Akit messzire vitt az atyai szív: a Pro Urbe-díjas Grell Józseffel beszélgettünk

A hetvenéves Pro Urbe-díjas Grell Józseffel beszélgettünk, aki úgy lett hosszú éveken át a Móri Ifjúsági Fúvószenekar első embere, hogy bár édesapja három hangszeren is zenélt, ő maga nem volt fúvós, legfeljebb furulyán játszott az úttörőzenekarban. Grell a magyar és német nemzet közötti kapcsolatok terén végzett munkájáért német kitüntetést is kapott. Aranyjelvényt a Német Fúvószenei Szövetség adományozott neki. Landesrat, a Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Szövetsége aranyjelvényét is átvehette, méghozzá úgy, hogy ő volt az első „civil”, vagyis nem zenész, aki ezt az elismerést megkapta. A Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség két alkalommal is díszoklevéllel tüntette ki.

Hogyan került kapcsolatba a fúvószenével?

– A Balinkához tartozó Kisgyónban születtem 1949. május 27-én. Édesapám egy zenekarban klarinétozott, dobbal és tangóharmonikával kiegészítve. Ezért is szoktam tréfából mondani, hogy háromévesen már klarinéttal játszottam, ugyanis kiszedtem a párnákat belőle, apukám nagy mérgére. Jó hangú fiú voltam, így kerültem be a bakonycsernyei iskola Hajós Vilmos ének- és zene tanár által vezetett énekkarába. Aztán mutálni kezdtem, ezért a tanár úr megtanított furulyázni, így lettem a bakonycsernyei úttörő zenekar tagja, ám az általános iskolából kikerülve hosszú ideig semmilyen kapcsolatom nem volt az effajta zenével, sőt, nem is szerettem.

Aztán évek múlva, már móri lakosként és édesapaként mégis a fúvószene bűvkörébe kerültem. Norbert fiam egészen korán kedvet érzett a zenetanulás iránt, és beiratkozott a frissen alakult zeneiskolába. Fiatal kora ellenére nagy elszántsággal és szorgalommal zenélt, majd 1984-ben bekerült az ifjúsági fúvószenekarba.

Hogyan lett mégis a tagjuk, majd a vezetőjük?

– Látva gyermekem lelkes zeneszeretetét, mindenben támogattam őt, elkísértem a próbákra, és vittem a tubát, ami akkora volt, mint maga a gyerek. Sosem feledem azt a pillanatot, amikor Norbert első alkalommal beülhetett a zenekarba. Nagy büszkeséggel töltötte el a szívemet a látvány, és attól kezdve egyre gyakrabban segítettem a zenekar és a karmester munkáját. A Móri Fúvószenekar 1991-ben lett egyesület, és első elnöke Acsai Sándorné volt, aki 1991 és 1995 között vezette a civil szervezetet. Az 1995-ös közgyűlésen Acsai Sándor karnagy kérte, vállaljam el az egyesület elnöki tisztségét. A posztra több jelölt is volt, de végül rám esett a választás. Ezután nagy lelkesedéssel láttam a feladatokhoz, és végeztem azokat 15 éven át fáradhatatlanul. Ebben mellettem állt mindvégig a feleségem – aki sajnos súlyos betegség következtében korán elhunyt – és a családom is.

A szakmaiság, a zene a karnagy feladata. Mit tesz az elnök?

– Az első külföldi szereplést Izraelbe szerveztem, még 1995-ben. Az elnökségem idején 34 külföldi és számtalan hazai fesztiválra jutott el a zenekar, és mindenhonnan nagyon jó eredményekkel, baj, baleset nélkül tértünk haza. Olyan elnökségnek lehettem a vezetője, akikkel együtt csináltuk végig a 15 évet. Acsai Sándor karmesterrel megbeszéltük a célokat, majd az elnökség tagjai ebbe az irányba mozdultak, és tette mindenki a dolgát a sikerért. Voltak – szerencsére nem sokan – irigyeim, akik szívesen utaztak volna a zenekarral. Ilyenkor felajánlottam a „székemet”, de fizetség nélkül egyiküknek sem kellett. Aztán minden maradt a régiben. A zenekar 30. évfordulójára könyvet írtam A Móri Ifjúsági Fúvószenekar története címmel, Szakonyiné Beke Mariann segítségével. Ő a zenekarról készítette diplomamunkáját. Rengeteg kiadvány, szórólap készült, és négy CD-t is kiadtunk. Nagy sikernek számít a Kultúrával a Nyugat kapujában elnevezésű Magyar Millenniumi Nemzeti Fesztiválon aratott győzelem, és arra is büszkék vagyunk, hogy az unióba való belépésünk után meghívást kaptunk az első Uniós Fúvósfesztiválra, ahol a 25 tagállam és Oroszország zenekaraival közösen parádéztunk Cheb városában, Csehországban.

És a fiú, aki miatt erre az útra lépett, az ön nyomdokain jár, ugye?

– Igen, a fiam a jelenlegi elnök, 35 éve a zenekar tagja, és nagyon sokat segítek neki. Bárki más volna az elnök, ugyanezt tenném. Tapasztalataimmal, tanácsaimmal segítem a munkáját. A pályázatokat csak én írom, 1995 óta, pályázatírási és sikerdíj nélkül. Legutóbb 80 széldzsekit vásárolhattunk, valamint utazásra és működésre is jelentős támogatásokhoz jutunk. Nyugdíjasként olyan és annyi segítséget tudok nyújtani, amit egy aktív dolgozó csak szabadsága terhére tudna megtenni. Már a fiam is tudja, hogy ez a feladat nagyon sok időt vesz el a családtól, ezért erősen fontolgatja, hogy befejezi. Egyszer kiszámoltam, és bizony meghaladja az évi ezer órát, amit a zenekar ügyei vesznek el a szabad időből. Szerencsére olyan munkahelyi vezetőim voltak az Ikarusnál, Katona Sándor és Lakatos Rudolf igazgatók, valamint az önkormányzatnál, Fenyves Péter akkori „városigazgató”, majd polgármester, akikre lehetett számítani.

Akkor bátran mondhatjuk azt, hogy önök mögött áll a város is?

– Nagy segítséget nyújt a zenekarnak a város. Korábban a Schmidt Ferenc és most Fenyves Péter irányította testület jelentős anyagi támogatást nyújt a sikereink eléréséhez. Ugyanez elmondható a korábbi országgyűlési képviselőnkről, Schmidt Ferencről és a jelenlegiről, Törő Gáborról is. Nagy örömömre Törő Gábor és Fenyves Péter is köszöntött a 70. születésnapomon, amit a zenekar tagjai meglepetésként szerveztek. A Magyar Fúvószenei Szövetség vezetőivel is szoros, baráti kapcsolatban vagyok. Kikérik és meghallgatják a tanácsaimat, kritikáimat. Nagyon nagy segítséget ad a Pászty Miklós Alapfokú Művészetoktatási Intézmény vezetése is. Fiataljaink ott szerzik meg az elméleti alapokat, ismerkednek a hangszerekkel, de a gyakorlati részt már a zenekarban sajátítják el.

Akkor hetvenévesen sincs idő hátradőlni?

– Mint mondani szokták, a hajó megy tovább. Június végén Nova Dubnicában (Újtölgyes, Szlovákia) veszünk részt nemzetközi fesztiválon. Július közepén a finnországi Kokkola város meghívásának teszünk eleget. A Móri Bornapok 2020 keretein belül lesz a XIII. Nemzetközi Fúvószenekari Fesztivál, melynek az előkészítése, szervezése gőzerővel folyik. Magánemberként párommal meglátogatjuk a hazai és külföldi partnerzenekarok rendezvényeit, és gyönyörködünk az utódokban, hiszen különösen nagy öröm számomra, hogy három unokám is a Móri Ifjúsági Zenekar tagja lett. Boglárka basszusgitározott, jelenleg a pécsi egyetemen tanul, festőművész lesz. Az ifjú Norbert pedig kürtön játszott. Középiskolai tanulmányait most fejezte be, ő is egyetemre készül. A középiskolás Balázs trombitán játszik. Manapság is meggyőződéssel vallom, hogy a Móri Fúvószenekar a második családom. Szeretem a muzsikáló gyerekeket, a fiatalokat, és hiszem, hogy van értelme a munkának, mert látom, hogy az öröm és a sikerek boldoggá teszik őket.