Nádori László sokat tett a diáksportért

Az 57 éves testnevelő 34 éve tanít a csákvári általános iskolában és a mai napig aktív tagja a település asztalitenisz-szakosztályának: a megyei szintű második csapatban üti a labdát. Pályaválasztása közel sem véletlen, hiszen pedagóguscsaládban nőtt fel. Édesanyja tanítónő, édesapja szintén testnevelőtanár volt az enyingi iskolában. Ám ha ez még nem lett volna elegendő motiváció, Nádori László, a Testnevelési Egyetem egykori tanára, volt rektorhelyettese, a hazai sporttudomány kiemelkedő alakja volt a nagybátyja. Így már gyerekként is a sport körül forgott az élete és nemcsak ilyen szempontból, hiszen maga is focizott, asztaliteniszezett, de kipróbálta magát az atlétikában is. A nyarakat a Balatonon, illetve barátaival az enyingi iskola tornatermében töltötte, ahová protekciósként, a szüleitől kapott kulccsal juthattak be.

Régen természetes volt, hogy a gyerekek tudnak bukfencezni, ma meg sem akarják próbálni

– Amikor 1974-ben Enyingen elindult az asztalitenisz, az elsők között voltam, akik jelentkeztek. Megnyertem a helyi tehetségkutatót is, amivel elkezdődött a pingpongkarrierem. Később nyertem megyei bajnokságot, de részt vettem úttörő olimpiákon is, amikor pedig Fehérvárra kerültem a Vasvári gimi testnevelés tagozatos osztályába, a Honvéd Szondiban folytattam – mesélte Nádori László, aki közben a Videotonban is futballozott. A sport mellett azért maradt ideje a tanulásra is. A gimnázium második osztályától kezdve tudatosan készült arra, hogy testnevelő váljék belőle. A főiskolán – akkor még az volt a mai TE – az asztalitenisz némileg háttérbe szorult és a testnevelő diploma mellé középfokú labdarúgóedzői képesítést szerzett. Ám a katonaság évei alatt ismét ütötte a labdát, és amikor kiderült, friss diplomásként Csákvárra kerül, az ottani szakosztály tárt karokkal várta. Néhány évvel később ugyancsak az iskolába került egy pályakezdő orosz–testnevelés szakos tanárnő. Ő lett aztán Nádori László felesége. Mindketten azóta is ott tanítanak.

– Nem mondok újat azzal, hogy 3 évtized alatt hatalmasat változott a világ. Régen nem kellett a mozgást a gyerekekkel megszerettetni, természetes volt, hogy tudnak bukfencezni, cigánykerekezni és az is, hogy szinte minden szabadidejüket valamilyen közös mozgással – főleg focival és biciklizéssel – töltötték. Ma sajnos egyre többen vannak olyanok, akik alapvető mozdulatsorokat sem tudnak végrehajtani, de a nagyobb baj az, hogy nem is akarják megpróbálni, megtanulni – árulta el a testnevelő, aki sokat tett és tesz azért, hogy a diákoknak sikerélményük legyen a mozgásban, a sportban. Az iskolai sportfoglalkozásokon és versenyeken kívül több sportágban rendez házibajnokságot. Részt vett a helyi futball- és asztaliteniszutánpótlás-nevelésben, utóbbiban edzőként ma is tevékenykedik. Tanítványaival szép sikereket ért el a megyei versenyeken és az Országos Diákolimpiákon, az említett két sportág mellett atlétikában is. Nem mellesleg, éveken keresztül futball-játékvezető is volt. 12 éve szervezi és irányítja Bicske és körzete diáksport versenyeit, és ugyanennyi ideje tagja a Fejér Megyei Diáksport Egyesület elnökségének. A legkülönbözőbb sportközvetítéseket is szívesen megnézi a tévében, szabadidejében pedig – amikor akad ilyen – szeret horgászni és nyári táborokban is igyekszik megismertetni, megszerettetni ezt a tevékenységet is a fiatalokkal. Egyébként pedig, ha kell, ma is bemutatja a fejenállást a tornaórán.