A történelem szálainak kötözői a Magyar Királyi Kardforgatók Rendjének tagjai

Bemutatóik során, két év óta, jellemzően Mátyás király korát jelenítik meg. Korábban az Árpád-ház időszaka volt „célkeresztben”. Miért e változás?

– Az elmúlt éveinkre nagy befolyással voltak a Koronázási Ünnepi Játékok, amelyek sorában korai királyaink kerültek középpontba. Csapatunk úgy döntött, hogy az addig megszokott végvári külsőnket félretesszük – nem dobjuk el, csak félretesszük –, és ezen keresztül is igyekszünk Székesfehérvár szolgálatára lenni. Először a 12–13. század harcászatával, viseletével foglalkoztunk. Ebből elég szépen felállt mindenünk. Eközben, évről évre, a királyok és a korszakok is haladtak előre, könnyen átlátható volt, hogy hamarosan eljutunk Mátyásig. Mátyás és korszaka a dicsőséges és fényességében ragyogó Magyar Királyság időszaka. Hát nem gyönyörű ezt így kimondani? Kell ettől szebb? Elkezdtünk kutakodni az internetes források között. A fiaim jól beszélnek angolul. A nyugati források között is rengeteg mindent találtunk a kor viseleteiről, fegyvereiről. A célunk az volt, hogy fejlődjünk a polgári ruházat tekintetében, a harci tábori viseletek, valamint a páncélzatok, a német és olasz lemezvértek felfejlesztésében egyaránt. Régebben, mintegy 12 évig, az a harcászati tudásanyag állt rendelkezésünkre, amit még én hoztam a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemről: egy ottani szakosztálynál tanult anyagból dolgoztunk. Az idő alatt, míg a két nagyfiam Budapesten volt egyetemista – mivel ott sem akartak edzés nélkül maradni –, az Ars Ensis Lovagi Kör és Kardvívó Iskola tanítványai is lettek. Ott rendkívül hiteles forrásokból kaptak merítést a különböző hosszú kardok, szablyák, egykezes kardok tekintetében. Az ottani képzések kódexekre vezethetők vissza, nyomozhatók, lekövethetők az utolsó mozdulatig bezáróan. Megszerzett tudásuk rengeteget segít abban, hogy a mi csapatunk a vívás, a harcszerűség, a korhoz illő fogások tekintetében autentikus legyen.

Mi van még hátra a Mátyás korára jellemző felszerelés beszerzéséből?

– Van egy prioritási sorrendünk, ami szerint építkezünk a felszerelés, a páncélzat terén. Ha az alapok rendben, akkor legelső a harcos számára a sisak és a páncélkesztyű. Az érzékszervek legjava a fejünkön van, a kezünk pedig legközelebb az ellenséghez, ezeket kell először páncélosítani. Több sisakra is várunk, hogy elkészüljön, Lengyelországból várunk paveseket (pajzsokat), illetve a lemezvértek beszerzése is folyamatos cél.

Hogyan jellemezné harci bemutatóikat? Sport vagy színház?

– Is-is és több. Sport mindenféleképpen. Az általunk használt fegyvereket nem lehetne harcszerűen fizikum nélkül használni. Roppant nagy szellemi munka is van benne, pokolian sokat kell készülni, rengeteg mindent kell a történelemből is elsajátítani. Picit színház is, hiszen ezek a ruházatok manapság már jelmeznek tűnnek, pedig nem azok, mert úgy vannak elkészítve, mint anno. Hogy miért színház kicsit mégis? Amikor összecsapunk egy csatában vagy egy páros küzdelemben, az hihetetlen látványos és dinamikus, de nem üthetem agyon a fiamat! Testvér nem ütheti agyon a testvért, sem egyik csapattárs a másikat. Úgy kell megcsinálni, hogy az embereknek bennakadjon a lélegzete, és fölálljon a hátukon a szőr, de közben a legnagyobb biztonság mellett kell dolgoznunk.

Múlt héten a Balaton-felvidéken magasodó Zádorvárban jártak. Hogy vezetett útjuk oda?

– Minden évben szervezünk szezonkezdő és -záró túrát, mindig valamilyen épített örökséghez. Egyik évben a Zádorvárnál jártunk. Láttuk a várban a szorgos embereket – beindult ott is a várbarát élet –, és láttunk egy táblát is, amelyre az volt kiírva, valahogy így, hogy: „segítesz rajtunk, ember, aki erre jársz, ha ebből a nagy kupacból abba a nagy rakásba hozol át köveket, mert akkor azt nem nekünk kell vinni!” Mondtam a fiúknak, hogy hajrá! Nekiálltunk, és hordtuk mi is a követ. Pécsely és Barnag község is dédelgeti a várat, összedolgoznak. Mi is megismertük a helyieket. Szép gesztus a részükről, hogy a várban kihelyezett dicsőségtáblákra kiírják, kik segítettek nekik. Ott szerepel a Magyar Királyi Kardforgatók Rendje felirat is. Múlt szombaton részt vettünk a vári vásáron. Ez a vár hatszáz éves Csipkerózsika-álmából ébredt fel. Már ki van tisztítva, takarítva, kutató ásatások is zajlottak ott. Hajdanán olyasmi ruházatokban jöttek-mentek ott az emberek, hiszen annak a kornak voltak a fiai, lányai, amilyenekben most mi jelentünk meg. Megtaláltuk a történelem egy elszakadt szálát, kezünkben volt a másik vége, és ezt mi össze tudtuk kötni. Hozzánk fűződik az, hogy annyi és annyi év után ismét megcsillantak ott a középkor fegyverei a vár építtetőinek tiszteletére.