Grimm meséje, fába álmodva – A pázmándi fafaragó újfent monumentálisat alkotott

Nincs menekvés – ez az első gondolata az embernek, miután levegőt kapott, s feldolgozta annak az alkotásnak a látványát, melyet Varga Norbert pázmándi fafaragó készített két német csapattársával a láncfűrészes fafaragók legnagyobb megmérettetésén Németországban. A Husky kupa olyan meghívásos verseny, ahová már bekerülni is presztízs, így nagy dolog, hogy Norbert immáron második alkalommal kapott lehetőséget az alkotásra. Tavaly is, most is meghökkentette munkájával a nézőközönséget. A monumentális, fába álmodott jelenetet magyarázni nem kell, mégis érdemes: a kapuban a halál, arcán teljes magabiztosság és eltökéltség – az előle menekülő jól öltözött figura pedig pánikban. Az emberiség egyik legérzékenyebb témáját dolgozták fel a fafaragók, amely a második helyezésig juttatta őket.

De kezdjük egy kis visszatekintéssel. Norbert mindösszesen négy és fél éve fogott a kezébe először láncfűrészt, mert érezte, hogy a fából ki tudja hámozni az alkotást, ami benne rejlik. A visszajelzések, sikerek szinte azonnal jöttek, így rájött, hogy ez az ő útja. Fejér megyében is több helyen láthatóak munkái: kezdve Pázmándtól, ahol él, a Velence korzón keresztül a fehérvári Fehér Patkó lovardáig. Tavaly nagy meglepetésére meghívást kapott a Husky kupára, ahol akkor senki nem akarta elhinni neki, hogy nem tizenhárom, hanem három év fafaragás van csak mögötte. Az akkori monumentális méretű sárkánya különdíjat érdemelt a rangos megmérettetésen. A méretekből azonban láthatóan idén sem vett vissza, és szerencsére olyan alkotókkal (Michael Tamoszus és Sergiy Dyshlevyy) került egy csapatba, akikkel teljes egyetértésben gondolkozhattak az adott tematika mentén:

– Idén a Grimm-mesékből való történeteket sorsolták ki a versenyzők között, melynek köszönhetően a Hamupipőke témája jutott nekünk – meséli Norbert. – Az eredeti ötletem éppen ezért a tökhintó volt, mert azt gondoltam, hogy majd ha készen lesz, beleülhetnek a gyerekek. Sajnos azonban akkora faanyag nem volt, amekkora kellett volna, így inkább egy másik mese lehetőségét választottuk – mondja. A Grimm-mesék Magyarországon egy kevésbé ismert történetét, A halál keresztapját – németül a Der Gevatter Tod-ot, angolul a Godfather Death-et – választották, amely mindannyiuk számára különleges jelentéssel bírt. – Ez egy tanulságos történet, kapzsiságról, képmutatásról szól, s arról, hogy senki nem menekülhet a végzete elöl. A mese legvégső jelenetét választottuk, mikor az ember hazamegy, s a halál nyit neki ajtót. Nem számoltunk díjjal, dobogós helyezéssel, mert azt gondoltuk, hogy a halál azért Németországban is egy nehéz téma. Főleg a járvány kellős közepén… Végül mindannyiuk meglepetésére mégsem lett fekete bárány a halál, ugyanis a nézői és a szakmai zsűri ajánlása alapján megkapták a második díjat.

Irtózatos méretű alkotás született: a négy méter magas, négy méter széles fallal megálmodott jelenethez társul egy háromszor két és fél méteres lépcső. Norbert készítette a komplett díszletet, a másik két tag pedig a figurákat faragta meg. Négy napig, napi kilenc órán át zúgtak a láncfűrészek, mire elkészült. Ennyi időn keresztül alakult, formálódott a történet, amely a fejükben játszódott, s egyszer csak valósággá vált: a szegény ember fiából lett orvos több mint kétszáz évnyi távlatból is ugyanazt az erős üzenetet hordozta. Az orvos, aki látja a betegek sorsát, nehéz terhet cipel azzal, hogy a halál a keresztapja. Meg is botlik párszor, s gyógyít olyanokat is, akikre már a halál várna. Keresztapja éktelen haragját nem is kerülheti el. Az ő élete gyertyája is csonkig ég egyszer – mutatja is neki a halál, hol tart éppen. S hogy hogyan ér véget a félelmetes mese? Vajon sikerül elmenekülnie a halál elől? Nos, nézze meg mindenki maga a fába álmodott alkotást, és nem lesz kétség, mi a válasz.