Vojtek Tímea és Herczegné Ghyczy Zsuzsanna az Év Tájépítésze cím jelöltjei

Kezdésképpen ezeket a kérdéseket szegeztem Herczegné Ghyczy Zsuzsannának és Vojtek Tímeának, a KörTeKert Stúdió az Év Tájépítésze címre jelölt duójának. Ők a hivatalos válasz szerint zöldfelület-tervezéssel foglalkoznak, mind magánkertek, közületek és közterületek esetében. A gyakorlatban ez mikro- vagy regionális szintű (például nemzeti park) tervezéseket egyaránt jelenthet.

Kettősük kifejezetten kert- és szabadtértervezéssel, valamint tárgytervezéssel (úgymint egy kerti asztal vagy egy növénytartó kitalálása) foglalkozik, de a szakmának más ágazatai is vannak: akadnak, akik a kertművészet, kerttörténelem ismerői, míg másokat a műemlékek, a természetvédelem köt le.

– Olyan ez, mint egy karmesteri szakma – mondja Tímea egyik tanárára hivatkozva –, hiszen a tájépítész igyekszik a többi társtervezői szempontrendszert és az egyéb igényeket összefogni úgy, hogy abból aztán egy harmonikus egész legyen végeredményként. Ez a gyakorlatban részletes és folyamatos kommunikációt kíván.

A két tájépítész felelt az Országzászló tér és a Sóstó tanösvény megtervezéséért, szemléltetésül nézzük előbbit! A tér ilyetén története 2016-ban kezdett íródni, akkor láttak neki a közös ötletelgetésnek a szakemberek, s ez lett az első olyan munkájuk, amely Székesfehérváron nagy léptékben megvalósult. A megrendelő részéről az volt a kérés, hogy a tervek alapján a történelmi belvárosban ne csak egy-két mellékutcában (Liszt Ferenc, Kossuth), de a többi utcában, téren is legyen élet, azok a terek a közösség tagjait odacsalogassák, ott rendezvényeket tarthassanak. Ez a törekvés megvalósulni látszik – emlékezzünk vissza arra az időszakra, amikor megnyitották a plázát: néhány évre szinte teljesen elnéptelenedett a belváros, az utóbbi öt évben azonban újra megtelt élettel.

No, de azon kívül, hogy rendezvénytérré igyekeztek alakítani a többi között az Országzászló teret, az is szempont volt, hogy a felújítás után ez méltó környezete legyen a virágórának és az emlékműnek, maradjon meg a tér zöld jellege, a meglévő fákra pedig vigyázzanak a tájépítészek. Ez utóbbiról nem kellett sokat győzködni őket. Mindezek fényében láttak hát munkának: felmérték a helyszínt, és megnézték annak történetét. Mivel a levéltárban izgalmas anyagokat találtak a régi emlékmű és a tér fejlődésével kapcsolatban, úgy gondolták, a különböző történelmi korok lenyomatát a téren is megőrzik, megmutatják. A legkorábbiak a középkorból származnak, erről még Siklósi Gyula professzorral egyeztettek, így jelenítették meg a rondella és a régi városfal vonalát a burkolatban. Emellett az is kiderült: a területen vizesárok húzódott, amely később egy nyílt csatornává nőtte ki magát. Az eredeti nyílt árok – amely később boltívet kapott – most is a tér alatt húzódik meg, ez az útja a csapadékvíznek a belvárosi házak között. Felmerült ötletként, hogy a csatornát újra nyitottá tegyék, ám higiéniai okokból mégis elvetették ezt a felvetést. A huszadik századra az emlékmű, valamint az 1960 tavaszán létrejött virágóra emlékeztet. A sokak által kedvelt alkotásról Kovács András órásmesterrel is tanácskoztak, azonban vele közösen végül arra jutottak, jobb, ha egyáltalán nem bolygatják a szerkezetet.

Rajta kívül többekkel egyeztettek még a tájépítészek. (Említettük, a kommunikáció létfontosságú ebben a szakmában.) A rendőrök, tűzoltók, mentők azt vizsgálták, az új koncepció szerint továbbra is megközelíthetők maradnak-e az épületek; a vizet, csapadékot, áramot és gázt szolgáltató, azt felügyelő illetékesekkel pedig a szokásos egyeztetések, a tervezés mellett azt is ki kellett nyomozni, hogy az egyes dobozok kihez tartoznak, s hogy le lehet-e süllyeszteni azokat az esztétikusabb kinézet érdekében. A tervezés során a tárgyalásokba régészeket, történészeket is bevont Zsuzsanna és Tímea, mivel műemléki jelentőségű területről van szó. Ráadásul az eredetileg 1936-ban emelt emlékmű kapcsán a műemlékvédelem illetékeseivel is szükségesek voltak az egyeztetések, hiszen a most látható szobrot nem teljesen az eredeti formájában, hanem a jelenlegi térformákhoz leginkább hozzáidomítva tudták létrehozni a tájépítészek. Ezenkívül grafikussal is együtt dolgoztak: őt az információs táblák és a hulladékgyűjtők grafikájának megtervezésére kérték fel egy, a város által megvásárolt betűtípus alkalmazásával, amely a múzeum és a könyvtár falán található felirathoz hasonló. Ez a grafika a most megújuló Bartók téren is visszaköszön majd a tervek szerint.

Zsuzsanna és Tímea törekednek a meglévő zöld megtartására, amelyhez gyakorlati (dísz)növényismeret szükséges, hiszen sok esetben télen is fel kell ismerniük a csupasz fákat, amelyekről aztán más szakértőkkel együtt döntenek. Ilyenkor megbeszélik, a fa várhatóan hány évet él még, s milyen intézkedéseket kell megtenni ahhoz, hogy ez az élőlény balesetmentesen, több évtizeden át szolgálja a közt. Ezért is maradhattak meg jelenlegi koncepciójukban az Országzászló téri fák. Melléjük sok más növény érkezett, amelyek a tér elkészültekor még nem mutatták teljes pompájukat, de azóta kiteljesedtek. Hiszen a nevük is beszédes: a növények növekvő lények.