A hagyomány bizton folytatódik – Ocskay Zsuzsanna két fiúgyermeke is a jégen bizonyít

Lassan 11 éve, 2009. március 24-én, 33 évesen ment el a fehérváriak legendája, ifjabb Ocskay Gábor, akiről halála után néhány nappal elnevezték a jégcsarnokot, a család pedig a sportoló hagyatékából létrehozta az Ifj. Ocskay Gábor Alapítványt, amely 2010 tavaszán kezdte meg működését. Az Alba Volán SC hokis utánpótlásbázisa pedig akadémiává alakult.

– Szalad az idő, az elmúlt tíz évben évente 300-350 gyerekkel dolgozott, dolgozik az akadémia, amely az első utánpótlás-nevelésre szakosodott ilyen intézmény volt. A létszám kapcsán már lehet, hogy mások is hasonló számokkal rendelkeznek, viszont eredményesség tekintetében biztosan mi vagyunk a legjobbak – mondja Ocskay Zsuzsa, aki másfél éve dolgozik az akadémia projektmenedzsereként, valamint kuratóriumi elnöke az alapítványnak, amit csak IOGA-nak neveznek.

– A 2018–19-es volt a legsikeresebb szezonunk, U14, U16, U20 korosztályban bajnoki címet szereztünk, U18-ban ezüstöt, az osztrák bázisú EBEL U18-ban és U20-ban szintén aranyérmet nyertek növendékeink. Minden évben sok hokist adunk a korosztályos válogatottaknak, egyegy évfolyamban 6-8-10 jégkorongozót. Örülök, hogy olyan munkatársakkal dolgozhatok, akik ugyanazt az alázatot képviselik és viszik tovább, amivel a bátyám is rendelkezett a sportág iránt. Egykori játékostársa, Fekti István sportigazgató a kezdetektől fogva vezeti az akadémiát, ugyanazt vallja, amit én is. Ez azért fontos számomra, mert a nálunk szereplő, húsz éven aluli gyerekek akkoriban még nem jégkorongoztak, vagy nem találkoztak a testvéremmel. Azt szeretném, de beszélhetek többes számban is, hogy Gábort, az ő életét megismertessük a jóval fiatalabbakkal, a mai generációval is. Tudniuk kell, kik voltak az elődök, fontos a hagyományok tisztelete, értsék, mire épül a jelenlegi bázis, kik dolgoztak azon évtizedekkel ezelőtt, hogy sikeres hoki legyen Fehérváron.

A versenysportot a Fehérvár AV19 Jégkorong Akadémia Alapítvány üzemelteti, a család által létrehozott Ifjabb Ocskay Gábor Alapítvány elsődleges célja pedig az, hogy az utánpótlás-játékosokat, illetve a Fejér megyei gyermekotthonok lakóit támogassák.

– A segítségünknek köszönhetően rengeteg gyerek juthatott el fejlesztő táborokba, illetve világeseményekre, a szülőkkel. Például a tavalyi, pozsonyi, felnőtt A csoportos jégkorong-világbajnokságra, ahol az utánpótlásunk legjobbjai a családtagjaikkal nézhettek mérkőzéseket, s a világ legjobbjait láthatták.

Az összes Fejér megyei gyermek otthonba ellátogattunk, állami gondozott fiataloknak immár negyedik éve teljesítjük a karácsonyi kívánságát, angyalaink segítségével. Ezekben az intézményekben – Dégen, Sárbogárdon, Lepsényben, Martonvásáron, Velencén, Előszálláson, Fehérváron – közel 250 gyermek él, a nevelők összegyűjtik a személyre szabott kívánságokat. Karácsony előtt a kéréseket az intézményvezetők eljuttatják hozzám, majd az alapítványnál jelentkező civilek, hétköznapi emberek angyalokká válnak, s velünk együttműködve teljesítik a kéréseket. A lehetőségekhez mérten az alapítvány is vásárol, de az ajándékok jelentős részét adakozó magánemberek veszik meg, illetve idén először osztályok, közösségek és csapatok is segítettek.

A Fehérvári Titánok az Erste Ligában szereplő felnőtt hokisai dobták össze egy roller árát, amit az ünnepek előtt átvett a gyermek Dégen. Utóbbi faluba minden májusban is ellátogatunk immár négy éve, viszünk illatszereket, valamint az intézmény összes lakójának és nevelőjének új frizurát varázsol Hajas László és csapata. Idén tavasszal tíz focilabdát is kiosztottunk, a korábbi élvonalbeli labdarúgó, ismert zenész, Széki Attila felajánlásaként.

Tavaly februárban a hokis alapítvány első alkalommal rendezte meg jótékonysági bálját, amit rövidesen megismételnek, szeretnének hagyományt teremteni e tekintetben is. Ocskay Zsuzsanna nem csak az állami gondozott gyerekekre, valamint az akadémia korosztályos együtteseiben pallérozódó nebulókra figyel, hanem gyakorló édesanyaként igyekszik sok időt szentelni két csemetéjére, Bende gúzra és Bencére is.

– A nagyobbik, Bendegúz még látta a bátyámat játszani, elmúlt kétéves, amikor Gábor meghalt. Nagyon erős kötelék volt közöttük, néha elsírja magát, amikor egy-egy meccs után leül valakivel megbeszélni a mérkőzésen történteket, néha megjegyzi, ha Gábor élne, vele sokkal jobban elemezhetné a saját játékát. Az U14-es együttesben szerepel, természetesen csatárként, a csapatában a legponterősebb, az országos kanadai listán 5., az assziszt-táblázaton pedig az első. Az utóbbi négy évben tagja volt a Hungary Talent nevű programnak, ez nem a magyar válogatott, hanem egy tehetséggondozó kezdeményezés, a dunaújvárosi Babic Vladimir vezetésével. Muki – így hívja mindenki a fiamat, még az edzői is – célja a Stanley Kupa-győzelem, tehát mondhatom, komoly elképzelései vannak. Ugyanabban a fehérvári oktatási intézményben tanul, ahol anno én is és a bátyám is, a Vasváriban.

A kicsi, Bence – őt Armageddonként emlegetik a jégpályán – kapusként szerepel az U8-ban. Több mint két éve kezdte a hokit. A jelenleg Zürichben, a nemzetközi szövetség női szakágánál tevékenykedő Elekes Szentágotai Blanka anno a Fehérvár AV19 menedzsere volt. Bence pedig egyéves, amikor a Kanadából hazatérő sportvezető egy kölyök kapusbottal lepte meg. Évekig nem nyúlt hozzá, biztosra vettük a férjemmel, hogy a kisebbik gyerek ezt soha nem veszi a kezébe. A meccseket nézte, a felnőtteket, az utánpótlást, különösen a testvére összecsapásait, ugyanannyi időt töltött a pályán, mint a bátyja.

De jégre nem akart menni mindaddig, amíg meg nem érkezett Mac Carruth a kapuba, akkor a fiam azonnal közölte, hogy ő is hálóőr lesz. A négyéves gyerekem nem beszélt angolul, Carruth magyarul, mégis remekül megértették egymást. A kapcsolat a mai napig tart köztük, az amerikai portás a nyár óta a német másodosztályban, a Lausitzer Füchse együttesét erősíti, az ősszel meglátogattuk, két mérkőzését megtekintettük, valamint az öszszes edzést is meg kellett néznünk. Különleges volt, ugyanis a fiam mindenáron látni akarta a kedvencét, ezért mondta, adjuk el azokat játékokat, amiket már nem használ. A kedvencek maradtak, de több dologtól megvált. Nem azért történt így, mert enélkül nem engedhettük volna meg magunknak az utazást, ez amolyan pedagógiai jellegű döntés volt, hogy a kisfiam érezze, nem kaphatnak meg egyetlen szóra mindent, tenniük kell az álmaik megvalósításáért. Bence azóta már a következő évi túrára gyűjt, követjük MacMillan Carruthot.

A kis kapus a hazai EBEL-meccseken dobosként segíti a hazai gárdát, kétesztendősen kezdte, már régóta jár tanárhoz, Mészáros Sándorhoz, aki nemcsak a művészetre, az életre is neveli. Az első komolyabb felszerelését 2015-ben kapta, a szomszédok nagy örömére…

– Ez rövidesen költözéssel járt a panelből, a mellettünk lakók megnyugodtak, azóta családi házban töltjük a napokat. A fiam reggel hétkor ül a dobfelszereléshez, nem csak hétvégén, hétköznap is, majd indulunk a suliba. Elsős a Széna téri Általános Iskolában, az új oktatási törvénynek megfelelően délután 4-ig maradnak az intézményben, a leckét megcsinálják, ami könnyebbség a szülőknek, a kicsikkel már nem kell otthon tanulniuk. A délutáni, vagy esti edzéseket nem hagyná ki, valamint nagyon várja a hétvégi tornákat is. Ő is szeretne hokis lenni, valamint dobos. Az NHL-t szintén emlegeti, de ez még nagyon messze van. Miután a dobolás is fontos szerepet tölt be, rockzenész-ambíciói is vannak, abban is világhírű szeretne lenni. Mindkét dolgot imádja, most ez a legfontosabb. Amikor megjegyeztem, hogy a sport és a zene aligha megy majd együtt mindig, ugyanis este vannak a meccsek és a koncertek is, közölte, majd úgy szervezi a fellépéseket a zenekarával, hogy a mérkőzés után gond nélkül odaérjen a színpadra.

Ocskay Zsuzsanna is sportolt, kosarazott az élvonalban, irányítóként, 14 évet töltött a palánk alatt, a székesfehérvári Ikarus-Kodolányi együttesében szerepelt a legmagasabb osztályban is. A férje, a váci születésű Vén Balázs kajakozott, a Budapesti Honvédban, majd szülővárosa klubjában, Vácon búcsúzott az élsporttól. A négyes tagjaként többszörös magyar bajnok a K4ben és a K2-ben. „A férjem támogatása nélkül nem menne, remek társ és partner, otthon is csapatként tudott együtt dolgozni. Nem csak mi segítjük a gyerekeinket, hanem ők is minket, hogy mindenki megvalósíthassa az álmait. A család elmaradhatatlan, nagyon fontos tartozéka anyukám, aki mindenben segít és természetesen a fiúk minden meccsét végigizgulja, az első perctől az utolsóig. Az pedig szintén egyértelmű, hogy az akadémia kuratóriumi elnöke, apukám is nagyon drukkol az unokáinak.”