Erős szálakkal kapcsolódik a Kresz család a Velencei-tó térségéhez

Ezzel nyilvánossá vált az is, hogy a sírhely a család nőtagjai­nak nem csupán három – mint múltkor megírtuk –, hanem négy generációját rejti magában. A családnak, melynek ága-bogai a nagyvilágban messze kiterjedtek, de amelynek gyökérzete erős szálakkal kapcsolódott és kapcsolódik ma is a Velencei-tó térségéhez.

„Senki nem kápolnásnyéki a családból, de a húszas évek végétől kezdve sok nyarat töltöttek el ott„

A felújított sír beszentelésének dátuma egybeesett Kresz Mária néprajztudós születésének 100. évfordulójával, szeptember 1-jén pedig a tudós muzeológus halálának 30. évfordulója érkezik el. Októberig a megemlékezések sorát tartják országszerte, a budapesti Hagyományok Házától a Kresz családnak egykor otthont adó, jelenleg felújítás alatt álló ká­polnásnyéki Vörösmarty-emlék­házig.

Kresz Mária kisebbik lánya, a Londonban élő Márkus Piroska volt az, aki a család képviseletében a sír felújítását keresztülvitte, és akivel két nappal a szűk körű ünnepség után alkalmunk nyílott beszélgetni. Az új nyughely felszentelésének körülményeit firtató kérdésre Piroska természetes lendülettel válaszolta: „Szerintem azért kicsit korábban kellene kezdenünk” – és lőn.

„Senki nem kápolnásnyéki a családból, de a húszas évek végétől kezdve a mamám családja, ami azt jelenti, hogy ifjabbik Kresz Géza (hegedűművész) és felesége, Norah Drewett (zongoraművész) az édesanyámmal és Ilonkával, édesanyám testvérével sok nyarat töltöttek el ott. A ház családi örökség révén került hozzájuk, aztán a nagypapám kivásárolta a többi rokont, így a harmincas években végig, egészen a háború utánig anyuéké volt a Vörösmarty-ház, de a tágabb család és a fél világ is odajárt. Anyu mindig azt mondta: ott volt a legboldogabb. A nagymamám angolként szerelmes volt Magyarországba; Kápolnásnyék jelentette számukra a magyar vidéki életet. Amikor a nagymamám, Norah Drewett meghalt, azt kérte, ott temessék el. Addigra már az ő édesanyja, Magna Sievert is ott pihent, akinek semmi köze sem volt Magyarországhoz, csak látogatóba érkezett Kápolnásnyékre, és ott érte a halál.”

A különös Magna Sievert név eredetére rákérdezve Piroska csak annyit válaszolt: „nem angol név” – amitől persze nem lettünk okosabbak, így kutatni kezdtünk. Az eredmény másokat is érdekelhet. A „Sievert” az ónémet „Siegward” névből ered, e formában főként dán, norvég, svéd területen és a Feröer szigeteken elterjedt, a jelentése pedig a „győzelem őre”. A „Magna” szintén északi, méghozzá norvég név, a jelentése „erős”. Magna Sievert tehát szó szerint a „győzelem erős őreként” élte életét a nagyvilágban – és alussza örök álmát nálunk.

„Amikor tehát a nagymamám 1960-ban elhunyt Budapesten – folytatta Piroska –, ő azt kérte, az édesanyja mellett, Kápolnásnyéken pihenhessen. Aztán az én mamám is, amikor 1989-ben váratlanul meghalt, úgy éreztük, illő, hogy ott nyugodjon. Leg­végül, 41 éves korában, 1995-ben a nővérem (Márkus Zsuzsa újságíró) is meghalt, akit szintén a kápolnásnyéki sírhelyen temettünk el.”

Piroska elmondta, Kresz Mária kedvenc növényével, a borostyánnal beültetett sírra annak idején a család egy szobrász tagjának alkotása került, egy szomorúan lekuporodó női alak, aki ez év júniusáig háborítatlanul szemlélte az évek vonulását. Mivel a sír védett, küllemén most is csak minimális változást eszközöltek, de a borostyánnak kell pár év, amíg újra körülfonja a merengő alakot.

Tárlat a Vörösmarty-házban

Úgy tudni, a kápolnásnyéki Vörösmarty-házban, amely jelenleg felújítás alatt áll, és amelyet a tervek szerint szeptember végén adnak át a látogatóknak, a Szent István Király Múzeum a Kresz család emlékét felidéző tárlatot is berendez. Ennek anyagában megemlékeznek ar­ról az eleven zenei életről, amely a harmincas években az épületet körülzsongta. Ifjabb Kresz Géza, a hegedűművész, Maurice Ravel jó barátja és Bartók Béla első vonósnégyesének amerikai bemutatója ugyanis e házban tartott nyaranta mesterkurzusokat felesége, Norah Drewett társaságában, amelyre a világ minden tájáról érkeztek tehetséges tanítványok, akik egy része később maga is világhírű művésszé érett. De a zenei kurzusokon és koncerteken túl a színjátszás és a képzőművészet is fontos szerephez jutott abban a nemzetközi, összművészeti szalonban, amivé a Kresz család idején a Velencei-tó közelében álló Vörösmarty-ház alakult. „A mamám akkor volt fiatal, ez volt számára az abszolút boldogság: lovaglás, úszás, teniszezés, sátorban alvás, tábortűz, holdvilág – a világ minden részéből érkezett fiatalokkal.”

Ám Piroska a beszélgetésünk során nem csupán a napsütötte évek és arcok emlékét sorolta elő, de öröklött érzékenysége okán, szinte kötelességszerűen azokról az alakokról is beszámolt, akik a család peremén, a figyelem fókuszán kívül éltek. Ilyen volt édesanyja húga: Ilonka, aki egész életében gondozásra szorult. Ilonka már egészen kicsi korában kiemelkedő zenei érzékenységet mutatott, de beszélni nem kezdett el. Végül egy bécsi orvos felnyitotta a koponyáját, hogy egy akkoriban népszerű eljárással, a koponyaűri folyadék lecsapolásával próbálkozzon. Ez – mint utólag kiderült – megpecsételte Ilonka sorsát, onnantól folyamatosan epilepsziás rohamok gyötörték. Volt, hogy egyetlen éjszaka húsz rohamot is ki kellett állnia. Szerencsére Ilonka mellé megtalálták Nellit, aki odaadó gonddal ápolta, látta el az öntudatlanságban felnövő kislányt. Jött azonban a vészkorszak, a Pestre felköltöző család pedig Kápolnásnyéken hagyta Nellit, akit – zsidó származásúként – ott reméltek nagyobb biztonságban. Tévedtek: Nellit elvitték, soha többé nem kaptak róla hírt. Ilonkának később a háború utáni új rendszer egy Szentgotthárd környéki, határzónában kialakított intézetben biztosított ellátást, ahová belépni szinte lehetetlen volt, így ott rendszeresen látogatni már nem tudták.

Koncertező muzsikusok

Kresz Mária szülei koncertező muzsikusokként évtizedekig úton voltak a nagyvilágban. Mindez magyarországi lakhellyel, 1945 után megoldhatatlanná vált. Norah Drewett és Kresz Géza átköltöztek Budapestről Torontóba, ahová a gyermekeit, Zsuzsát és Piroskát egyedül nevelő Mária 1956 után követte őket. 1958 környékén azonban ultimátumot kapott a magyar államtól: választania kell kanadai és magyar állampolgársága között. Kresz Mária hazatért, és élete további bő harminc évében tudósok nemzedékeinek adta át személyesen a szavakkal ki­fejezhetetlent.

„Ez sokaknak érthetetlennek tűnhet – magyarázta Piroska –, de anyu nem szerette, utálta a Nyugatot. Mindig azt mondta: ő jól ismeri, élt ott, de köszöni, nem. Ő Magyarországot szerette. Emlékszem, mindig, amikor Velencéről felértünk, és ő megpillantotta Budapestet, milyen elragadtatással tört ki belőle: ennél szebb a világon nincsen!”