A hegymászó, aki asztmásan mászta meg az Everestet

Neszmélyi Emil Everest-csúcsmászó, polgári foglalkozása szerint ügyvéd. Ráadásul - ahogy ő mondja - félig székesfehérvári, hiszen családi gyökerei ehhez a városhoz kötik: a helyi Smohay család leszármazottja. - Mindig is vonzottak a kihívások - vallja, majd kiemeli: - Versenyszerűen kosárlabdáztam, most inkább teljesítménysportolónak tartom magamat, mint hegymászónak. Az elhatározás, hogy megmássza a hegyet, akkor ért meg benne, amikor a különböző internetes forrásokban arról olvasott, hogy bizonyos nemzetközi hegymászó körökben úgy tartják, hogy a magyarok képtelenek a Mount Everest csúcsát az északi, nehezebb oldalról elérni. Bár ezek a hírek korábban igaznak bizonyultak - hiszen több magyar hegymászó is életét vesztette már ezen az olda-lon -, Emil tudta, hogy valaki mégis képes lesz véghez vinni ezt a tervet.

Ez a valaki pedig ő volt, első magyarként.Az expedíció 3,5 év felkészüléssel kezdődött, hiszen az irodai munka miatt csökkent az állóképessége, és nem volt meg a hegymászáshoz alkalmas fizikuma sem. Mindenesetre az elméleti hátteret kitűnően elsajátította, a Testnevelési Egyetemet a megfelelő felkészülés érdekében végezte el: - Nagyban motiválja az embert, ha az életéért tanul - mondja. Egy váratlan helyzetet mégis le kellett küzdenie: egy orvosi vizsgálatig úgy tudta, hogy a gyermekkori asztmája teljesen elmúlt, ám a szakértő felvilágosította, hogy ez a betegség nem múlik el, csak „lappang”, várva a megfelelő külső ingert. Így nyolc hónappal az indulás előtt kiderült, hogy a tervek ellenére oxigénpalackkal kell belevágnia az expedícióba. Ez szintén nehezítette a körülményeket: a plusz súly mellett csupán 40 százalékos oxigéntartalmú levegő nyerhető a palackból, amely meg sem közelíti a tengerszinti minőséget.Az Everestet az északi, Tibet felőli oldaláról amúgy sem könnyű megmászni. - A népszerűbb déli, Nepál felőli oldallal ellentétben az északi úton nagyobb hideg várja a mászókat.

Itt -10 és -50 fok közötti a hőmérséklet, míg délen ez -10 és -30 fok között van. A csúcs megmászására is pár nap alkalmas csupán májusban és júniusban: a déli 8-12 nappal szemben itt 3-6 napról beszélhetünk a két hónap alatt - részletezi Emil. - Ráadásul északon nagy az alaptáborok közötti távolság, amely szintén nem előnyös, ha valakit baleset ér vagy rosszul lesz. Ott akár öt nap is lehet a kórházba kerülési idő, szemben a déli oldallal, ahol mindez fél napot jelent - teszi hozzá.Neszmélyi Emil 2016. május 20-án jutott fel a világ legmagasabb csúcsára. - Legalább 50 százalékban szerencse is kell - mondja. - Persze fontos a szakmai segítség, a serpák támogatása és a megfelelő fizikai, mentális felkészültség is, mégis vannak olyan pillanatok, amiket nem tud megmagyarázni az ember. Hiszen 6000 méter felett máshogy hatnak ránk a körülmények: a levegősűrűség, a szél, a hideg, minden - mondja. Egyik „kedvenc” anekdotája a betegségével kapcsolatos. - A felnőttkori asztmarohamot a hegymászás közben tapasztaltam meg, mivel a felkészülés alatt egyszer sem jelentkezett. A csúcstámadáskor viszont ötször is elfogyott a levegőm: belélegezni tudtam, kifújni nem. Ilyenkor összegörnyedtem, levegőért kapkodtam, majd miután elmúlt a roham, felpattanva folytattam az utat - meséli. - Az egyik ilyen görnyedést követő felpattanásnál megállt mellettem egy hegymászó, ránézett a társaimra, akik csak annyit mondtak: „ő ezt így szokta”...