A tökéletes kert sose lesz kész – vallja Hoffmann Orsolya

– A múlt heti előadásom mottója is az volt a Kelet-Bakony Kertbarátkör alakuló gyűlésén, hogy csak a tökéletes a jó, nem szabad beérni ennél kevesebbel. Én így kertészkedem, legyen az a kertem egy szegletének megtervezése, egy növény szépsége, formája vagy egy zöldség, aminek tökéletes lesz az íze, mert benne van a talaj, a napfény és a gondoskodás. Gasztronómia és kertészkedés összefügg egymással, amit megtermelünk, azt szeretjük megenni. Ebben a pékségben is érezni ezt a törekvést, ezért különleges ez a hely.

Ez nagyon jól hangzik, tudtommal viszont Ön nem hivatásos kertész, hanem nemzetközi rektorhelyettes a Kodolányi János Egyetemen? Hogyhogy nem a kertészkedés lett a szakmája?

– Ez így van. Hogy miért is nem lettem kertész? Nos, visszatekintve a 80-as évek legvégére, amikor érettségiztem, nem volt egy divatszakma a kertészet, nem is emlékszem, hogy bárki is jelentkezett volna kertészeti egyetemre közülünk. De az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy valójában ebben nőttem fel. Édesanyám, akinek tényleg „zöld ujja” volt (bármit megérintett az kihajtott vagy kivirágzott), dísznövénykertészként végzett. Sajnos felhagyott vele, mire mi megérkeztünk a testvéremmel. Sosem mondta el, miért, de valahogy úgy éreztem, hogy a 70-es években az a kertészeti kihívás, hogy árvácskával vagy százszorszéppel ültessék körbe a Lenin-szobrot a főtéren, nem nyűgözte le, így pályát váltott. Arra a kérdésemre, miért nem bátorított engem sosem, hogy kertész legyek, azt mondta, hogy nem igazán látta bennem a kertészek gyöngyét. Való igaz, kedves szülők, hogy minden egészséges jellemű gyerek utálja a vödörnyi borsó kifejtését, a paprikaöntözést, nem beszélve a krumplibogár lárva gyűjtögetéséről. Valahogy mégis átitatta az egész gyerekkoromat az ő szemléletmódja, olthatatlan szeretete és érdeklődése minden iránt, ami zöld, burjánzik és ontja magából az életet. Így ebben nőttem fel, mindig is érdeklődtem a biológia iránt (ez volt a kedvenc tantárgyam is), egy darabig sokkoltam a szüleimet, hogy nagyállat-tenyésztő leszek, de aztán másként alakult, és itt végeztem Fehérváron, az akkor induló Kodolányi János Főiskolán, bár később azért szereztem egy fűszer- és gyógynövénytermesztő végzettséget is. Amit viszont az egyetemnek köszönhetek, az az, hogy rengeteg helyre eljutottam és mindenütt néztem botanikus kerteket, növényeket.

Olvashatók az interneten a Városi farm című blogbejegyzései és a Pillangókert – oktatókert oldal is az öné a népszerű közösségi oldalon. Melyik miről szól, mi a lényege?

– A Városi farm kísérletnek indult. Azt akartam kipróbálni, hogy az ökológiai szemléletű kertészkedés működik-e városi körülmények között. Ez azt jelenti, hogy mindent, ami körülöttünk él, egy rendszerként szemlélünk, és az egyensúlyt igyekszünk elérni benne. A talaj, a növények, a rovarok, a békák, a kisemlősök és madarak mind kapcsolatban állnak egymással. Ha beáll az egyensúly, akkor nincs szükség drasztikus beavatkozásra, irtásra vagy vegyszerezésre, elég gyengéden terelgetni őket. Ez a lényege a biokertészkedésnek is, de sokan nem hisznek benne, hogy ezt kicsiben is meg lehet csinálni. Többévnyi blogbejegyzés született arról, hogy igen. Ám pillanatok alatt kinőttem a városi kertemet és rátaláltam egy kincsre, egy falura 12 km-re Fehérvártól. Guttamásiban született meg a Pillangókert, jóval nagyobb, majdnem egy hektáros léptékben. Öt év alatt sikerült belaknom a kétharmadát és folyamatos munkával alakítom a legjobb tudásom és tapasztalatom szerinti tökéletes kertet. Persze ez sosem fog elkészülni, pont ez a csodás a kertészkedésben, hogy ez egy folyamat és nem egy befejezett egész.

Miről szól a most alapított Kertbarátkör?

– Adott négy csodás fekvésű település a Bakonyban, gyönyörűek a fák, a bokrok, a virágok az útszélen, repkednek a madarak, szaladnak át az úton az őzek, rókák és a nyulak. Az általam megálmodott kertbarátkör nem egy falu határai között mozog, hanem összehoz mindenkit, aki meg akarja ismerni ezt a környéket, a gyógy- és fűszernövényeket, a vadon növő bogyókat, madarakat, rovarokat, megkóstolni a szezonális zöldségeket, virággumókat és palántafelesleget cserélne, vagy ahogyan valaki megfogalmazta, egyszerűen csak hasonszőrűekkel szeretne megismerkedni és beszélgetni. Épphogy csak elindultunk, de már megvan az éves programunk, mindenkit várunk sok szeretettel, csatlakozzon!