Csákvári György életét szentelte sportnak, oktatásnak

Csákvári György 1938. március 18-án született Szekszárdon, de a sors már egész hamar Vajta felé terelte őt, alapfokú iskoláit már a községben végezte. Tanári pályafutását még Igaron kezdte, ahol hat éven át volt iskolaigazgató, testnevelés és énektanárként dolgozott, majd visszatért Vajtára. S nemcsak diákként, de később tanárként, majd már ismét a tanintézmény igazgatójaként is.

– Egész életemet a falunak szenteltem, s ezzel az öregebb generáció tisztában is van, és meg is köszöni. A vajtai általános iskolában tanítottam egészen sokáig, majd utána iskolaigazgató is lettem. Ez úgy nagyjából az 1970-es években lehetett, talán pont 1970-ben volt, de nem mernék rá megesküdni. Az biztos, hogy 34 éven át voltam igazgató. – A tanítás mellett a sport volt az, amely mindig is kiemelt helyet foglalt el a szívében: – A vajtai sportéletben szinte mindenféle pozícióban voltam legalább egyszer. Voltam futballcsapat edzője, a klub vezetője, de a megyei járási sportnak is számtalan eseményt rendeztem vagy csak vezényeltem le. Akkoriban megkerülhetetlen voltam, ha úgy tetszik, a falusi sportélet főnöke. Mindezt 15 évig csináltam, és szerencsére minden percét élveztem.

1998-ban iskolaigazgatóként vonult nyugdíjba. Aktív éveiben szinte természetesnek vették, hogy valaki mindenhol ott van, és szervezi a diáksport életet.

Hitte, hogy a fiatal iskolások sportoltatása fontos lehet a későbbi életükre nézve, és egy jó alapot adhat a felnőtt élet kapujában. Számtalan elismerésben részesült, az 1970-es években 16 különböző címet vehetett át, ilyen volt többek között a „Kiváló Társadalmi Munkáért” miniszteri díj is, melyet megkapott. Munkáját a Fejér Megyei Diáksport Egyesület is jutalmazta, talán némileg elkésve, 2003-ban, az évenként kiosztott „Magyar Diáksportért” elismerést vehette át, majd egy hasonló nevű, de megyei érdekeltségű „Fejér Megye Diáksportjáért” díjjal jutalmazták 2008-ban. Utolsó elismerését éppen tavaly ősszel, helyben a „Vajtai oktatásért és sportért” díjat kapta meg. S hogyan telnek a nyugalmazott napjai?

– Már nem vagyok annyira aktív, nem is tudnék, hiszen mozogni is alig bírunk már a feleségemmel. Az éneklés azonban mindig is közel állt hozzám énektanárként, így amikor nyugdíjba mentünk, alapítottunk egy énekkart. Tíz évig csináltuk, és azóta is aktív, de mi már nem vagyunk a tagjai. Idősek vagyunk hozzá. Helyette, mivel óriási kertünk van, most szőlészkedem. Emellett hatalmas boldogsággal tölt el, hogy a két lányom itt vett a közelben telket, az egyik Pálfán, a másik pedig itt, Vajtán. Jólesik, hogy a közelben vannak, szabadidőmben nekik is segítek szőlészkedni.