Már forog a Csak még egyszer előre! folytatása

Három év még nem telt azóta, hogy a közönség először láthatta Burján Zsigmond operatőr, rendező Csak még egyszer előre! című játékfilmjét, az első világháborút lövészárokközelből bemutató, háborús mozit. A film a székesfehérvári 17-es honvéd gyalogezred három katonájának és a parancsnok Sipos Gyula ezredesnek sorsa fölé tett nagyítót. Már készül a folytatás, a Szétszakítva című alkotás. Az első forgatási napon a felújítás előtt álló, használaton kívül álló csákvári kórház rehabilitációs intézetébe vette be magát a stáb.

– Szétszakítva. Ez a kifejezés utal mindenre. Utal a Nagy Háborúban szétszakított katonákra, emberekre, akik teste darabokban röpült szét a becsapódó robbanásoktól, ágyútűztől. Utal arra, hogy szétszakíttattak emberi kapcsolatok: fiúk vesztek oda, asszonyok maradtak özvegyül, gyermekek árván. Utal arra, hogy akik túlélték a világégést, egy leromlott országot találtak, ahova borzasztó nehezen tudtak beilleszkedni. A cím utal arra is, hogy az lett mindennek a vége, hogy ezt az országot is szétszakították. Magyarország kétharmad részét letépték – fejtette ki Burján Zsigmond. A történet a Nagy Háború befejezésével indul, és 1920. június 5-ével zárul, mert ezen a napon kapták meg a hírt Trianonból Magyarországon.

Az első forgatás alkalmával a film kerettörténetét rögzítették. Itt jegyezzük meg, ezúttal Burján Zsigmond átadta a kamerát, a Szétszakítva vezető operatőre Romhányi Ádám, a segédoperatőr Kersák József.

– Az idős Sipos Gyula 1959. október 9-én a kórházban a halálos ágyán fekszik. Egy ápolónő, akinek az édesapja az ő ezredében szolgált a Nagy Háborúban, beszélgetni kezd vele. Még utoljára. Az ezredes már búcsúzik az élettől. A halálos ágyáról visszaemlékezik arra az időszakra, amikor még a 17-es gyalogezred parancsnoka volt, és arra, ahogy hazahozta a frontról a katonáit. Haza, ahol egy teljesen újfajta élet kezdődött el. Egy újfajta háború! Az őszirózsás forradalom, a tanácsköztársaság, és a végén minden megváltozott. A Nagy Háborúban egyetlenegy ellenséges fegyveres katona nem tudott betörni hazánk területére, a Szétszakítva cselekményének idején, 1918–1920 között viszont már az országon belül folynak az ütközetek. A frontról hazatért katonák ezenfelül azzal is szembesülni kényszerülnek, hogy most már magyar és magyar között is ellentétek feszülnek – ismertette az alaptörténetet Burján. – De nem akarom elmondani a film történetét – parancsolt megálljt magának.

Rendben, majd meglátjuk.

A rendező 2020. június 4-ére, a trianoni békediktátum aláírásának pontosan 100. évfordulójára szeretné időzíteni készülő filmjének bemutatóját. Annyit azért megtudtunk még a történetről, hogy szerelmi szál is kibontakozik benne. A háborúból hazatérő katona és odaveszett bajtársának özvegye közeledik egymáshoz, hogy talán együtt folytassák életüket. Egymást óvó ölelésben.

Burján Zsigmond szeptemberre és októberre tervezi a külső forgatások zömét. Várpalotán, a Bakony Harckiképző Központ lőterén, a pákozdi katonai emlékparkban, illetve Székesfehérváron, a Városház téren és a Rác utcában is forgatnak majd.

A többször említett első filmben Matus György játszotta az idős Sipos Gyula ezredest. Matus György már nincs közöttünk. Így mind a fiatal, mind az idős ezredest Tűzkő Sándor testesíti meg a készülő filmben, akinek így negyven évet kell öregednie. Az ő partnere a kórházban Csille Ildikó, aki az ápolónőt jeleníti meg.

A film fő támogatója Székesfehérvár önkormányzata. – Nagyon komoly támogatást kaptunk, de nem elegendő, keressük a lehetőségeket, várjuk mindenkinek a segítségét – jegyezte meg Zsigmond, aki 13 éves volt, amikor nagyapja 1974-ben elhunyt. Sok alkalmuk volt beszélgetni. A nagyapja 18 éves volt, amikor 1917 januárjában elvitték előbb az orosz, majd az olasz frontra, így a haza szétszakításának döbbenetét saját emlékezete szerint tolmácsolhatta anno unokájának, amely döbbenettel jövőre Burján Zsigmond rendezői szűrőjén át szembesülhet a közönség.