Nőként egy tipikus férfiszakmában?

Hogy lesz egy lány életének része az autószerelés?

– Már gyermekkoromban is szerettem apukám körül sertepertélni. Ő karosszérialakatos, sokat szerelt otthon, ilyenkor pedig ott voltam, és próbáltam segíteni. Szívesebben mentem vele az autók közé, mint anyukámmal a konyhába. Apukámtól nagyon sok mindent megtanultam, és később az iskolai éveim alatt is sokat segített.

Egyenes út vezetett az autószerelő-szakma felé?

– Valamilyen szinten volt bennem kérdőjel ezzel kapcsolatban, de igazából más nem érdekelt. Amikor választás előtt álltam és láttam a szakmák és az iskolák felsorolását, semmi más nem fogott meg. Az oktatási intézmények kiállításán is a székesfehérvári Váci Mihály Ipari Szakgimnázium volt a legszimpatikusabb a tanárok és a szakma szempontjából is. Ezért választottam ezt az iskolát, ahol később meg is szereztem az autószerelő-szakmát.

A szüleid hogy fogadták, amikor megtudták a terveidet?

– Nem igazán értették, hogy jött ez az ötlet, de természetesen mindketten támogattak. Apukám egyébként teljesen más szakmát szánt nekem, ügyvédként vagy könyvelőként képzelt el. Később viszont mindig segített, bármilyen kérdésem volt, nyugodtan fordulhattam hozzá.

A szakmai gyakorlaton kívül, a képesítés megszerzése után dolgoztál a szakmában?

– Miután elvégeztem a gyakorlatot, nyáron még diákmunka keretein belül dolgoztam vendéglátósként. Szeptemberben próbáltam elhelyezkedni a szakmában, ami nagyon nem volt egyszerű. Nemcsak kimondottan szerelői álláshirdetésekre jelentkeztem, de ott akartam lenni az autók között. A legtöbb helyről visszajelzést sem kaptam. Egy helyre sikerült felvételt nyernem, ahol eredetvizsgálóként dolgoztam. Ott már az irodai részen is volt munkám, de nagyon jó volt, hogy össze is tudtam magamat kenni. Később kaptam ezt a lehetőséget, hogy a motorok között dolgozhatok munkafelvevőként, ahol bár nem a műhelyben tevékenykedem, mégis szükség van a szakmai tudásra is. Nem volt kérdés, hogy elvállalom ezt az állást.

A szakmán belül lányként éreztél megkülönböztetést?

– Éreztem és volt, hogy kifejezetten éreztették. Előfordult, hogy megmondták, én ne nyúljak az autójukhoz, vagy kioktattak. Viszont rengeteg pozitív visszajelzést is kaptam, nagyon jól tud esni, amikor jó értelemben elcsodálkoznak azon, hogy lányként ebben a szakmában dolgozom, sokan érdeklődtek és jókat beszélgettünk. Bennem inkább ezek a dolgok maradtak meg, a negatívumokat mindig próbáltam figyelmen kívül hagyni. Mindig voltak, akik támogattak, így sokkal könnyebb volt kizárni a rosszat. Viszont mindig kétszer annyit kellett tanulnom és többet kellett bizonyítanom, mint a ­fiúknak, mert nem hittek benne, hogy én is képes vagyok arra, amire ők.

A jövőben szeretnél visszatérni a szereléshez?

– Most itt jól érzem magam, sokat tanulok, ezért azt mondom, nem mindenáron. Így is a szakma közelében vagyok, de otthon szoktunk szerelni is. A jövőre nézve viszont nagy álmom egy saját műhely. Ha lesz rá lehetőségem, mindenképpen szeretnék megvalósítani egy olyan helyet, ahol pályakezdő fiatalok dolgozhatnának.