Boros Miklósné sokat tesz a móri német nemzetiség megőrzéséért

Az egyik díjazott az Edelweiss Móri Német Nemzetiségi Táncegyesület volt, a másik Boros Miklósné, a Móri Napsugár Óvoda pedagógusa. Utóbbival beszélgettünk.

Hogyan és mikor indult a pályája?

– Az általános iskola elvégzése után a székesfehérvári Vasvári Pál Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskolában folytattam a tanulmányaimat. Mindig izgatottan vártam a szakmai gyakorlati napokat, hogy a gyerekek között tevékenykedhessek.

Érettségi után az 1981-ben átadott, akkori November 7. lakótelepi Óvodában kezdtem meg óvodapedagógusi pályafutásomat. A mai napig, vagyis idestova negyven éve ebben az intézményben dolgozom, csak gyermekeim születése és a velük otthon töltött idő miatt szakítottam meg óvodai nevelőmunkámat.

Kiültek a házak elé és beszélgettek, többségében svábul

Miért találta, találja fontosnak Mór német nemzetiségi értékeit?

– A nyári szünetek nagy részét a nagymamánál töltöttük. Ő mindig bevont minket a házimunkákba, így lekvárt főztünk, gyümölcsöt raktunk el, és keddenként elkísértük a közeli pékhez, aki kisütötte a napokig friss, ropogós kenyeret.

Délutánonként sokat játszottunk az udvaron és az utcán. Ilyenkor a nagyszülők kiültek a házak elé a padokra és beszélgettek, többségében svábul. Előfordult az is, hogy egy-egy szónak nem volt sváb megfelelője, ilyenkor ezeket a kifejezéseket magyarul szőtték be a mondanivalójukba. Természetes volt akkor, hogy a földeken munka közben, a hivatalokban, boltokban vagy a templomban felváltva használták a sváb és a magyar szavakat. Mindig is érdeklődve hallgattam ezeket a beszélgetéseket. Talán ez is ösztönözhetett arra, hogy az óvónői oklevelemet Sopronban, éppen a német nemzetiségi szakon szerezzem meg. Szakdolgozatom témája is a régi értékek megőrzésére irányult, így a helyi étkezési szokásokról, hagyományos receptekről beszélgettem idős emberekkel. Családunkban a mai napig kedvelt sütemény a nuss stangli, ami nem hiányozhat az ünnepi asztalokról. Ezt az ízletes diós süteményt édesanyám készíti el nálunk a legfinomabban. És ott van persze a kvircedli, amihez borleves dukál a felnőtteknek és gyümölcstea a kicsiknek.

Ön szerint meg lehet őrizni a nemzeti identitást, kultúrát, hagyományokat?

– A mai rohanó világban fontosnak érzem a német nemzetiségi hagyományok ápolását, azok megőrzését. Hitvallásom, hogy az érzelmi, értelmi, anyanyelvi nevelés mellett fontos a gyerekek mozgásának fejlesztése. Ennek megvalósításához 2009-ben részt vettem Pécsen és Mányon egy-egy kurzuson, hogy a tánc-mozgás-zene értékeit is be tudjam építeni az óvodai élet mindennapjaiba. Azóta táncos lábú gyerekeinkkel részt vettünk a pusztavámi és a szári német nemzetiségi napokon is. Emellett tagja vagyok a móri Liederkreis kamarakórusnak, és nemcsak énekelünk, hanem részt veszünk, fellépünk a móri és városon kívüli rendezvényeken, találkozókon is.

Milyen érzés volt díjazottnak lenni, s hogyan értékelte ezt a munkatársak közössége, illetve a család?

– Nagy meglepetés volt számomra, hogy a Német Nemzetiségi Önkormányzat ebben az évben részemre adományozta az Ehrennadel für das Moorer Ungardeutschtum kitüntetést. Családom, kollégáim őszinte lelkesedéssel osztoztak örömömben. A pályám során megszerzett tapasztalataimat igyekeztem átadni fiatalabb kolléganőimnek, illetve a hozzánk gyakorlatra érkező óvodapedagógusoknak. Azonban a jövő évben lesz negyven éve, hogy ezen a pályán dolgozom, ennek megfelelően tavasszal nyugdíjba vonulok. De ha a járványügyi helyzet engedi, továbbra is részt veszek a Liederkreis kamarakórus életében. Viszont a nyugdíjazásomat követően keletkező szabadidőm nagy részét a családom körében szeretném tölteni.