Trianon – Március 7-én ősbemutató a Vörösmarty Színházban

Az évad során a Trianon-mű a magyar történelem fordulópontját láttató második elő­adás. Szabó Magda a Vajk megkeresztelkedése előtti napon játszódó Az a szép, fényes nap című színdarabját Szikora János rendezése követi, ő viszi színre Sárosi István dokumentumdrámáját.

– Ezek nem történelmi színdarabok, hanem a nemzeti önismeretről szólnak. Mindkét jelentős eseményről sokan sokféleképpen írtak, hiszen, mint tudjuk, a győzteseké a jog, és a győztesek írják a történelmet. A mindenkori győztesek – fogalmazott a rendező még az olvasópróbán.

E párhuzam értékelésére hívtuk Gáspár Sándor színművészt.

– Említetted ezt a két elő­adást, két színdarabot, valóban annyiban rendhagyóak, hogy kifejezetten a magyar történelem bizonyos korszakait idézik meg, amelyek nemcsak pozitív érdeklődést jelenthetnek a közönség részéről, hanem fokozott elvárást is. Azon vagyunk, hogy hitelesen és érthetően szóljunk anélkül, hogy nálunk lenne a bölcsek köve. Ezek a színdarabok arra alkalmasak, hogy a közönség együtt gondolkodjon velünk, alkotókkal. A múltunk elemzése, megidézése befolyásolja a jelenlátásunkat és a jövőt is – magyarázta. A dráma szövegében a svéd nemzetközi jogi szakértő, Gustavson (őt játssza Gáspár Sándor) egy re­to­rikai kérdéséből párhuzam szűrődik ki az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés és a 2004. december 5-ei magyarországi, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás között.

– Van egy nagyon személyes példám – reagált Gáspár Sándor. – Előadásunk volt a Nemzeti Színházban, Budapesten. Közben jelentették be a hírekben, hogy sikertelen volt a népszavazás, érdeklődés híján. Soha nem felejtem el, amikor előadás után felmentem a színház társalgójába – a Holdbéli csónakost játszottuk –, azt láttam, hogy Kaszás Attila barátom ott zokogott a társalgóban, és azt mondta, hogy akkor mire hivatkozhatunk… Ő köztudomásúan a Felvidéken született magyar színész volt, a mai napig ott él a családja. Megrázó élmény volt – emlékezett.

Sárosi Istvánnal is beszélgettünk a napokban, erről a december 5-ről is.

– Tragikusnak éltem meg. Mély empátiával követtem és követem a kinti magyarok sorsát, akik számomra nem kinti, hanem benti magyarok. Abszolút méltatlan volt tőlünk. Megrendítő és megrázó volt – mondta.

A dráma egyik jelenetében a világháború elején besorozott Ernő nevű figura székesfehérvári élményeit osztja meg az otthoniakkal: Poprád városába küldi haza levelét.

– Ernő nagybátyám – édesanyám nevelőapjáról van szó – gazdatiszt volt. Részint pécsi, részint fehérvári kötődésű – mesélte az író. – Hadinaplójában maga írja le részletesen, hogy amikor a szerb frontról vitték őket Galíciába, Fehérvárnál megállt a katonavonat. Le-föl rohangáltak az emberek, mindenki kereste a hozzátartozóját. Van egy örökségem tőle, egy gyönyörű aranygyűrű, benne fekete gyémánt görög harcos feje. Ebben a naplóban leírja, hogy átadja a nagynénjének. Végül túlélte a világháborút, a hadifogságot, hazatért, és haláláig hordta a gyűrűt, amelyet aztán megörököltem – tette hozzá. – Van egy másik szereplő is, aki szintén anyai nagybátyám volt: Förster Kálmán. Fiatal jogászként lett Poprád polgármestere. Ő volt a háromnyelvű – tót, szász, magyar – város utolsó magyar polgármestere. Csehszlovákia fölajánlotta neki, hogy házat, birtokot, erdőt, vadászházat, mindent megtarthat, ha fölesküszik a csehszlovák kormányra. Kálmán bácsi nem volt hajlandó erre. Mindenét otthagyva Magyarországra jött, ő lett Salgótarján első polgármestere. Később megírta a visszaemlékezéseit, ez is hozzáférhető – beszélt egy másik személyes forrásáról a szerző.

Seress Zoltán színművész az előadásban Gáspár Sándorhoz hasonlóan fiktív, a 21. században összeült nemzeti törvényszék előtt érvelő jogtudóst testesít meg: Macfield professzor kanadai – ha tetszik –, ő képviseli a vádat.

– Igen, de ez itt sokkal árnyaltabb – segített Seress Zoltán. – Hullámzóbb az egész, itt-ott van csak benne néhány megszólalásában olyan rész, amely azt húzza alá, hogy ő a „vádat” képviseli. Hamar eldőlt bennem, hogy ez nem ennek a kérdése, inkább azt mondanám, én vagyok az egyik pólus – fogalmazott Seress Zoltán.

Gáspár Sándor a két jogtudósszerep kapcsán elmondta, a most is zajló próbák során meg kell küzdeniük azzal a kihívással, hogy rengeteg tényt, adatot kell a közönségnek információként átadniuk, ami sokszor megnehezíti a színpadi szituációt, ezért megpróbálják ennek a két figurának – „két moderátornak” – a véleménykülönbségét, ahol lehet, hangsúlyozni, hogy olyan színpadi konfliktushelyzetek alakuljanak ki, amelyek segítik a nézőket.

– Az előadás – ha a saját dolgomból indulok ki – nem állít semmit. Ez furcsán hangzik, de így van – folytatta szerepe bemutatását Seress Zoltán. – Bárki, aki arra vágyik, hogy pró vagy kontra állítson valamit ez az előadás, szerintem csalódni fog. Vannak olyan történelmi események a mi életünkben – bármely nemzet életében –, amelyek kegyetlenek, kettévágják a lelket… – mondta. – Arról, amit száz évvel ezelőtt aláírtak, keveset beszéltünk, sokat hazudtak nekünk erről, sok igazságot visszatartottak. ’62-ben születtem, olyan világban jártam iskolába, ahol… nem arról beszélek, hogy Trianon ne került volna szóba… de milyen kontextusban? Ma erről lehet beszélni. Tegyünk fel olyan kérdéseket, amelyeket 35-40 vagy 50 évvel ezelőtt nem lehetett föltenni! Hozzuk ezt szóba, és ne legyünk restek kommunikálni a környezetünkben élő szlovákokkal, csehekkel, románokkal, szerbekkel, horvátokkal… – fűzte hozzá.

Trokán Péter Apponyi Albertet alakítja az előadásban. A Fehérvárra vendégjátékra érkező színész a Vasárnap Reggel című újságnak hasonlóképpen nyilatkozott: „Trianon sorscsapás, nemzetcsonkítás volt a magyarokra. […] Ahány generáció, annyiféleképpen tanították ezt a történelmi időszakot. A százéves évforduló kiváló alkalom arra, hogy megpróbáljuk hitelesen, eredeti dokumentumok alapján bemutatni a valódi tényeket.”

Egymillió aláírásra van szükség a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés elindításához. Még csak a töredéke van meg. Célja elérni, hogy az Európai Unió fejlesztéspolitikáján belül kiemelt figyelmet kapjanak a nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokat őrző régiók, köztük Székelyföld. A nemzetiregiok.eu oldalon írhatják alá, nevük, állampolgárságuk és személyi számuk megadása elégséges. Pár perc. Gáspár Sándor színművész és Sárosi István író arról is beszélt a Trianon című előadás közelgő fehérvári ősbemutatója kapcsán, hogy megrázó élmény volt anno a 2004. december 5-i sikertelen népszavazás, amely – akkor még – nem adta meg a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárságot. Ha aláírták, vigyenek a számítógép elé még egy embert!