Kevés a hiteles, írott forrás az 1956 utáni Fejér megyéből

A 20. század elején a Kárpát-medence népességének mintegy fele földművelésből élt. Ma egészen más arányokkal találkozunk Európa-szerte, de nem mindegy, hogy az átalakulás milyen stációkon keresztül, erőszak hatására vagy természetes, így életképes módon valósul- e meg. A háború előtt egy magyar parasztember kezében hozzávetőleg csupán évi 200 pengő készpénz fordult meg, ami önmagában mutatja: a korabeli földművelő életmód erősen önellátó volt, és javarészt cserekereskedelemre berendezett. A föld volt az a vagyon, amely a paraszti jogbiztonság alapját képezte, és az állam nem fenyegette ezt a tulajdoni stabilitást. 1945 után ez a jogbiztonság is fokozatosan megszűnt, az állam erőszakkal felszámolta a magángazdaságokat.

„Egészséges fejlődési folyamatot zavart meg”

A paraszti sorban élők fokozatosan a kollektivizálás áldozataivá váltak. Igaz, a földművelés szerkezeti átalakulása Nyugaton is lezajlott, de ott ezt, természetes fejlődési folyamat eredményeképpen, a gazdaság szükségszerűségei alakították, nem pedig tervszerű politikai erőszak. A magyarországi kollektivizálás hatalmas, szinte máig ható társadalmi érdeksérelmekkel járt. 1948. augusztus 20-án Rákosi kecskeméti beszéde nyitotta meg és jelölte ki az utat a szövetkezetek megalapítása előtt. Megfogalmazódott a feladat: szeretné három-négy éven belül a parasztság és a föld túlnyomó részét közös szocialista társas művelésben látni. A vezér víziója szerint 1949-re ezrével kellett volna alakulniuk a termelőszövetkezeteknek. Ehhez bevetettek adminisztratív „ösztönzőket” is bőséggel. Az egyéni gazdálkodók adóterheit megháromszorozták, a beszolgáltatási kötelezettséget teljesíthetetlenné növelték – míg a téesztagok kedvezményeket kaptak.

Kevés a hiteles, írott forrás

Eközben az önkéntesség elve retorikailag mindvégig rendkívül jelentős maradt. Egy 1957-ben kelt Fejér megyei pártrevíziós dokumentum szerint „az ellenforradalom egészséges fejlődési folyamatot zavart meg”. A dokumentum ugyanakkor elismeri, hogy a megyében 1956 telére csupán 51 téesz maradt meg, míg 137 felbomlott. A revíziós dokumentum éleslátására jellemző, hogy végül arra jut: a felbomló téeszek politikailag voltak gyengék, vesztüket elsősorban a bomlasztó erők elleni ideológiai védtelenségük okozta. A megvert férfiak hallgatnak: így a folyamat átélői sem szívesen beszéltek a történtekről, amelyek gyakran megalázó, erőszakos cselekmények formájában öltöttek testet. Ennek megfelelően kevés a hiteles, írott forrás – miközben a legtöbb paraszti származású család máig őrzi az egykori megaláztatások emlékét. Az előadás után felszólaló Baráth Károly 94 éves nyugállományú orvos pár szóban, kiegészítésül felidézte, miként zajlott annak idején a megvert parasztok kezelése, hogyan próbáltak az ellátásra a hatóságok kíséretében érkezők lopva, apró fecniken, a kórházi személyzet segítségével üzenetet küldeni családjuknak.