2017.07.27. 12:25
Képeslap a Zemplénből
Borbás Marcsi honismereti főzőműsorában mondja – két sütemény receptje között – egy erdész: hazánk hegységei közül a Zemplén emlékeztet leginkább a Kárpátokra...
Milyen találó! – gondolta Márton. Amikor ott nyaraltak, ő hiába kereste napokig a szavakat, a megfelelő kifejezést, amivel leírható a Zemplén, amely olyannyira különbözik az otthoni, bakonyi vidéktől. Ott bővizű patakok tagolják a tájat, és az erdő borította csúcsok oldala olyan meredek, mintha csak magashegységben járnánk... Nos, ami szép a szemnek, nem biztos, hogy kellemes a lábnak. A férfi ötödik osztályos kislánya például ki nem állhatta, hogy olyan nyaktörő út visz Koloska várának romjaihoz, vagy éppenséggel a Babuska-tóhoz. Utóbbi helyen padokat is elhelyeztek a meredek hegyoldalon vezető ösvény mentén. S el is keresztelték azokat.
Az első padra az van ráírva: Pihegó pihenő. A feljebb levőre pedig az, hogy „Ne add fel!” pihenő. Aztán a harmadikra, még feljebb: Lihegő pihenő. Újabb nekirugaszkodás, hegymászás után akadt rá végül a család a negyedik ülőkére, melyre pedig ez van ráfestve: Kínok vége pihenő... S valóban, túl voltak az út nehezén. Innen már nem kellett magasabbra kapaszkodni. A lombok mögött hamarosan felbukkant a víztükör, amely nem nagyobb egy kisebb méretű kerti tónál, s a hegyoldalban felszínre törő patak felduzzasztásával hozták létre. Hangulatos , bár Márton neje némileg csalódott volt: nagyobbra számított...
A család az egyik keskeny völgyben megbúvó falucskában foglalt szállást. Az utcafrontra épült parasztház hátulja már a hegyoldalnak támaszkodik. A homlokzatára az 1942-es évszámot írták. A falucska egyik legszebb, szintén hagyományos stílusban, néhány éve megépített portáján található a bolt, melynek működtetője az önkormányzat. Csütörtökön és vasárnap zárva tart, de az ajtón lógó tábla szerint a hét többi napján már reggel hatkor kinyit. A szállás tulajdonosa a telefonban ezzel szemben azonban úgy tájékoztatta a családot, hogy fél hétkor kezdődik az árusítás. A szomszédasszony pedig, aki – a gazda távolétében – Mártonékat fogadta, azt mondta: a bolt hétkor nyit. A férfi azonban, amikor első reggel fölkerekedett, fél nyolckor is zárva találta az üzletet...
Ő azonban nem esett kétségbe emiatt. Autóba vágta magát, és áthajtott a közeli Regécre. Az út fölött összehajló, az éjjeli zivatartól nedves ágak között kévékben aranylott a reggeli nap fénye. Hiába autózott azonban végig a falun, mert bár presszót talált, boltot nem...
Másnap derült ki, amikor a regéci vár megtekintése alkalmával fölkeresték a lent, a faluban található látogatóközpontot, hogy az élelmiszerboltot is ott üzemelteti az önkormányzat. A belépőjegyet, a presszókávét meg a tejet és a kenyeret is ugyanaz a személy árulja. Azon a településen egyébként, ahol a szállás volt, nyolc után nyitott ki végül a boltos...