létrehozni egy korpuszt. Hiszen ebben a műfajban nincs leírás, csak dialógus. - Amit az irodalomról tudok, azt a versek alapján tudom. A vers a legkisebb nyelvi egység, amiben benne van egy egész világ - mondta - Az írás unalmas, ülök a laptop előtt. Ám ami igazán izgalmas, az az, hogy közben felépítek egy teljes világot. A darabokat „fülre írja":- Minden szövegnek van ritmusa, a drámaszövegnek is, ami struktúrájában próza, beszédmódjában vers. Amikor Debrecenben bemutatták a darabomat, meghívtak az olvasópróbára.

Először rettenetes volt hallani a színészektől azt a szöveget, ami az én hangomon olyan jól szólt... - mesélte. Bagó Bertalan hozzátette: Háy gyémántos szerkezetű drámaszövegéből nehéz húzni, olyan, akár a vers. A humora, a nyelvi leleményei is fantasztikusak. De vigyázni kell, mert ha csak a humort aknázza ki az előadás, elcsúszhat, akár a kacsa a jégen: a Háy-daraboknak igazi mélységük van... Az esten szó esett a vidéki fiú Budapestre kerülésének történetéről is. Háy Pesten akart gimnáziumba járni... Lakonikus tömörséggel, de nagyon kifejezően beszélt arról, mit tett vele a pesti gimnázium kettős mércéje.

A Herner Ferike faterja: Kricsár Kamill és Kádas József jelenete Fotó: Molnár Artúr

Egy vidéki fiút másként ítéltek meg, mint egy pestit: a négy év alatt összetörték az öntudatát. „Én pedig szabad akartam lenni" - mesélte, ezért szabadegyetemekre járt, olvasott, érdekelte a filozófia, a művészettörténet, a kortárs zene...

A tanári rosszindulat, a bizonyítvány miatt azonban nehéz volt a gimnázium után - könnyen félrecsúszhatott volna az élete. Fontos két év következett, amelyben megvolt az esélye, hogy elsüllyed, megkeseredett emberré válik. S hogy ez a megrendítő epizód miért fontos? (Azon túl, hogy minden tanár figyelmébe ajánlom.) Összetört öntudattal nem lehet alkotni:

- Amikor írok, intenzív öntudatomnak kell lennie, elvégre a sok millió mondatból kell azt az egyet kiválasztanom, ami nem csereszabatos, mással nem helyettesíthető. Ehhez pedig elegendő merszre van szükség - jelentette ki. A beszélgetés kitért a politikához való viszonyára is. Nincs kötődése egyetlen politikai erőhöz se - mondta. Ügyekben foglal állást, ezek közé tartozik például, hogy szóvá teszi a társadalmi mobilitás aggasztó elakadását. No és persze kérdezték a hobbijairól is. Köztudott, hogy képzőművészettel is foglalkozik - könyveit maga illusztrálja, és zenél is.

Efféle mondatokon derülhettünk: „Műkedvelő festő vagyok, tehetség híján kerültem erre a pályára: a képzőművészet ugyanis olyan rossz állapotban van, hogy ott én is elférek..." A zenélésről: „Szűk körben elég híres vagyok. Rájátszás címmel gyakran zenészekkel lépek fel, de arra ügyelek, hogy ne tanuljak meg jobban játszani. Derüljön ki, hogy én író vagyok."Befejezésül - ez már a hab volt a tortán - egy-egy friss novellát, verset is hallottunk az „élő szerző" felolvasásában.

A sikert látva elméláztunk: mi volna, ha Háy János kevésbé volna introvertált személyiség?