Kincsek a vulkáni hamu alól - A Pompeji kiállítás

Gipszöntvényként fennmaradt alakja megrendítő és lenyűgöző látvány Gorsiumban, a Régészeti Park látogatóközpontjának tágas kiállítóterében. Egy virágzó város hátborzongató katasztrófáját jelzi: mintha megállt volna az idő, amikor a kitörő Vezúv 79-ben elpusztított mindent... Ám a látvány felébreszti a kíváncsiságunkat is, hiszen a tragédia révén hihetetlen leletanyag és ismeret birtokába jutott az utókor: a vulkáni hamu konzerválta is a tárgyi emlékeket.

Poszeidon gyönyörű szobra Herculaneumból való - a látogatóközpont ideiglenes kiállításokat bemutató termét pompeji vörösre festették

Ma 14 órától látogatható a Pompeji - Élet és halál a Vezúv árnyékában című kiállítás Tácon: a 102 tárgy a Nápolyi Régészeti Múzeumból érkezett. Érdekesség, hogy a különleges leletek a múzeum raktárából valók - ez is sejteti, hogy mennyi kinccsel dicsekedhetnek... Mindezt Gorsium Régészeti Park vezetőjétől, Nádorfi Gabriella régésztől tudjuk, aki még a megnyitó előtt kalauzolt bennünket a kiállítótérben, amelynek falait pompeji vörösre festették.

Nádorfi Gabriella régész

- Amikor 79-ben kitört a Vezúv, a láva négy települést temetett maga alá: Pompeji, Herculaneum, Stabiae és Oplontis egyaránt elpusztult. Ezek közül a legjelentősebb, leggazdagabb Pompeji volt, ahol 20 ezer ember élhetett - mesélte Nádorfi Gabriella. - Több méter magasan borított be mindent a lávahamu. A forrásadatok szerint sokan elmenekültek a Vezúv kitörése előtt, később pedig visszatértek, és - mivel a házak teteje látszott csak ki - a tetőkön át mentek be, hogy kimentsék az értékeiket. De rengeteg tárgy maradt a hamu alatt.

Egy díszes bronz láda

Voltak, akik abban bíztak, hogy megmenekülhetnek, ha védett helyen vészelik át a természeti csapást. Ők sajnos odavesztek: a kutatók több ezer ember csontvázát találták meg. Az ásatások a 18 század közepén elkezdődtek, később pedig - már a 19. században - Fiorelli találta ki, hogy gipszet öntsenek az egykor élt emberek alakját őrző üregekbe. Amikor a gipsz megkötött, lebontották róla a megkövesedett hamuréteget, így az ókori testek úgy maradtak fenn, akár a szobrok.

A fiatal nő, aki Pompejiben lelte halálát

Fabútorok, fakorlátok elszenesedett maradványait is megtalálták a kutatók. A lerakódásoktól megtisztított bronz berendezési tárgyak, a kő- és bronzemlékek, az itt-ott megsérült, szépséges szobrok, no meg a különleges falfestmények az antik kultúráról vallanak. Csodálatos az a sudár Poszeidon-szobor, ami Herculaneumból került elő, de a többi férfialak is a korabeli művészek tehetségét dicséri. (A városok elöljáróiról is készültek szobrok.)

Korabeli szamovár, a fűszeres bor készítéséhez

Poszeidon és a többi alak választóvonalat is jelentenek a térben: az egyik oldalon a közéletet és annak színtereit, a másik oldalon a magánéletet mutatják be. Igen érdekes, hogy korabeli választási feliratot is látunk. A freskókon meg is indokolták, miért szeretnék, ha jelöltjük aedilis (a városi tanács tagja) lenne: "jó kenyeret ad" vagy "kiváló fiatalember." A jelöltek általában tehetős polgárok voltak, akik tettek is valamit a városért: például helyreállították a templomot, felújíttatták az utat. De - úgy látszik, nincs új a nap alatt - már a rómaiak is ismerték a negatív kampányt. Efféle is akad a feliratok között "A kis tolvajok Vatiát szeretnék aedilisnek..."

Kedvelt közösségi térnek számított a közfürdő, amelyből Pompejiben kettő is volt. Egy eredeti bronz fürdőkádat is bemutat a kiállítás - tisztára a mai dizájnt idézi. A híres római fürdőkultúrára a vízvezetékek fémszerkezetei is emlékeztetnek, no meg az illatszeres üvegek és a strigilis, amivel az olajat kaparták le a testükről a rómaiak. A fürdő a szépségápolás, a tisztálkodás helyszíne is volt. A közfürdő közepén egy kis udvar szolgált a testedzésre, de persze nem csak hideg, meleg, forró fürdőt lehetett venni: ez volt a társasági élet, a fontos beszélgetések helyszíne is...

A színházi életet idéző relief: maszkokban szerepeltek a színészek

Pompejiben teátrum és kis odeon is akadt - az utóbbiban tartották a zenés produkciókat. Egy relief is idézi a kor színházi életét, amelyben maszkban játszottak, és a női szerepeket is férfiak domborították. Amfiteátrum is volt, ahol a gladiátorjátékokat rendezték: ezt a világot bronz lábszárvédők, gazdagon díszített reprezentatív gladiátorsisakok jelzik. A gladiátorok rabszolgák voltak ugyan, de akadtak, akik nem vágytak a felszabadításra, mert a közönség becsülte, ünnepelte őket.

Pompejiben is működött lupanar, bordélyház - erre erotikus freskó és szobrocskák utalnak. A bordélyok délután nyitottak, hajnalban zártak. A kiállítás felidézi a korabeli orvoslást és eszközeit is: mert Pompejiben egy orvos házát is megtalálták. Görög rabszolgák foglalkoztak gyógyítással, és igen megbecsülték őket tudományukért. Korabeli szikéket, nőgyógyászati vizsgálatra szolgáló eszközt is bemutat a tárlat.

A gladiátorok világát gazdagon díszített sisakok is idézik a tárlaton Fotó: Molnár Artúr

A tárgyak egyebek között arról is vallanak, hogy milyenek lehettek a római otthonok. Nos, a konyhának nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, füstös kis helyiség volt, a szegények apróbb bérlakásaiban nem is volt ilyesmi...

Nádorfi Gabriella azt mesélte: a legtöbb római délben a thermopoliumban, azaz a korabeli utcai büfében evett meleg egytálételt, a vacsora volt inkább a főétkezés, aminek megadták a módját. Legalábbis a gazdagok: a tárlat azt is felidézi, miként is hódoltak fekve a gyomor örömeinek a lakomákon...

A nápolyi múzeum különleges tárgyai mellett filmek szolgálják az ismeretszerzést.