A móri Koczur Szilvia visszajön, csak néha-néha elmegy világot látni

Sokszor hallhatták már a címben leírt mondatot Szilvi hozzátartozói, barátai, hiszen a – korábban már általunk is bemutatott – lány igazi világ-utazó, bár ő nem szereti ezt a szót. Mint mondja, Földünk hatalmas, ő pedig a bolygónak még csak egy kis szeletét ismerte meg. Azért a lista – csak az eltelt egy évet tekintve – hosszú: Szilvi járt már Ukrajnában, Macedóniában, Csehországban, Olaszországban és Kínában, most pedig párjával közösen Ausztráliát fedezik fel, egy kicsit hosszabb ideig.

– Az ötlet nem saját indíttatású volt, a párom találta ki, hogy utazzunk Ausztráliába. Én csak „becsatlakoztam” – mesél a kezdetekről Szilvi, majd mosolyogva hozzáteszi:

– Amikor a terv képbe került, épp Ausztriába készültem. A távolságot és a nyilvánvaló különbségeket leszámítva „csak” annyi történt, hogy végül két betűt – és pár hónap készülődést – hozzá kellett adni az ország nevéhez, ahová költözködtem.

Szilvi – párjával közösen – március végén Work & Holiday vízummal érkezett a távoli országba. Mint mondja, ez a vízum Magyarországról jelenleg hat országba igényelhető, amelyek közül Ausztrália az egyik.

– Van egy éves kvóta (itt ez 200 főt jelent), és alapvető követelményeknek is meg kell felelnünk. Ha azokat teljesítjük, igazából a többi jelentkező számától függ, mennyi esélyünk van eljutni a kiválasztott helyre. Új-Zélandra például idén négy perc alatt teltek be a helyek – részletezi a kijutás körülményeit a blogger.

[caption id="" align="alignnone" width="1470"] Ausztrália fent és lent: Szilvi párjával közösen utazik és dolgozik a távoli kontinensen
Fotós: Koczur Szilvia[/caption]

Persze több dokumentumra, így útlevélre, nyelvvizsgára, kormányzati támogatói dokumentumra és egyéb igazolásokra is szükség van ehhez a vízumhoz, de mint Szilvi szavaiból kiderül, megéri ezt igényelni.

– Hatalmas pluszt jelent, hogy az egyéves kinttartózkodás alatt legális munkát végezhetünk, sőt, négy hónapot tanulhatunk is. Így lehetőség van arra, hogy úgy utazza be az ember az adott országot, hogy útközben keresi meg rá a pénzt, nem kell előre összespórolni azt – magyarázza a lány.

A munkakeresés területén azonban nehezen lehet boldogulni. – Nehéz bekerülni a rendszerbe úgy, hogy nem anyanyelvünk az angol, és korlátozott munkavállalási engedéllyel rendelkezünk. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy munkáltató legfeljebb fél évig alkalmazhat bennünket. Azonban, ha valakinek sikerül bejutnia a rendszerbe, meg tud élni: helyi keresettel már minimálbérből fizetni lehet a lakhatást, közlekedést és az étkezést, és egy kevés szórakozás vagy spórolás is belefér. A tömegközlekedés viszont nagyon drága – részletezi Szilvi.

A lány lassan egy hónapja dolgozik egy nemzetközi cégnél, piackutatási területen, projektalapon. Mint mondja, nagy szerencséje volt, hiszen a Work & Holiday vízumosok esetében könnyen eltelik 3–4 hónap úgy, hogy nem alkalmazzák őket sehol.

Mindenesetre az ausztrál emberek kedvesek, alapvetően pozitívan és segítőkészen fordulnak egymás felé. Mindenki nyugodt, általánosságban véve nincsen idegeskedés, kapkodás, viszont az élet néhány területén nem ártana a nagyobb rendezettség – tudjuk meg Szilvitől. A blogger persze igyekszik a körülötte lévő világot is megismerni: különleges ételekkel kevésbé találkozott, de a húsos pitét már megkóstolta, és azt is megtapasztalta, hogy az óceánparton, strandokon mindenfelé barbecue-standokat lehet fellelni. Nagyobb, mozdulatlan pókokat már látott, amelyek szépségét már-már elkezdte csodálni. Ugyanakkor a csótányok szinte mindenütt jelen vannak, csakúgy, mint sötétedéskor a nagyobb denevérek. De az általános madárzsivaj is másmilyen odakint, amelyhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy a területen papagájok is fellelhetők.